A bankok csak azért nem árverezik tömegével a becsődölt hoteleket, mert úgy sem lenne rájuk vevő
Körülbelül kétszázmilliárd forint devizahitel terheli a magyarországi szállodaipart, ahol a lakossághoz hasonlóan egyre több a fizetésképtelen adós. A szállodaszektorban sem jött még el a „kilakoltatások” ideje, potenciális vevők híján a bankok nem érdekeltek az ingatlanok értékesítésében.
Kétirányú folyamat zajlik a hotelbizniszben: az egyik póluson a korábban felvett hiteleiket fizetni képtelen vállalkozások vergődnek, a másikon meg az ünnepélyes megnyitóra készülő új fejlesztések sorakoznak. Miközben a magyar turizmusipar még nincs túl a válságon, hiszen a vendégek és a vendégéjszakák számának alakulása is elmarad az európai trendtől, amiben már tetten érhető a kilábalás ténye. Magyarul: egyelőre szó sincs arról, hogy nőne a vendégforgalom, az erőteljesen leszállított szállásdíjak következtében ugyanakkor még a helyenkénti szerény növekedés sem jár tényleges bevételgyarapodással. Ám inkább az a jellemző, hogy az alacsonyabb árak ellenére csökkent a szállodák kihasználtsága, köszönhetően az elmúlt évek kapacitásbővítéseinek.
Ugyanakkor a turizmus olyan ágazat, amely külföldi tőkét, és máshol megtermelt jövedelmet hoz – szögezi le Horváth Endre, a Nemzetgazdasági Minisztérium turizmusért is felelős helyettes államtitkára. Minthogy az idegenforgalom jelenleg az egyetlen olyan tevékenység, amely növekvő mértékben javíthatja a fi zetési mérleget, az Új Széchenyi Tervben már az első csomagban több mint 30 milliárd forintot címkéztek fel turisztikai jellegű fejlesztésekre, többek közt szolgáltatás- és attrakciófejlesztésre. A helyettes államtitkár hangsúlyozza, hogy a második pályázati csomagba szánt szálláshelyépítést, illetve a bővítést csak olyan esetben fogják támogatni, ha arra az adott helyen piaci igény van. Példaként említi a fogászati turizmust, ami nemcsak az osztrák határ közelében jövedelmező. Erre a tevékenységre a déli nagyvárosokban is lehet építeni, mivel a balkánról érkező fizetőképes réteg számára ez vonzó lehetőség. A szállodaépítések fejezete emiatt nem egy lezárt akta, bizonyítottan indokolt esetben annak állami támogatására is lesz lehetőség.
Mindazonáltal a korábbi fejlesztési láz hevében megfogant beruházási tervek utóhatása, a letűnt kor piacára épült drága és speciális – más célra nem hasznosítható – ingatlanok adósságterhe ólomsúlyként nehezedik a szakmára. Egy-egy szálloda esetében átlagosan kétmilliárd forint építési vagy felújítási hitellel lehet számolni, ami az elmúlt tíz évben száz érintett hotelt számítva kétszázmilliárd forintos adósságállományt jelent – mondja Galla Gábor, a Tourconsult Kft. ügyvezetője, a Magyar Turizmus Zrt. egykori vezérigazgatója. A szakember szerint a bedőlt, vagy bedőlés szélén tántorgó vállalkozások problémája egy az egyben a hitelező bankoké is, mivel továbbra is hiányzik az a tőkeerős befektetői csoport a piacról, amely megvenné a csődbe ment hoteleket. Ez érthető, hiszen a szállodai átlagárak olyan alacsonyak, hogy nem biztosítják a befektetések megtérülését. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy hiába veszi át a bank az ingatlant, nem tudja jövedelmezően működtetni.
Pedig nem egyszer nincs más lehetőség, mint az, hogy a fizetésképtelen adós ingatlana a banké lesz. A szebb időkre váró pénzintézetek ilyenkor a kisebbik rossz elve alapján döntenek: ha az üzemeltetési költséget meghaladó bevételt van esély elérni, akkor nyitva marad a ház. Ha nincs, akkor bezárják, mint arra már nem is egy, elsősorban vidéki példa van. A lelakatolt szálláshelyek jellemzően közép- vagy alsó katagóriás szállodák, panziók, amelyeket a felsőbb kategóriák gyilkos árversenye tett tönkre. A többcsillagos hotelek ugyanis már olyan olcsón kínálják magukat, mint korábban a középkategóriások, és aminek alámenni a többiek már nem tudnak hová, csak a saját létfenntartásuk kárára.
Galla Gábor információi szerint a nagyjából 750 magyarországi szálloda közül körülbelül 40–50 van komoly veszélyben, illetve ment már csődbe. Jellemzően azok, amelyek drágán épültek, nem profik üzemeltetik, illetve nem megalapozott gazdasági számítások alapján lettek létrehozva. Ezek szerint a csődarány hatszázalékos, és rövid távon, változatlan pénzügyi-gazdasági helyzetben elérheti a tíz százalékot is, ami példátlan lenne – Magyarországon az elmúlt fél évszázadban ugyanis nem mentek tönkre hotelek. A folyamat komoly láncreakciót indíthat el, hiszen a csődök nem csak az érintett szálloda alkalmazottjait, hanem beszállítók sokaságát is érinti, összességében több ezer munkahely és vállalkozás van veszélyben.
A turisztikai ágazaton belül komoly várakozás övezi a Turizmus Bank régóta tervezett létrehozását, mivel az ágazatra jellemző speciális problémák miatt a kereskedelmi pénzintézetek gyakorlatilag hitelstopot rendeltek el. Emiatt sem a szükséges karbantartásokra, sem a működésre nem tudnak a szálláshely üzemeltetők hitelt felvenni, ami bénítóan hat a gazdálkodásukra. Horváth Endrétől megtudtuk, hogy szakértői szinten már több hónapja elkezdődtek azok a tárgyalások a Turizmus Bank vagy egy állami hitelgarancia-alap létrehozásáról. Utóbbi mellett szól, hogy az államnak egyelőre nem kerülne pénzbe, ami komoly adu a jelenlegi költségvetési politika tükrében. A Fidesz turisztikai szakemberei által támogatott elképzelés, a Turizmus Bank leginkább az állami Magyar Fejlesztési Bankra hasonlítana. Kockázati tőkekihelyezés mellett elbírálná és folyósítaná az uniós pénzeket is, valamint az állam nevében tulajdonosi képviseletet is ellátna bizonyos, támogatott beruházások esetében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése