2011. szeptember 16., péntek
2011. szeptember 13., kedd
Radfahrer lieben die Krater-Route durchs Nördlinger Ries - Archív
Das Ferienland Donau-Ries hat sich in diesem Jahr bereits bei zwei Messen präsentiert. Die Verantwortlichen vermelden gute Erfolge vor allem in den Bereichen Wandern und Radfahren.
Bei der CMT in Stuttgart war das Ferienland Donau-Ries in zwei Hallen vertreten. Neben dem normalen Messestand, an dem sich zudem das Jugend- und Familiengästehaus in Nördlingen beteiligte, gab es auf dem „Sonderevent Fahrraderlebnisreisen mit Wandern“ einen zusätzlichen Stand. Dort waren die Donau-Rieser Angebote beim Radeln und Wandern gefragt.
Sehr beliebt sei vor allem die neue Geopark-Rad-Karte „Von Krater zu Krater“ gewesen. Der Radweg verbindet auf 185 Kilometern das Nördlinger Ries mit dem ebenfalls durch einen Meteoriteneinschlag entstandenen Steinheimer Becken auf der Schwäbischen Alb. „Die Karte war so gut gefragt, dass bereits in Stuttgart die erstgedruckte Auflage von 7000 Stück vergriffen war“, berichten die Verantwortlichen des Ferienlands Donau-Ries um Geschäftsführer Günther Zwerger.
Ebenfalls beliebt seien die klassischen Produkte des Ferienlandes gewesen: Historische Städte, Schlösser und Museen, Camping & Wohnmobilstellplätze und der im vergangenen Jahr erschienene Prospekt Kirchen und Klöster.
Auf der „f.re.e München“ gab es ebenfalls zwei Messestände des Ferienlandes Donau-Ries, in der Touristikhalle (A5) sowie in der Fahrradhalle (A6). Auch dort wurden gezielt Freizeitsportler angesprochen, die auf die Themen Wandern und Radeln fokussiert sind. Dies habe auch hervorragend funktioniert, wird berichtet.
Am ersten Tag in München stand zudem hoher Besuch an. Der in Rain geborene Referent für Arbeit und Wirtschaft der Stadt München, Dieter Reiter, kam zum Messestand in der Fahrradhalle.
Ihn begleiteten aus dem f.re.e-Partnerland Ungarn Gergely Horvath, Generaldirektor Tourismusamt Budapest, und Dr. Endre Horvath vom Deputy State Secretary Ungarn, sowie der Geschäftsführer der Messe München, Dr. Reinhard Pfeiffer. pm
Bei der CMT in Stuttgart war das Ferienland Donau-Ries in zwei Hallen vertreten. Neben dem normalen Messestand, an dem sich zudem das Jugend- und Familiengästehaus in Nördlingen beteiligte, gab es auf dem „Sonderevent Fahrraderlebnisreisen mit Wandern“ einen zusätzlichen Stand. Dort waren die Donau-Rieser Angebote beim Radeln und Wandern gefragt.
Sehr beliebt sei vor allem die neue Geopark-Rad-Karte „Von Krater zu Krater“ gewesen. Der Radweg verbindet auf 185 Kilometern das Nördlinger Ries mit dem ebenfalls durch einen Meteoriteneinschlag entstandenen Steinheimer Becken auf der Schwäbischen Alb. „Die Karte war so gut gefragt, dass bereits in Stuttgart die erstgedruckte Auflage von 7000 Stück vergriffen war“, berichten die Verantwortlichen des Ferienlands Donau-Ries um Geschäftsführer Günther Zwerger.
Ebenfalls beliebt seien die klassischen Produkte des Ferienlandes gewesen: Historische Städte, Schlösser und Museen, Camping & Wohnmobilstellplätze und der im vergangenen Jahr erschienene Prospekt Kirchen und Klöster.
Auf der „f.re.e München“ gab es ebenfalls zwei Messestände des Ferienlandes Donau-Ries, in der Touristikhalle (A5) sowie in der Fahrradhalle (A6). Auch dort wurden gezielt Freizeitsportler angesprochen, die auf die Themen Wandern und Radeln fokussiert sind. Dies habe auch hervorragend funktioniert, wird berichtet.
Am ersten Tag in München stand zudem hoher Besuch an. Der in Rain geborene Referent für Arbeit und Wirtschaft der Stadt München, Dieter Reiter, kam zum Messestand in der Fahrradhalle.
Ihn begleiteten aus dem f.re.e-Partnerland Ungarn Gergely Horvath, Generaldirektor Tourismusamt Budapest, und Dr. Endre Horvath vom Deputy State Secretary Ungarn, sowie der Geschäftsführer der Messe München, Dr. Reinhard Pfeiffer. pm
Forum Danube in Dialogue - Archív
U sklopu bruxelleskoga turističkoga sajma (Salon de vacances), 03. veljače 2011. na Heyselu je održan forum pod nazivom Danube in Dialogue u organizaciji Dunavskoga centra za konkurentnost (Danube Competence Center, DCC).
Uvodnu riječ je dao zastupnik u Europskome parlamentu, Hannes Swoboda koji je istaknuo kako je Podunavlje gospodarski isto toliko važno područje za Europu kao i Porajnje. Dunav je najvažnija europska rijeka te bi posredstvom Dunavske strategije (Danube Strategy, DS) Podunavlje moglo postati primjerom načina razvoja europske industrije i svjetski uzor, te dati veliki doprinos europskome gospodarstvu. Osim od gospodarskoga, ovo područje je i od izuzetnog turističkog značaja, i prema riječima H. Swobode u njemu bi trebalo razvijati tzv. meki turizam (Soft Tourism), turizam koji će se temeljiti na održivosti i zaštiti okoliša.
Johann Sollgruber je, ispred Opće uprave za regionalnu politiku Europske komisije (DG REGIO), naveo glavne izazove koji stoje pred implementacijom DS, a to su makro-regionalni pristup, gospodarski razvoj, izgradnja/poboljšanje transportnih koridora, razvoj turizma, zaštita okoliša. itd. Makro-regija ima brojne potencijale poput kulturne baštine, atraktivnosti i velikog broja mladih, te je potrebno angažman kako bi ona ljudima postala privlačno područje za život. J. Sollgruber smatra da su u provedbi DS izuzetno važni mali projekti i da bi se na njima DS trebala temeljiti. Uskoro započinje implementacijska faza. Vezano uz turizam, J. Sollgruber je čestitao Rumunjskoj i Bugarskoj koje će zajedno koordinirati prioritetno područje DS - Turizam.
Dr. Endre Horváth, zamjenik državnoga tajnika u Ministarstvu nacionalnog gospodarstva Republike Mađarske istaknuo je zajednički prioritet Mađarske, Rumunjske i Slovačke kada je riječ o DS, a to je podizanje kvalitete vode i obrana od poplava. Dunav treba postati zeleni koridor, a ne predstavljati isključivo tranzitnu rutu.
Državni tajnik Republike Srbije u Ministarstvu gospodarstva i regionalnog razvoja, dr. Goran Petković, je naglasio interes Srbije, ali i svih ostalih podunavskih zemalja, u uspješnoj implementaciji DS. DS jest institucionalni pokretač kako za zemlje članice, tako i za nečlanice. Podunavske zemlje moraju razviti jedinstveni turistički brand koji će biti prepoznatljiv. U privlačenju turista, svoju će ulogu odigrati vinske rute, tvrđave na Dunavu, glavni gradovi na Dunavu, proizvodi iz Podunavlja, itd.
Dr. Meglena Plugtschieva je obavijestila nazočne da je upravo Rumunjskoj i Bugarskoj povjereno prioritetno područje – turizam, za koordinaciju. Ona smatra da Podunavlje obiluje turističkim vrijednostima, te da bi praktičan rad trebao pokrenuti taj potencijal. Od Dunava bi uz pomoć održivog razvoja turizma trebalo stvoriti europski brand.
Victoria Popescu, iz Stalne misije Rumunjske pri EU, istaknula je da je suradnja Rumunjske s bugarskim partnerima na području koordiniranja prioritetnog područja turizma već započela te da je po tome pitanju već održan jedan sastanka a u pripremi je i drugi. Rumunjska je mišljenja da se u DS posebna pozornost treba pokloniti lukama koje su prirodan pristup turističkoj infrastrukturi u Podunavlju. Prema mišljenju Rumunjske, treba raditi na razvoju seoskoga, zdravstvenoga i ekološkog turizma,a u primjenu DS uključiti i institucije civilnoga društva.
Prema riječima člana Europskoga parlamenta, Michaela Cramera, vrlo će biti teško povezati Dunav kao plovno-transportni put i ekološki turizam. S time u vezi, potrebno je raditi na razvoju modernih brodova koji ne zagađuju rijeku. U svijetu se trenutno godišnje događa porast ekološkog turizma od 20 do 25 %. Turisti na biciklima dnevno troše više nego bilo koja druga vrsta turista. Stoga bi bilo dobro razviti tzv. transdunavski projekt simultane uporabe brodova i bicikala. Također, projekt koji bi doprinio razvoju turizma u Podunavlju jest izgradnja biciklističke staze od Barentsovog mora do Crnoga mora, linijom Željezne zavjese (oko 9000 km).
Silvia-Adriana Ţicău, članica Europskoga parlamenta, koja je unutar EP pokrenula Intergrupu za DS i organizira Dunavske forume, mišljenja je da je strategija živući dokument, podložan promjenama. U Podunavlju je potrebno razviti ekološki turizam, zaštititi prirodu i močvarna područja. Turističke usluge u regiji trebaju biti dostupne svima. Moramo biti kreativni te razviti nove alatke/instrumente za razvoj turizma koji nije skup. EP je uložio amandman na prijedlog proračuna EK te je kao rezultat 1.5 milijuna eura osigurano kako bi se stvorio model upravljanja za implementaciju DS. Najvažniji projekti u regiji se moraju moći implementirati i stoga će EP zatražiti od EK da se pomno prati implementacija ovih projekata.
U završnoj raspravi koju je moderirao dr. Christian Baumgartner, glavni tajnik nevladine organizacije Naturefriends International (NFI), Johann Sollgruber je obavijestio nazočne o skorašnjoj uspostavi i početku rada Interservisne skupine za DS unutar EK između razlićitih Općih uprava koja će služiti za rješavanje problema tzv. bottlenecks. Silvia-Adriana Ţicău je spomenula konvenciju o zaštiti Dunava (http://www.icpdr.org/icpdr-pages/drpc.htm ) te program NAIADES (http://www.naiades.info/ ) koji bi se trebao revidirati tijekom mađarskoga predsjedanja i namijenjen je moderniziranju riječne flote i luka. Goran Petković je istaknuo važnost monitoringa (nadgeladanja) te mjerenja pojedinačnih dijelova DS. Kada je riječ o primjeni, potrebno je mjeriti i nadgledati društvene i gospodarske učinke te učinke na okoliš kako bi se vidio i izmjerio napredak DS.
Uvodnu riječ je dao zastupnik u Europskome parlamentu, Hannes Swoboda koji je istaknuo kako je Podunavlje gospodarski isto toliko važno područje za Europu kao i Porajnje. Dunav je najvažnija europska rijeka te bi posredstvom Dunavske strategije (Danube Strategy, DS) Podunavlje moglo postati primjerom načina razvoja europske industrije i svjetski uzor, te dati veliki doprinos europskome gospodarstvu. Osim od gospodarskoga, ovo područje je i od izuzetnog turističkog značaja, i prema riječima H. Swobode u njemu bi trebalo razvijati tzv. meki turizam (Soft Tourism), turizam koji će se temeljiti na održivosti i zaštiti okoliša.
Johann Sollgruber je, ispred Opće uprave za regionalnu politiku Europske komisije (DG REGIO), naveo glavne izazove koji stoje pred implementacijom DS, a to su makro-regionalni pristup, gospodarski razvoj, izgradnja/poboljšanje transportnih koridora, razvoj turizma, zaštita okoliša. itd. Makro-regija ima brojne potencijale poput kulturne baštine, atraktivnosti i velikog broja mladih, te je potrebno angažman kako bi ona ljudima postala privlačno područje za život. J. Sollgruber smatra da su u provedbi DS izuzetno važni mali projekti i da bi se na njima DS trebala temeljiti. Uskoro započinje implementacijska faza. Vezano uz turizam, J. Sollgruber je čestitao Rumunjskoj i Bugarskoj koje će zajedno koordinirati prioritetno područje DS - Turizam.
Dr. Endre Horváth, zamjenik državnoga tajnika u Ministarstvu nacionalnog gospodarstva Republike Mađarske istaknuo je zajednički prioritet Mađarske, Rumunjske i Slovačke kada je riječ o DS, a to je podizanje kvalitete vode i obrana od poplava. Dunav treba postati zeleni koridor, a ne predstavljati isključivo tranzitnu rutu.
Državni tajnik Republike Srbije u Ministarstvu gospodarstva i regionalnog razvoja, dr. Goran Petković, je naglasio interes Srbije, ali i svih ostalih podunavskih zemalja, u uspješnoj implementaciji DS. DS jest institucionalni pokretač kako za zemlje članice, tako i za nečlanice. Podunavske zemlje moraju razviti jedinstveni turistički brand koji će biti prepoznatljiv. U privlačenju turista, svoju će ulogu odigrati vinske rute, tvrđave na Dunavu, glavni gradovi na Dunavu, proizvodi iz Podunavlja, itd.
Dr. Meglena Plugtschieva je obavijestila nazočne da je upravo Rumunjskoj i Bugarskoj povjereno prioritetno područje – turizam, za koordinaciju. Ona smatra da Podunavlje obiluje turističkim vrijednostima, te da bi praktičan rad trebao pokrenuti taj potencijal. Od Dunava bi uz pomoć održivog razvoja turizma trebalo stvoriti europski brand.
Victoria Popescu, iz Stalne misije Rumunjske pri EU, istaknula je da je suradnja Rumunjske s bugarskim partnerima na području koordiniranja prioritetnog područja turizma već započela te da je po tome pitanju već održan jedan sastanka a u pripremi je i drugi. Rumunjska je mišljenja da se u DS posebna pozornost treba pokloniti lukama koje su prirodan pristup turističkoj infrastrukturi u Podunavlju. Prema mišljenju Rumunjske, treba raditi na razvoju seoskoga, zdravstvenoga i ekološkog turizma,a u primjenu DS uključiti i institucije civilnoga društva.
Prema riječima člana Europskoga parlamenta, Michaela Cramera, vrlo će biti teško povezati Dunav kao plovno-transportni put i ekološki turizam. S time u vezi, potrebno je raditi na razvoju modernih brodova koji ne zagađuju rijeku. U svijetu se trenutno godišnje događa porast ekološkog turizma od 20 do 25 %. Turisti na biciklima dnevno troše više nego bilo koja druga vrsta turista. Stoga bi bilo dobro razviti tzv. transdunavski projekt simultane uporabe brodova i bicikala. Također, projekt koji bi doprinio razvoju turizma u Podunavlju jest izgradnja biciklističke staze od Barentsovog mora do Crnoga mora, linijom Željezne zavjese (oko 9000 km).
Silvia-Adriana Ţicău, članica Europskoga parlamenta, koja je unutar EP pokrenula Intergrupu za DS i organizira Dunavske forume, mišljenja je da je strategija živući dokument, podložan promjenama. U Podunavlju je potrebno razviti ekološki turizam, zaštititi prirodu i močvarna područja. Turističke usluge u regiji trebaju biti dostupne svima. Moramo biti kreativni te razviti nove alatke/instrumente za razvoj turizma koji nije skup. EP je uložio amandman na prijedlog proračuna EK te je kao rezultat 1.5 milijuna eura osigurano kako bi se stvorio model upravljanja za implementaciju DS. Najvažniji projekti u regiji se moraju moći implementirati i stoga će EP zatražiti od EK da se pomno prati implementacija ovih projekata.
U završnoj raspravi koju je moderirao dr. Christian Baumgartner, glavni tajnik nevladine organizacije Naturefriends International (NFI), Johann Sollgruber je obavijestio nazočne o skorašnjoj uspostavi i početku rada Interservisne skupine za DS unutar EK između razlićitih Općih uprava koja će služiti za rješavanje problema tzv. bottlenecks. Silvia-Adriana Ţicău je spomenula konvenciju o zaštiti Dunava (http://www.icpdr.org/icpdr-pages/drpc.htm ) te program NAIADES (http://www.naiades.info/ ) koji bi se trebao revidirati tijekom mađarskoga predsjedanja i namijenjen je moderniziranju riječne flote i luka. Goran Petković je istaknuo važnost monitoringa (nadgeladanja) te mjerenja pojedinačnih dijelova DS. Kada je riječ o primjeni, potrebno je mjeriti i nadgledati društvene i gospodarske učinke te učinke na okoliš kako bi se vidio i izmjerio napredak DS.
2011. augusztus 21., vasárnap
Quality as a Management Tool in the Hungarian Hospitality Industry
A Comparative Study of 20 Hotels in Budapest
December 1993-April 1994
The study diagnoses a segment of the Hungarian hospitality industry. The purpose of this diagnosis is to present the current position of quality management in the hospitality industry, and to show where immediate improvement is possible and necessary.
20 three-, four- and five-star hotels in the central districts of Budapest were examined from a quality management point of view. The investigation covered the fields of customer satisfaction, competition, public relations; services, choice of market position, leadership and communication; strategy, structure and cooperation. All these factors were analyzed concerning not only service, but also pre-service and extra service . Each hotel was examined in terms of quality equilibrium, the equilibrium between customer needs and the supplier's action to satisfy customer needs.
The presumption of the author was that most of the hotels would show excellent results. Since the hotel industry is confronted with constant changes and many employees are in daily contact with the customer, this expectation seemed justifiable. The findings of the study, however, show that very few hotels can maintain a quality equilibrium.
There were three major problems revealed at the hotels examined:
(1) Current pricing tactics are irreconcilable with the constraint to improve quality.
(2) Insufficient communication of new ideas impairs ability to change.
(3) Customers are not informed properly and many potential customers are not even reached.
These problems indicate that principles of quality management are not deeply rooted in the corporate culture of these hotels. Besides, the economic environment does not promote progress in that direction. One of the major drawbacks is the concentration of power at, or even above, the level of the top management of hotels.
The implication of the results is that steps taken on the path towards a quality equilibrium would enable the hospitality industry to more successfully fulfill a facilitating role in the Hungarian economy. One approach already present in Budapest is clear instructions and strict management. Another successful approach, however, might be empowerment, the delegation of power downwards.
1. We started with an overview of the tourism market and it was already obvious at that point that tourists should be encouraged to spend more in Hungary.
2. Contrasting this to the data obtained, it can be stated that the average duration of stay should be increased.
3. To increase the duration of stay, the current philosophy of selling rooms has to be transformed into selling packages of services.
4. Managers should realize that the cheapest way to access potential customers is looking for them in Budapest.
5. Packages have to include extras that meet customers needs. All the 20 managers had stories of extreme customer wishes. These stories should be analyzed to forecast potential needs.
6. Information from customers should not be allowed to get stuck in the organization. Vertical communication has to be more flexible to let employees initiate changes. Horizontal communication has to be enhanced through cross-training and workshops.
7. Front-office employees usually form a real team. They should be the model for building teams throughout the organization.
8. Decreasing demand might cause cash-flow problems. More cost effective methods, the principles of lean management have to be implemented.
9. Lowering prices can be an appropriate method but is has to be systematic. Yield management should be introduced instead of ad hoc bargaining.
10. To implement these steps, well-trained work force is indispensable. Hotels cannot employ college graduates for entry jobs because of the increasing cost of labor in Hungary. The solution can be on-the-job training in not only languages and professional skills but also quality management.
11. Last but not least, appropriate quality control systems are necessary. Quality requirements should not be kept unchanged. They should be aimed at a constant adjustment process so as to meet customer needs.
The above recommendations cannot be fulfilled without active coordination from the part of the Hungarian government, the National Tourist Board, and the Hungarian Hotel Association. Changes will probably start at the hotels already in foreign ownership. The ones still in state ownership should not wait for them to take the first step.
It was mentioned in the introduction that the tourism sector could contribute to the growth of the Hungarian economy. It means invisible exports and, through the multiplier effect, it can create more jobs for other industries too.
Tourism is an industry of peace, and so is the hotel industry. After the end of the war in Yugoslavia and the recession in Western Europe, there are vast opportunities. We must exploit this.
December 1993-April 1994
The study diagnoses a segment of the Hungarian hospitality industry. The purpose of this diagnosis is to present the current position of quality management in the hospitality industry, and to show where immediate improvement is possible and necessary.
20 three-, four- and five-star hotels in the central districts of Budapest were examined from a quality management point of view. The investigation covered the fields of customer satisfaction, competition, public relations; services, choice of market position, leadership and communication; strategy, structure and cooperation. All these factors were analyzed concerning not only service, but also pre-service and extra service . Each hotel was examined in terms of quality equilibrium, the equilibrium between customer needs and the supplier's action to satisfy customer needs.
The presumption of the author was that most of the hotels would show excellent results. Since the hotel industry is confronted with constant changes and many employees are in daily contact with the customer, this expectation seemed justifiable. The findings of the study, however, show that very few hotels can maintain a quality equilibrium.
There were three major problems revealed at the hotels examined:
(1) Current pricing tactics are irreconcilable with the constraint to improve quality.
(2) Insufficient communication of new ideas impairs ability to change.
(3) Customers are not informed properly and many potential customers are not even reached.
These problems indicate that principles of quality management are not deeply rooted in the corporate culture of these hotels. Besides, the economic environment does not promote progress in that direction. One of the major drawbacks is the concentration of power at, or even above, the level of the top management of hotels.
The implication of the results is that steps taken on the path towards a quality equilibrium would enable the hospitality industry to more successfully fulfill a facilitating role in the Hungarian economy. One approach already present in Budapest is clear instructions and strict management. Another successful approach, however, might be empowerment, the delegation of power downwards.
1. We started with an overview of the tourism market and it was already obvious at that point that tourists should be encouraged to spend more in Hungary.
2. Contrasting this to the data obtained, it can be stated that the average duration of stay should be increased.
3. To increase the duration of stay, the current philosophy of selling rooms has to be transformed into selling packages of services.
4. Managers should realize that the cheapest way to access potential customers is looking for them in Budapest.
5. Packages have to include extras that meet customers needs. All the 20 managers had stories of extreme customer wishes. These stories should be analyzed to forecast potential needs.
6. Information from customers should not be allowed to get stuck in the organization. Vertical communication has to be more flexible to let employees initiate changes. Horizontal communication has to be enhanced through cross-training and workshops.
7. Front-office employees usually form a real team. They should be the model for building teams throughout the organization.
8. Decreasing demand might cause cash-flow problems. More cost effective methods, the principles of lean management have to be implemented.
9. Lowering prices can be an appropriate method but is has to be systematic. Yield management should be introduced instead of ad hoc bargaining.
10. To implement these steps, well-trained work force is indispensable. Hotels cannot employ college graduates for entry jobs because of the increasing cost of labor in Hungary. The solution can be on-the-job training in not only languages and professional skills but also quality management.
11. Last but not least, appropriate quality control systems are necessary. Quality requirements should not be kept unchanged. They should be aimed at a constant adjustment process so as to meet customer needs.
The above recommendations cannot be fulfilled without active coordination from the part of the Hungarian government, the National Tourist Board, and the Hungarian Hotel Association. Changes will probably start at the hotels already in foreign ownership. The ones still in state ownership should not wait for them to take the first step.
It was mentioned in the introduction that the tourism sector could contribute to the growth of the Hungarian economy. It means invisible exports and, through the multiplier effect, it can create more jobs for other industries too.
Tourism is an industry of peace, and so is the hotel industry. After the end of the war in Yugoslavia and the recession in Western Europe, there are vast opportunities. We must exploit this.
2011. augusztus 15., hétfő
Nation Branding
The concept of measuring the global perception of a country in several spheres has been developed by Simon Anholt. A subsequent ranking of nations following his surveys was first released in 2005 known as the Anholt Nation Brands Index and was initially published four times a year.
Since 2008 research activities from GfK Roper Public Affairs & Media and Simon Anholt are joined and resulted in an expanded version of the index which is since then known as the Anholt-GfK Roper Nation Brands Index (NBI).
Published on an annual basis, 20,157 interviews have been conducted with approximately 1,000 interviews per country for the 2008 Index to determine how countries are perceived by others. People over the age of seventeen have been interviewed in twenty core countries such as the United States, Canada, the United Kingdom, Germany, France, Italy, Sweden, Russia, Poland, Turkey, Japan, China, India, South Korea, Australia, Argentina, Brazil, Mexico, Egypt, South Africa.
The criteria underlying the NBI ranking are:
People: Measures the population's reputation for competence, education, openness and friendliness and other qualities, as well as perceived levels of potential hostility and discrimination.
Governance: Measures public opinion regarding the level of national government competency and fairness and describes individuals' beliefs about each country's government, as well as its perceived commitment to global issues such as democracy, justice, poverty and the environment.
Exports: Determines the public's image of products and services from each country and the extent to which consumers proactively seek or avoid products from each country-of-origin.
Tourism: Captures the level of interest in visiting a country and the draw of natural and man-made tourist attractions.
Culture & Heritage: Reveals global perceptions of each nation's heritage and appreciation for its contemporary culture, including film, music, art, sport and literature.
Investment & Immigration Determines the power to attract people to live, work or study in each country and reveals how people perceive a country's economic and social situation.
Since 2008 research activities from GfK Roper Public Affairs & Media and Simon Anholt are joined and resulted in an expanded version of the index which is since then known as the Anholt-GfK Roper Nation Brands Index (NBI).
Published on an annual basis, 20,157 interviews have been conducted with approximately 1,000 interviews per country for the 2008 Index to determine how countries are perceived by others. People over the age of seventeen have been interviewed in twenty core countries such as the United States, Canada, the United Kingdom, Germany, France, Italy, Sweden, Russia, Poland, Turkey, Japan, China, India, South Korea, Australia, Argentina, Brazil, Mexico, Egypt, South Africa.
The criteria underlying the NBI ranking are:
People: Measures the population's reputation for competence, education, openness and friendliness and other qualities, as well as perceived levels of potential hostility and discrimination.
Governance: Measures public opinion regarding the level of national government competency and fairness and describes individuals' beliefs about each country's government, as well as its perceived commitment to global issues such as democracy, justice, poverty and the environment.
Exports: Determines the public's image of products and services from each country and the extent to which consumers proactively seek or avoid products from each country-of-origin.
Tourism: Captures the level of interest in visiting a country and the draw of natural and man-made tourist attractions.
Culture & Heritage: Reveals global perceptions of each nation's heritage and appreciation for its contemporary culture, including film, music, art, sport and literature.
Investment & Immigration Determines the power to attract people to live, work or study in each country and reveals how people perceive a country's economic and social situation.
2011. július 23., szombat
Estimating the Multiplier Effects of Tourism Expenditures on a Local Economy through a Regional Input-Output Model
Tourism multipliers indicate the total increase in output,
labor earnings, and employment through interindustry linkages in a region as a result of tourism expenditures. The
RIMS II regional input-output model was employed to estimate
the multiplier effects of visitor expenditures in Washington,
D.C. Both normal multipliers and ratio multipliers are analyzed, and the latter is found to be a more reliable indicator
of total impact on earnings and employment in the city. A
comparison of the multipliers for 37 industry sectors and the
tourism multiplier in the city finds that the latter ranks relatively high for earnings and employment, but low for output.
2011. július 22., péntek
Gazdafórum - 2011. július 23. 07:00 ECHO TV
Szombat (Július 23.) 7:00
Gazdafórum Agrár magazin
Műsorvezető: Horváth Katalin.
Vendég: Kis Zoltán osztályvezető VM. Horváth Endre docens Kodolányi Főiskola.
Téma: Falusi turizmus.
2011. július 20., szerda
2011. július 11., hétfő
2011. július 9., szombat
Skål International Wien
Pressemitteilung 01/11 13. Jänner 2011 QUO VADIS, VERKEHRSBÜRO?
Das Jänner-Treffen von Skål-International Wien fand auch heuer im Rahmen der Ferienmesse statt. Vorstandsdirektor Martin Bachlechner berichtete über Erfolge und Zukunftsaussichten der Verkehrsbüro Group. Mit rund 2500 Mitarbeitern und rund 800 Millionen Umsatz ist die Verkehrsbüro Group Österreichs führender Tourismus-Konzern. Wie alle anderen hat aber auch dieser Big Player die Auswirkungen der Wirtschaftskrise zu spüren bekommen – zusätzlich zu den Folgen des Trends, Reisen per Internet oder im Direktvertrieb zu buchen.
„Wir haben – nicht zuletzt nach Übernahme von Ruefa 2004 – die Zahl der Filialen reduziert und eine Million Euro in die Ausbildung unserer Mitarbeiter investiert. Auf diese Weise konnten wir unseren Umsatz halten“, so Martin Bachlechner. „Außerdem haben wir von kleinen Büros auf rund 200 Quadratmeter große Lounges umgestellt. Dort arbeiten international besetzte und gut geschulte Teams, die unsere Kunden optimal beraten können.“ Bei größeren Kampagnen in den Tageszeitungen ist das Callcenter auch am Wochenende und abends in Betrieb.
Reisen in Zeiten des Internets Mit speziellen Angeboten für Städtereisen mit Flug und Hotel unter dem Motto Check in & Chill out will Ruefa auch auf diesem Sektor konkurrenzfähig bleiben. Vor anspruchsvolleren Trips wie Studien- und Schiffsreisen gehen viele Menschen nach wie vor ins Reisebüro. Spezialisten für Tailor-made-Reisen. Auch Schiffsreisen sind derzeit sehr beliebt, AIDA etwa schickt jedes Jahr ein neues Schiff aufs Wasser. Eine Kreuzfahrt verläuft allerdings heute oft ganz anders aus als noch vor einigen Jahren. Bachlechner: „Das Ambiente ist moderner und lockerer geworden. Üblicherweise gibt es kein Captain’s Dinner mehr und die Passagiere sind die meiste Zeit leger gekleidet.“
Unter den rund 60 Skål-Mitgliedern, die an diesem ersten Treffen im Jahr 2011 teilnahmen, waren auch: George Paldi-Präsident Skål-International Ungarn, Dr. Endre Horváth-Staatssekretär für Tourismus in Ungarn, Balázs Kovács-Direktor Ungarisches Tourismusamt Wien, aus Polen Malgorzata Czechowska-Direktor Touroperator TRIP und Mag. Anna Zgierska-Stadtamt Bielsko-Biala - Leiterin der Abteilung für Promotion der Stadt, sowie Mag. Kim Dung DinhPräsidentin des Vereins der vietnamesischen Unternehmen in der Republik Österreich; außerdem Christopher R. Quinlivan, Botschaftsrat für Handel und Ingeborg Doblinger, ICT Spezialistin, Amerikanische Botschaft Wien.
2 Verkehrsbüro Group – Zahlen und Fakten: 1917 Gründung der Österreichischen Verkehrsbüro Ges.m.b.H mit der Aufgabe, ein Fahrscheinsystem für die Staatsbahn zu entwickeln und den Fremdenverkehr zu fördern 1995 Beteiligung an der DDSG 1997 Fusion mit Austria Trendhotels 1998 Übernahme von Eurotours (derzeit rund 1 Mio. Passagiere jährlich) 1999 Einführung der Dachmarke Verkehrsbüro Group Mit den 32 (bald 33) Trendhotels mit rund 10 000 Betten ist die Verkehrsbüro Group der größte Hotelbetreiber in Österreich. Ruefa Reisen betreibt neben den 121 Filialen in Österreich unter anderem auch Büros in Ungarn, Rumänien und Slowenien. Terminaviso: Der 72. Skål World Congress findet in Turku, 18-23. September 2011, statt. www.skal-austria.at, www.skal.org Rückfragen: Skål International Austria, Sylvia Liebisch/Generalsekretärin & Internat. Skål Councillor, Königsklosterg. 7/2/2, A-1060 Wien, Tel. +43/1/581 33 65, Handy: +43/664/33 70 442, Fax: +43/1/253 303 370 70, E-Mail: skal@chello.at.
Das Jänner-Treffen von Skål-International Wien fand auch heuer im Rahmen der Ferienmesse statt. Vorstandsdirektor Martin Bachlechner berichtete über Erfolge und Zukunftsaussichten der Verkehrsbüro Group. Mit rund 2500 Mitarbeitern und rund 800 Millionen Umsatz ist die Verkehrsbüro Group Österreichs führender Tourismus-Konzern. Wie alle anderen hat aber auch dieser Big Player die Auswirkungen der Wirtschaftskrise zu spüren bekommen – zusätzlich zu den Folgen des Trends, Reisen per Internet oder im Direktvertrieb zu buchen.
„Wir haben – nicht zuletzt nach Übernahme von Ruefa 2004 – die Zahl der Filialen reduziert und eine Million Euro in die Ausbildung unserer Mitarbeiter investiert. Auf diese Weise konnten wir unseren Umsatz halten“, so Martin Bachlechner. „Außerdem haben wir von kleinen Büros auf rund 200 Quadratmeter große Lounges umgestellt. Dort arbeiten international besetzte und gut geschulte Teams, die unsere Kunden optimal beraten können.“ Bei größeren Kampagnen in den Tageszeitungen ist das Callcenter auch am Wochenende und abends in Betrieb.
Reisen in Zeiten des Internets Mit speziellen Angeboten für Städtereisen mit Flug und Hotel unter dem Motto Check in & Chill out will Ruefa auch auf diesem Sektor konkurrenzfähig bleiben. Vor anspruchsvolleren Trips wie Studien- und Schiffsreisen gehen viele Menschen nach wie vor ins Reisebüro. Spezialisten für Tailor-made-Reisen. Auch Schiffsreisen sind derzeit sehr beliebt, AIDA etwa schickt jedes Jahr ein neues Schiff aufs Wasser. Eine Kreuzfahrt verläuft allerdings heute oft ganz anders aus als noch vor einigen Jahren. Bachlechner: „Das Ambiente ist moderner und lockerer geworden. Üblicherweise gibt es kein Captain’s Dinner mehr und die Passagiere sind die meiste Zeit leger gekleidet.“
Unter den rund 60 Skål-Mitgliedern, die an diesem ersten Treffen im Jahr 2011 teilnahmen, waren auch: George Paldi-Präsident Skål-International Ungarn, Dr. Endre Horváth-Staatssekretär für Tourismus in Ungarn, Balázs Kovács-Direktor Ungarisches Tourismusamt Wien, aus Polen Malgorzata Czechowska-Direktor Touroperator TRIP und Mag. Anna Zgierska-Stadtamt Bielsko-Biala - Leiterin der Abteilung für Promotion der Stadt, sowie Mag. Kim Dung DinhPräsidentin des Vereins der vietnamesischen Unternehmen in der Republik Österreich; außerdem Christopher R. Quinlivan, Botschaftsrat für Handel und Ingeborg Doblinger, ICT Spezialistin, Amerikanische Botschaft Wien.
2 Verkehrsbüro Group – Zahlen und Fakten: 1917 Gründung der Österreichischen Verkehrsbüro Ges.m.b.H mit der Aufgabe, ein Fahrscheinsystem für die Staatsbahn zu entwickeln und den Fremdenverkehr zu fördern 1995 Beteiligung an der DDSG 1997 Fusion mit Austria Trendhotels 1998 Übernahme von Eurotours (derzeit rund 1 Mio. Passagiere jährlich) 1999 Einführung der Dachmarke Verkehrsbüro Group Mit den 32 (bald 33) Trendhotels mit rund 10 000 Betten ist die Verkehrsbüro Group der größte Hotelbetreiber in Österreich. Ruefa Reisen betreibt neben den 121 Filialen in Österreich unter anderem auch Büros in Ungarn, Rumänien und Slowenien. Terminaviso: Der 72. Skål World Congress findet in Turku, 18-23. September 2011, statt. www.skal-austria.at, www.skal.org Rückfragen: Skål International Austria, Sylvia Liebisch/Generalsekretärin & Internat. Skål Councillor, Königsklosterg. 7/2/2, A-1060 Wien, Tel. +43/1/581 33 65, Handy: +43/664/33 70 442, Fax: +43/1/253 303 370 70, E-Mail: skal@chello.at.
2011. június 17., péntek
A turizmus multiplikátorhatása
A turizmus GDP-re gyakorolt hatásának modellezése
A kutatás matematikai eljárások és modellek alkalmazásával kísérli meg a magyarországi aktív nemzetközi turizmus gazdasági hatásainak számszerűsítését. Az alkalmazott modell segítséget nyújt a turizmus más iparágakhoz viszonyított jelentőségének valós bemutatásához, valamint a turizmus gazdaság- és üzletpolitikai szempontból leghasznosabb típusainak meghatározásához. Az elemzés során tíz hipotézis vizsgálatára kerül sor. Az első két hipotézis a teljes turisztikai multiplikátorok nemzetközi összehasonlítására vonatkozik. A következő három hipotézis a parciális multiplikátorokra, azaz a turizmus és egyéb iparágak viszonyára, az utolsó öt hipotézis pedig a differenciális multiplikátorokra, a különböző turizmustípusok összehasonlítására vonatkozik.
Az adatállományok beszerzése után input-output modell készült. Az input-output modell a költési kategóriákat összekapcsolja a magyar gazdaság iparágaival. A modellépítés három fázisból áll. Az első fázis a turizmus közvetlen hatásait méri, azaz az egyes iparágak turizmusból származó bevételeit számszerűsíti. A második az iparági kapcsolódásokból eredő közvetett hatásokat azonosítja. Ez a technikai együtthatók Leontief-féle inverzmátrixának kiszámításával érhető el. A harmadik fázis a háztartások személyes jövedelmeinek újraelköltéséből eredő indukált hatásokat méri. Ez a háztartások endogén szektorként való kezelésével érhető el. Az elemzési eredmények a modellből a megfelelő mátrixsorok leolvasásával nyerhetők. A modell megadja az egyes szektorok parciális multiplikátorait és a különféle turizmustípusok differenciális multiplikátorait is.
A hipotézis-vizsgálat eredményének értékelésekor figyelembe kell vennünk, hogy az összehasonlítások a „ceteris paribus” elv alapján, minden egyebet változatlannak tekintve állják meg a helyüket. A turizmus multiplikátorhatása a termelés és a jövedelemteremtés területén meghaladja a nemzetgazdasági átlagot, a foglalkoztatottság területén pedig megközelíti azt. A turizmus mindhárom hatást tekintve az ágazati rangsor elején található. Nemzetközi összehasonlításban a turizmus multiplikátorhatása megfelel a hasonló adottságú országok átlagának. A turizmus multiplikátorhatása elsősorban a Szálláshely és a Kereskedelem ágazatok teljesítményétől függ. A Kereskedelem az export területén a középmezőnyben szerepel. A multiplikátorok között azonban magasabb kategóriában szerepel, és teljesítménye különösen egyéb exportiparágakhoz viszonyítva kiemelkedő. A Szálláshely-szolgáltatás exportja igen alacsony.
A turizmus – mint exportmechanizmus – tehát lehetővé teszi a szálláshely és a kereskedelem ágazatok termelés-, jövedelem- és foglalkoztatás-gerjesztő hatásának jobb kihasználását. A számítások eredményei alapján a turisztikai költés alsó becslése 151,4 milliárd Ft, felső becslése pedig 450,1 milliárd Ft. Ez azt jelenti, hogy a turisták költése a GDP 3,5-12 százalékát teszi ki. Az eredmények értékelésekor fontos szempont az, hogy az alsó becslés a hivatalos devizabeváltási statisztikát tükrözi, azaz nem veszi figyelembe az árnyékgazdasági forgalmat. A felső becslés közel 10 ezer látogató személyes megkérdezésén alapul, de a családi és egyéni adatok kezelhetősége miatt valószínűleg a realitásokat túlbecsüli. Ha a turisztikai költést átlagos végső fogyasztás váltaná fel, akkor a magyar gazdaságban a termelési hatás 6,3-22,5 milliárd forinttal, a jövedelmi hatás 8,8-31,5 milliárd forinttal csappanna meg az 1994. évre vonatkozóan. Az 1997. évben becsléseink szerint a turisztikai költés a GDP 5,8-13,4%-a. A turisztikai teljes jövedelmi hatás a GDP 3,7-10,2%-a. Ha a turisztikai költést átlagos végső fogyasztás váltaná fel, akkor a magyar gazdaságban a termelési hatás 20,1-48,0 milliárd forinttal, a jövedelmi hatás 28,1-66,8 milliárd forinttal csappanna meg az 1997. évre vonatkozóan. Mivel a termelést és jövedelemgerjesztést tekintve a turizmus multiplikátorai magasabbak a közösségi multiplikátoroknál, ezért a turizmus kiemelt szerepet kell, hogy kapjon minden olyan nemzetgazdasági stratégiában, ahol a termelés és a jövedelem növelése fő célként jelenik meg. A konkrét gazdaságpolitikai döntéseknél figyelembe kell venni azt, hogy a turizmus termelési és jövedelmi hatása kifejezetten magas, foglalkoztatási hatása pedig szintén az iparágak rangsorának első felében található. A turizmus jövedelmi hatása igen magas más exportiparágakhoz viszonyítva.
Gazdaságstratégiai szempontból a turizmus segíthet kihasználni a szálláshely-szolgáltatás és a kereskedelem magas multiplikátorhatását. Ilyen módon a turizmus felfogható a kereskedelem exportmechanizmusaként, olyan közvetítőként, amely a külföldiek végső fogyasztás jellegű keresletét a magyar gazdaság számára hasznosítja. Ez a haszon mind a termelés, mind a jövedelemgerjesztés, mind a foglalkoztatás területén megjelenik. A turizmus tehát olyan láthatatlan export, ami lehetővé teszi, hogy a szállítási költséget a keresleti oldal állja, ugyanakkor pedig jobb gazdasági hatásokat eredményez, mint sok más exportiparág. A különböző turizmustípusok elemzésekor némi egyszerűsítéssel két pólust lehet megkülönböztetni. A termelési és foglalkoztatási hatásokat tekintve legelőnyösebb költési struktúrájú turista bevásárlási céllal Románia területéről érkezik, útját egyénileg szervezi meg és nem száll meg kereskedelmi szálláshelyen. A legnagyobb jövedelmi hatást az a turista gerjeszti, aki vadászni vagy gyógyulni érkező svájci vagy brit állampolgár, szervezett úton vesz részt és szállodában száll meg.
Az eredmények értelmezéséhez hozzá kell tenni, hogy az egy turistára vetített költés valószínűleg jóval magasabb a svájci turisták körében, mint a románoknál, ugyanakkor az utóbbiak jóval nagyobb számban látogatják hazánkat, mint az előbbiek, így a költés és a multiplikátorhatás abszolút tömege a jelzettől eltérően alakulhat.
A mindenkori gazdaságpolitika prioritásaitól függ tehát az, hogy melyik turizmustípust fejlesszük. A jövedelmi hatás például annál nagyobb, minél több a személyi szolgáltatások aránya az adott turizmustípuson belül. Ha tehát a jövedelmi hatás a prioritás, akkor a személyi szolgáltatások kínálatát és keresletét kell növelnünk. Ennek eszköze lehet a megfelelő létező turizmustípusok támogatása, vagy új turizmustípusok fejlesztése. A fentiek alapján a következő kutatási irányok javasolhatók a jövőben:
A turizmus gazdasági hatásainak modellezése szükséges a nemzetgazdaság alatti, regionális szinten. Ehhez helyi költési felmérések és input-output táblák elkészítése lenne szükséges.
Regionális szinten elvégzendő a belföldi turizmus hatásának modellezése.
A környező országok egyikében sem történt meg a turizmus multiplikátor-hatásának igényes felmérése. Az ilyen irányú kutatás ösztönözheti a nemzetközi tudományos és gazdasági kapcsolatok elmélyülését.
A magyarországi aktív nemzetközi turizmus gazdasági hatásait a leírt módszertan alapján, tíz alapvető hipotézis segítségével évről-évre modellezni kell. Az így nyert idősorok segítik a turizmus jövőjének feltárását.
A turisták által bevallott illetve az MNB által nyilvántartott költés nem tartalmazza a fekete forgalmat, ami a turisztikai tevékenységnek (is) velejárója. Éppen ezért a keresleti oldalon megragadott adatok mellett szükség van a kínálati oldal vizsgálatára is. Ez többek között kiterjedt szálláshely-statisztikai és kiskereskedelmi felméréseket igényel.
A turizmus szerepének integrált elemzése és tervezése szükségessé teszi a gazdasági, társadalmi-kulturális és környezeti hatáselemzés módszertanának összehangolását. Emellett szükség van költség-haszon elemzésekre, hiszen a pozitív hatások mellett jelentős negatív hatások is jelentkeznek a turisztikai tevékenységek folytán.
Turizmus Bulletin (1999.6.)
A kutatás matematikai eljárások és modellek alkalmazásával kísérli meg a magyarországi aktív nemzetközi turizmus gazdasági hatásainak számszerűsítését. Az alkalmazott modell segítséget nyújt a turizmus más iparágakhoz viszonyított jelentőségének valós bemutatásához, valamint a turizmus gazdaság- és üzletpolitikai szempontból leghasznosabb típusainak meghatározásához. Az elemzés során tíz hipotézis vizsgálatára kerül sor. Az első két hipotézis a teljes turisztikai multiplikátorok nemzetközi összehasonlítására vonatkozik. A következő három hipotézis a parciális multiplikátorokra, azaz a turizmus és egyéb iparágak viszonyára, az utolsó öt hipotézis pedig a differenciális multiplikátorokra, a különböző turizmustípusok összehasonlítására vonatkozik.
Az adatállományok beszerzése után input-output modell készült. Az input-output modell a költési kategóriákat összekapcsolja a magyar gazdaság iparágaival. A modellépítés három fázisból áll. Az első fázis a turizmus közvetlen hatásait méri, azaz az egyes iparágak turizmusból származó bevételeit számszerűsíti. A második az iparági kapcsolódásokból eredő közvetett hatásokat azonosítja. Ez a technikai együtthatók Leontief-féle inverzmátrixának kiszámításával érhető el. A harmadik fázis a háztartások személyes jövedelmeinek újraelköltéséből eredő indukált hatásokat méri. Ez a háztartások endogén szektorként való kezelésével érhető el. Az elemzési eredmények a modellből a megfelelő mátrixsorok leolvasásával nyerhetők. A modell megadja az egyes szektorok parciális multiplikátorait és a különféle turizmustípusok differenciális multiplikátorait is.
A hipotézis-vizsgálat eredményének értékelésekor figyelembe kell vennünk, hogy az összehasonlítások a „ceteris paribus” elv alapján, minden egyebet változatlannak tekintve állják meg a helyüket. A turizmus multiplikátorhatása a termelés és a jövedelemteremtés területén meghaladja a nemzetgazdasági átlagot, a foglalkoztatottság területén pedig megközelíti azt. A turizmus mindhárom hatást tekintve az ágazati rangsor elején található. Nemzetközi összehasonlításban a turizmus multiplikátorhatása megfelel a hasonló adottságú országok átlagának. A turizmus multiplikátorhatása elsősorban a Szálláshely és a Kereskedelem ágazatok teljesítményétől függ. A Kereskedelem az export területén a középmezőnyben szerepel. A multiplikátorok között azonban magasabb kategóriában szerepel, és teljesítménye különösen egyéb exportiparágakhoz viszonyítva kiemelkedő. A Szálláshely-szolgáltatás exportja igen alacsony.
A turizmus – mint exportmechanizmus – tehát lehetővé teszi a szálláshely és a kereskedelem ágazatok termelés-, jövedelem- és foglalkoztatás-gerjesztő hatásának jobb kihasználását. A számítások eredményei alapján a turisztikai költés alsó becslése 151,4 milliárd Ft, felső becslése pedig 450,1 milliárd Ft. Ez azt jelenti, hogy a turisták költése a GDP 3,5-12 százalékát teszi ki. Az eredmények értékelésekor fontos szempont az, hogy az alsó becslés a hivatalos devizabeváltási statisztikát tükrözi, azaz nem veszi figyelembe az árnyékgazdasági forgalmat. A felső becslés közel 10 ezer látogató személyes megkérdezésén alapul, de a családi és egyéni adatok kezelhetősége miatt valószínűleg a realitásokat túlbecsüli. Ha a turisztikai költést átlagos végső fogyasztás váltaná fel, akkor a magyar gazdaságban a termelési hatás 6,3-22,5 milliárd forinttal, a jövedelmi hatás 8,8-31,5 milliárd forinttal csappanna meg az 1994. évre vonatkozóan. Az 1997. évben becsléseink szerint a turisztikai költés a GDP 5,8-13,4%-a. A turisztikai teljes jövedelmi hatás a GDP 3,7-10,2%-a. Ha a turisztikai költést átlagos végső fogyasztás váltaná fel, akkor a magyar gazdaságban a termelési hatás 20,1-48,0 milliárd forinttal, a jövedelmi hatás 28,1-66,8 milliárd forinttal csappanna meg az 1997. évre vonatkozóan. Mivel a termelést és jövedelemgerjesztést tekintve a turizmus multiplikátorai magasabbak a közösségi multiplikátoroknál, ezért a turizmus kiemelt szerepet kell, hogy kapjon minden olyan nemzetgazdasági stratégiában, ahol a termelés és a jövedelem növelése fő célként jelenik meg. A konkrét gazdaságpolitikai döntéseknél figyelembe kell venni azt, hogy a turizmus termelési és jövedelmi hatása kifejezetten magas, foglalkoztatási hatása pedig szintén az iparágak rangsorának első felében található. A turizmus jövedelmi hatása igen magas más exportiparágakhoz viszonyítva.
Gazdaságstratégiai szempontból a turizmus segíthet kihasználni a szálláshely-szolgáltatás és a kereskedelem magas multiplikátorhatását. Ilyen módon a turizmus felfogható a kereskedelem exportmechanizmusaként, olyan közvetítőként, amely a külföldiek végső fogyasztás jellegű keresletét a magyar gazdaság számára hasznosítja. Ez a haszon mind a termelés, mind a jövedelemgerjesztés, mind a foglalkoztatás területén megjelenik. A turizmus tehát olyan láthatatlan export, ami lehetővé teszi, hogy a szállítási költséget a keresleti oldal állja, ugyanakkor pedig jobb gazdasági hatásokat eredményez, mint sok más exportiparág. A különböző turizmustípusok elemzésekor némi egyszerűsítéssel két pólust lehet megkülönböztetni. A termelési és foglalkoztatási hatásokat tekintve legelőnyösebb költési struktúrájú turista bevásárlási céllal Románia területéről érkezik, útját egyénileg szervezi meg és nem száll meg kereskedelmi szálláshelyen. A legnagyobb jövedelmi hatást az a turista gerjeszti, aki vadászni vagy gyógyulni érkező svájci vagy brit állampolgár, szervezett úton vesz részt és szállodában száll meg.
Az eredmények értelmezéséhez hozzá kell tenni, hogy az egy turistára vetített költés valószínűleg jóval magasabb a svájci turisták körében, mint a románoknál, ugyanakkor az utóbbiak jóval nagyobb számban látogatják hazánkat, mint az előbbiek, így a költés és a multiplikátorhatás abszolút tömege a jelzettől eltérően alakulhat.
A mindenkori gazdaságpolitika prioritásaitól függ tehát az, hogy melyik turizmustípust fejlesszük. A jövedelmi hatás például annál nagyobb, minél több a személyi szolgáltatások aránya az adott turizmustípuson belül. Ha tehát a jövedelmi hatás a prioritás, akkor a személyi szolgáltatások kínálatát és keresletét kell növelnünk. Ennek eszköze lehet a megfelelő létező turizmustípusok támogatása, vagy új turizmustípusok fejlesztése. A fentiek alapján a következő kutatási irányok javasolhatók a jövőben:
A turizmus gazdasági hatásainak modellezése szükséges a nemzetgazdaság alatti, regionális szinten. Ehhez helyi költési felmérések és input-output táblák elkészítése lenne szükséges.
Regionális szinten elvégzendő a belföldi turizmus hatásának modellezése.
A környező országok egyikében sem történt meg a turizmus multiplikátor-hatásának igényes felmérése. Az ilyen irányú kutatás ösztönözheti a nemzetközi tudományos és gazdasági kapcsolatok elmélyülését.
A magyarországi aktív nemzetközi turizmus gazdasági hatásait a leírt módszertan alapján, tíz alapvető hipotézis segítségével évről-évre modellezni kell. Az így nyert idősorok segítik a turizmus jövőjének feltárását.
A turisták által bevallott illetve az MNB által nyilvántartott költés nem tartalmazza a fekete forgalmat, ami a turisztikai tevékenységnek (is) velejárója. Éppen ezért a keresleti oldalon megragadott adatok mellett szükség van a kínálati oldal vizsgálatára is. Ez többek között kiterjedt szálláshely-statisztikai és kiskereskedelmi felméréseket igényel.
A turizmus szerepének integrált elemzése és tervezése szükségessé teszi a gazdasági, társadalmi-kulturális és környezeti hatáselemzés módszertanának összehangolását. Emellett szükség van költség-haszon elemzésekre, hiszen a pozitív hatások mellett jelentős negatív hatások is jelentkeznek a turisztikai tevékenységek folytán.
Turizmus Bulletin (1999.6.)
2011. június 15., szerda
A turizmus mint élményfogyasztás
Magyar Tudomány 1999. november
1999/11
Jegyzet
A turizmus mint élményfogyasztás
Horváth Endre
A turizmus definíciója évtizedes problémát jelent a tudomány számára. Jelensége jól elkülöníthető volt más gazdasági tevékenységektől a munkaidő/szabadidő dichotómia mentén, mára azonban ez a megkülönböztetés idejétmúltnak tűnik (Lengyel, 1992). Egyrészt posztindusztriális társadalomban már nem jogos a munkaidő/szabadidő éles elválasztása, másrészt megjelenik az üzleti és a konferenciaturizmus kategóriája.
A turizmus kutatásának új iránya azt célozza, hogy más dimenziókat keressünk a turizmus jelenségének és a turista fogyasztói magatartásának megértéséhez. Hudson és Townsend (in: Johnson és Thomas szerk., 1992, 49. o.) kiemeli, hogy az attrakció mindig valami különleges, a mindennapoktól eltérő, szokatlan objektum. Hozzáteszik azt is, hogy a különlegesség vagy szokatlanság igen relatív fogalom.
A fenti megjegyzés igen sok kutatási problémát jelez. A turizmus jelenségének mérhetősége természetesen azt jelenti, hogy léteznie kell valamiféle leíró változónak. Az eddigi gyakorlat a turizmus mérését biztos módszertani alapokra helyezte (Jandala, 1992). Makroszinten határstatisztikák, mikroszinten költési felmérések jelentették az információbázist. A turistát tartózkodási idő szerint, míg a szálláshelyet kapacitáskihasználtság (foglaltság) alapján lehet jellemezni.
Mindezek tükrében igen jól leírható a turizmus jelensége, elemezhető nemzetgazdasági szerepe. A fenti mutatók azonban csupán utólagos elemzést tesznek lehetővé, korlátozott az előrejelző-képességük. E dolgozat célja az, hogy bemutassa az előrejelző-képességet megalapozó kutatási irányokat. A fogyasztói magatartás kutatása a gyakorlati vállalatvezetés számára is hasznos.
Fogyasztás: tanulás és tapasztalás
A korábbi motivációs elméletek és a magatartástudományi megközelítés elterjedésével a marketingszakírók figyelme a fogyasztás tanulási folyamatának elemzése felé fordult. Hoch és Deighton (1989. 2. o.) az oktatáson és a tapasztalatszerzésen keresztül történő tanulást tipizálja. A marketingeszközök közül a hirdetést az oktatási eszközökhöz sorolják. Ugyanakkor tekintélyes pszichológiai irodalomra támaszkodva kijelentik, hogy a tapasztalatszerzésen alapuló tanulás (azaz fogyasztás) esetében a megerősítés sokkal hatásosabb és hatékonyabb. A magatartástudomány szerint tehát nagyobb annak a vállalatnak a sikere, amelyik a tapasztalatszerzéssel történő tanulást is képes irányítani.
A fenti megállapítás ugyanazt a kettősséget mutatja be, mint a nyelvtanulás és a nyelv elsajátításának különbsége, amelyek közül az utóbbi jellemzi a sikeres nyelvtanulót (Ellis, 1986). A fogyasztói magatartás leírása szempontjából is döntő tapasztalat az élmény. Egy korábbi tanulmányban (Horváth, 1995) azt igyekeztem bemutatni, hogy milyen problémákat vet föl a fenti gondolatmenet alkalmazása a turizmus definíciójára nézve. Ha azt mondjuk, hogy a turizmus élményszerzés céljából történő migráció, nehezen mérhető fogalmat kapunk, bár a korábbi definíció is felvet néhány problémát.
A turizmus korábbi definíciója szerint turista az, aki lakóhelyén kívüli helyen legalább 24 órát eltölt és onnan javadalmazásban nem részesül. Jackson és Bruce (in: Johnson - Thomas, eds., 1992, 113-114. o.) bemutatják e meghatározás módszertani problémáit, különös tekintettel az idő- és térbeli dimenzióra. Ennél azonban nagyobb problémákat okoz az új definíció. Tételezhető-e egy fogyasztási (vásárlási) döntés céljaként az élményszerzés? Ha igen, leírható-e ez tudományosan?
Pine és Gilmore (1998) szerint a termékek és szolgáltatások közszükségleti cikkekké válnak, ezért a vállalatok között az jut versenyelőnyhöz, aki intenzívebb vevői élményeket képes létrehozni. Az élménygazdaságtan alapkategóriái az élmény, a színpad, az emlékezetesség, a személyesség, a felfedezés, az előadás, a vendégség és az érzések.
A vásárlás élménye
A klasszikus marketingirodalom alapeleme a fogyasztói döntés kinyilatkoztatásának pillanata: a vásárlás. A legfrissebb kutatások azonban azt mutatják, hogy ez az elemi csereaktus mint a marketingtudomány alapvető paradigmája (Carman, 1980) sem maradt érintetlen a kilencvenes évekre kibontakozó posztmodern társadalomban. Boedekker (1996, 1. o.) kiváló tanulmányában Koetlert idézi: "A kiskereskedelem a szemünk előtt válik színházzá". A vásárlás mellett be kell vezetnünk a recreational shopping, a szabadidős bevásárlás fogalmát.
Lehtonen (1994. 193. o., idézi Boedekker, 1996. 2. o.) az egyszerű vásárlással szemben úgy jellemzi a szabadidős vásárlást, mint amely öncélú, nem feltétlenül vezet csereaktushoz, impulzív, nincs hatékonysági célja, kívül esik a napi rutinon, nincs világos kezdete és lezárt befejezése, valamint a hangsúly az élményszerzésen van. Boedekker ehhez azt teszi hozzá, hogy részletes kutatási tervet készít a jelenség tanulmányozására és megkísérli a kutatás operacionalizálását és empirikus vizsgálatát.
Míg Boedekker cikke a fogyasztást általában vizsgálja, Newman, Davies és Dixon (1996) tanulmánya már a turizmus területére vezet bennünket. Kérdezéses technikával mutatják be, hogy a repülőúttal kapcsolatban hogyan fejezik ki élményeiket az alanyok. A szerzők célja az érzések, érzelmek feltárása. A válaszok tanúsága szerint még a rutinos utazók is arról számolnak be, hogy élményük nem mindennapi és mindig valamifajta bizsergést ("buzz") éreznek (Newman, Davies, Dixon, 1996. 6. o.). A szerzők a tanulmány végén modellt alkotnak, melyből az utazói magatartásra vonatkozó következtetéseket vonnak le.
Egy általános modell keretei
A fentiekből látható tehát, hogy léteznek tanulmányok, amelyek a turizmus jelenségeinek egyes elemeit (vásárlás, utazás) az élmény szempontjából vizsgálják. Ezzel az iránnyal párhuzamos a Bécsi Közgazdaságtudományi Egyetem turizmus intézetének kutatása, amely viszont személyes értékekből felépített pszichográfiai modellel operál. Zins (1996) hipotetikus modelljének alapfogalmai a következők: személyes értékek, életstílus, nyaralási stílus és a nyaralóhely előnyös jellemzői. Ezekből próbál következtetni az utazási magatartásra.
Nincs értékes elméleti eredménye az életstílus mellett a nyaralási stílus bevezetése, hiszen "a turisztikai termékek és szolgáltatások fogyasztása más áruk fogyasztásától teljesen eltérő feltételek mellett zajlik" (Zins, 1996, 4. o.). Ezért a nyaralási stílusnak fontos dimenziója lesz sok más mellett az autentikus kulturális/természeti környezet és a változás igénye.
Sikertelen a tanulmány abból a szempontból, hogy a függő változók közül az egyetlen általa vizsgált hagyományos mutatót, a tartózkodási időt nem magyarázza. Emellett későbbi célként tűzi ki a költés vizsgálatát. Kritikusan kell fogadnunk azt az eredményt is, hogy sztochasztikus kapcsolatot csak a nyaralási stílus és az utazás között mutat ki. Ugyanakkor jól magyarázza az úti cél kiválasztásának okait. A pszichográfiai modell vizsgálati eredményeire rímel Mossberg (1996) kutatása, aki a turisztikai úti célok pozicionálását elemzi. Az empirikus vizsgálat alapja háromdimenziós modell. Az első dimenzió a funkcionális jellemzők - pszichológiai jellemzők kontinuuma. A második dimenzió az általános jelleg - egyedi jelleg kontinuuma. A harmadik dimenzió a konkrét tulajdonságok - általános/teljes körű benyomások kontinuuma. A turisztikai termék - például egy város - pozicionálása ezek mentén történik meg.
Kutatási tézisek
A fentiek szellemében és további elméleti megfontolások alapján lehetőség kínálkozik néhány alapvető kutatási tézisjavaslat megfogalmazására. Jelen dolgozat keretei között nem végezzük el ezek tételes megfogalmazását, de az áttekintett tanulmányok útmutatót adnak a további kutatások irányára vonatkozóan.
1. A turizmus piaci kereslete a turisztikai élmény iránti fizetőképes szükséglet.
2. A turisztikai élmény szabadidős vásárlás, mely
a) autotelikus (öncélú),
b) korlátozott stimulus- (inger-) mezőre szorítkozik,
c) az igények koherensek és a visszajelzés egyértelmű.
3. A turizmus keresletét leíró klasszikus jellemzők (úti cél, szálláshely típusa, közlekedési eszköz, tartózkodási idő, költés) függő változók. Magyarázó változók nem a korábban alkalmazott demográfiai vagy társadalmi-gazdasági változók, hanem a keresett élmény típusa.
Módszertani problémák
Az első javaslat meglehetősen egyszerű és újdonságértéke is korlátozott a marketingkutatók számára. Haszna azonban abban áll, hogy új megközelítést hordoz a turizmus szakemberei számára, akik a keresletet többnyire a foglaltságmutatók alapján, utólagosan követik. Ma a turizmusban alkalmazott kereslet-előrejelző modellek is a foglaltságmutatók alapján működnek és ezeket jelzik előre.
Módszertanilag azonban nehéz a keresett élmény tipizálása, a leíró változók megalkotása. Itt olyasfajta kontinuumok jöhetnek szóba, mint az egyedüllét - társaság, nyugalom - izgalom, természetesség - beépítettség. Ez a fajta leírás nem teszi szükségessé az értékek és az életstílus vizsgálatát, bár még több ilyen dichotómia generálásához nyújthat segítséget a tanulmányozásuk. A tényezők faktoranalízise kiszűri az egymást determináló változókat, majd ezután következhet az empirikus vizsgálat, amely szükségszerűen kvalitatív információkra épül.
Ez a megoldás azt jelenti, hogy a turizmusban is meghonosodik ez az új marketingfelfogás. Itt tehát nem egyszerűen új definícióról van szó, hanem arról, hogy a csereaktus alapvető paradigmáját felcseréljük az élménykereséssel. Míg azonban a csereaktus inherens tulajdonsága, hogy jól formalizálható, az élménykeresés, mint a második javaslatban látjuk, öncélú. Fizetek azért, hogy élményt kapjak, az élményszerzés azonban öncélú, önmagában is élvezetet jelent.
Az élményszerzés öncélúságával kapcsolatosan azonban meg kell jegyezni, hogy maga az élmény az úti beszámolók, baráti diavetítések alkalmával újabb csere része lehet. Ez azonban nem szükségszerű.
A turista magatartásának megértéséhez azt is fel kell ismernünk, hogy a turista megszűri az ingereket. Érzékelése beszűkül, és igényei határozzák meg azt, hogy mit és hogyan lát. Ezt a kijelentést egy irodalmi példával szeretném alátámasztani. Don De Lillo (1986. 12. o.) említi azt az óriási ötletet, amikor egy már nem használt csűrre kiírják: A leggyakrabban fotózott csűr az egész országban. A táblát hamarosan észreveszik a turisták, és a csűrt elkezdik fényképezni. Nem nehéz kitalálni, hogy a jóslat önmagát teljesíti be.
Bizonyos esetekben tehát a turisztikai vonzerőhöz elég egyfajta önreflexió, annak elképzelése, hogy a hely attraktív lehet a turista számára. A turista azután elvégzi a magáét. Azt viszont nem tudjuk, hány turista pillantása kell ahhoz, hogy nevezetessé váljon egy hely. Hány fotó kellett a csűr attrakcióvá változásához? A válasz ilyen formában nem is lényeges; vegyük azonban észre, hogy itt a turista pillantása teremti meg az attrakciót - ha nem is tudjuk, hány turista pillantása.
Javaslat
Szükség van egy olyan modell megalkotására, amely a turisztikai keresletet illetően előrejelző erővel bír. A jelenleg használatos mutatók felhasználásával ez az előrejelzés nehéz, hiszen ezek nem ragadják meg a turizmus központi fogalmát, az élményt. A kutatás következő feladata a turisztikai élmény meghatározása és a turista magatartásának általa történő magyarázata.
HIVATKOZÁSOK
Boedekker, Mika (1996): Recreational Shopping. An Environmental Psychology Approach, Competitive Paper, EMAC, Budapest.
Carman, James M. (1980): Paradigms for Marketing Theory, Research in Marketing, Vol. 3. p. 136.
De Lillo, Don (1986): White Noise, Picador, London.
Csikszentmihályi, Mihály (1975): Beyond Boredom and Anxiety, John Wiley and Sons, New York.
Ellis, Michael (1986): Second Language Acquisition. Cambridge University Press. Cambridge.
Hoch, Stephen J. és Johm Deigthon (1989): Managing What Consumers Learn from Experience. Journal of Marketing. Vol. 53., No. April, pp. 1-20.
Horváth Endre (1995): A turizmus új definíciója, Kézirat. BKE Külgazdaságtani tanszék. Budapest.
Jandala Csilla (1992): A turizmus közgazdasági elemzésének módszerei, KTI, Budapest.
Johnson, Peter és Barry Thomas szerk. (1992): Perspectives on Tourism Policy, Mansell, London.
Lengyel Márton (1992): A turizmus általános elmélete. Viva. Budapest.
Mossberg, Lena Larsson (1996): The importance of events in tourist destinalion positioning. Competitive Paper, EMAC. Budapest.
Newman, Andrew J., Barry J. Davies és Gordon Dixon (1996): A Study of Travellers' Consumption Episodes: Airport Journeys in Time, Competitive Paper, EMAC, Budapest.
Pine, B. Joseph és James H. Gilmore (1998): Welcome to the Experience Economy, Harvard Business Review, July-August 1998, pp. 97-105.
Zins, Andreas H. (1996): Psychographic Tools in Tourism Behaviour Models: A Cross Validation. Competitive Paper, EMAC. Budapest
1999/11
Jegyzet
A turizmus mint élményfogyasztás
Horváth Endre
A turizmus definíciója évtizedes problémát jelent a tudomány számára. Jelensége jól elkülöníthető volt más gazdasági tevékenységektől a munkaidő/szabadidő dichotómia mentén, mára azonban ez a megkülönböztetés idejétmúltnak tűnik (Lengyel, 1992). Egyrészt posztindusztriális társadalomban már nem jogos a munkaidő/szabadidő éles elválasztása, másrészt megjelenik az üzleti és a konferenciaturizmus kategóriája.
A turizmus kutatásának új iránya azt célozza, hogy más dimenziókat keressünk a turizmus jelenségének és a turista fogyasztói magatartásának megértéséhez. Hudson és Townsend (in: Johnson és Thomas szerk., 1992, 49. o.) kiemeli, hogy az attrakció mindig valami különleges, a mindennapoktól eltérő, szokatlan objektum. Hozzáteszik azt is, hogy a különlegesség vagy szokatlanság igen relatív fogalom.
A fenti megjegyzés igen sok kutatási problémát jelez. A turizmus jelenségének mérhetősége természetesen azt jelenti, hogy léteznie kell valamiféle leíró változónak. Az eddigi gyakorlat a turizmus mérését biztos módszertani alapokra helyezte (Jandala, 1992). Makroszinten határstatisztikák, mikroszinten költési felmérések jelentették az információbázist. A turistát tartózkodási idő szerint, míg a szálláshelyet kapacitáskihasználtság (foglaltság) alapján lehet jellemezni.
Mindezek tükrében igen jól leírható a turizmus jelensége, elemezhető nemzetgazdasági szerepe. A fenti mutatók azonban csupán utólagos elemzést tesznek lehetővé, korlátozott az előrejelző-képességük. E dolgozat célja az, hogy bemutassa az előrejelző-képességet megalapozó kutatási irányokat. A fogyasztói magatartás kutatása a gyakorlati vállalatvezetés számára is hasznos.
Fogyasztás: tanulás és tapasztalás
A korábbi motivációs elméletek és a magatartástudományi megközelítés elterjedésével a marketingszakírók figyelme a fogyasztás tanulási folyamatának elemzése felé fordult. Hoch és Deighton (1989. 2. o.) az oktatáson és a tapasztalatszerzésen keresztül történő tanulást tipizálja. A marketingeszközök közül a hirdetést az oktatási eszközökhöz sorolják. Ugyanakkor tekintélyes pszichológiai irodalomra támaszkodva kijelentik, hogy a tapasztalatszerzésen alapuló tanulás (azaz fogyasztás) esetében a megerősítés sokkal hatásosabb és hatékonyabb. A magatartástudomány szerint tehát nagyobb annak a vállalatnak a sikere, amelyik a tapasztalatszerzéssel történő tanulást is képes irányítani.
A fenti megállapítás ugyanazt a kettősséget mutatja be, mint a nyelvtanulás és a nyelv elsajátításának különbsége, amelyek közül az utóbbi jellemzi a sikeres nyelvtanulót (Ellis, 1986). A fogyasztói magatartás leírása szempontjából is döntő tapasztalat az élmény. Egy korábbi tanulmányban (Horváth, 1995) azt igyekeztem bemutatni, hogy milyen problémákat vet föl a fenti gondolatmenet alkalmazása a turizmus definíciójára nézve. Ha azt mondjuk, hogy a turizmus élményszerzés céljából történő migráció, nehezen mérhető fogalmat kapunk, bár a korábbi definíció is felvet néhány problémát.
A turizmus korábbi definíciója szerint turista az, aki lakóhelyén kívüli helyen legalább 24 órát eltölt és onnan javadalmazásban nem részesül. Jackson és Bruce (in: Johnson - Thomas, eds., 1992, 113-114. o.) bemutatják e meghatározás módszertani problémáit, különös tekintettel az idő- és térbeli dimenzióra. Ennél azonban nagyobb problémákat okoz az új definíció. Tételezhető-e egy fogyasztási (vásárlási) döntés céljaként az élményszerzés? Ha igen, leírható-e ez tudományosan?
Pine és Gilmore (1998) szerint a termékek és szolgáltatások közszükségleti cikkekké válnak, ezért a vállalatok között az jut versenyelőnyhöz, aki intenzívebb vevői élményeket képes létrehozni. Az élménygazdaságtan alapkategóriái az élmény, a színpad, az emlékezetesség, a személyesség, a felfedezés, az előadás, a vendégség és az érzések.
A vásárlás élménye
A klasszikus marketingirodalom alapeleme a fogyasztói döntés kinyilatkoztatásának pillanata: a vásárlás. A legfrissebb kutatások azonban azt mutatják, hogy ez az elemi csereaktus mint a marketingtudomány alapvető paradigmája (Carman, 1980) sem maradt érintetlen a kilencvenes évekre kibontakozó posztmodern társadalomban. Boedekker (1996, 1. o.) kiváló tanulmányában Koetlert idézi: "A kiskereskedelem a szemünk előtt válik színházzá". A vásárlás mellett be kell vezetnünk a recreational shopping, a szabadidős bevásárlás fogalmát.
Lehtonen (1994. 193. o., idézi Boedekker, 1996. 2. o.) az egyszerű vásárlással szemben úgy jellemzi a szabadidős vásárlást, mint amely öncélú, nem feltétlenül vezet csereaktushoz, impulzív, nincs hatékonysági célja, kívül esik a napi rutinon, nincs világos kezdete és lezárt befejezése, valamint a hangsúly az élményszerzésen van. Boedekker ehhez azt teszi hozzá, hogy részletes kutatási tervet készít a jelenség tanulmányozására és megkísérli a kutatás operacionalizálását és empirikus vizsgálatát.
Míg Boedekker cikke a fogyasztást általában vizsgálja, Newman, Davies és Dixon (1996) tanulmánya már a turizmus területére vezet bennünket. Kérdezéses technikával mutatják be, hogy a repülőúttal kapcsolatban hogyan fejezik ki élményeiket az alanyok. A szerzők célja az érzések, érzelmek feltárása. A válaszok tanúsága szerint még a rutinos utazók is arról számolnak be, hogy élményük nem mindennapi és mindig valamifajta bizsergést ("buzz") éreznek (Newman, Davies, Dixon, 1996. 6. o.). A szerzők a tanulmány végén modellt alkotnak, melyből az utazói magatartásra vonatkozó következtetéseket vonnak le.
Egy általános modell keretei
A fentiekből látható tehát, hogy léteznek tanulmányok, amelyek a turizmus jelenségeinek egyes elemeit (vásárlás, utazás) az élmény szempontjából vizsgálják. Ezzel az iránnyal párhuzamos a Bécsi Közgazdaságtudományi Egyetem turizmus intézetének kutatása, amely viszont személyes értékekből felépített pszichográfiai modellel operál. Zins (1996) hipotetikus modelljének alapfogalmai a következők: személyes értékek, életstílus, nyaralási stílus és a nyaralóhely előnyös jellemzői. Ezekből próbál következtetni az utazási magatartásra.
Nincs értékes elméleti eredménye az életstílus mellett a nyaralási stílus bevezetése, hiszen "a turisztikai termékek és szolgáltatások fogyasztása más áruk fogyasztásától teljesen eltérő feltételek mellett zajlik" (Zins, 1996, 4. o.). Ezért a nyaralási stílusnak fontos dimenziója lesz sok más mellett az autentikus kulturális/természeti környezet és a változás igénye.
Sikertelen a tanulmány abból a szempontból, hogy a függő változók közül az egyetlen általa vizsgált hagyományos mutatót, a tartózkodási időt nem magyarázza. Emellett későbbi célként tűzi ki a költés vizsgálatát. Kritikusan kell fogadnunk azt az eredményt is, hogy sztochasztikus kapcsolatot csak a nyaralási stílus és az utazás között mutat ki. Ugyanakkor jól magyarázza az úti cél kiválasztásának okait. A pszichográfiai modell vizsgálati eredményeire rímel Mossberg (1996) kutatása, aki a turisztikai úti célok pozicionálását elemzi. Az empirikus vizsgálat alapja háromdimenziós modell. Az első dimenzió a funkcionális jellemzők - pszichológiai jellemzők kontinuuma. A második dimenzió az általános jelleg - egyedi jelleg kontinuuma. A harmadik dimenzió a konkrét tulajdonságok - általános/teljes körű benyomások kontinuuma. A turisztikai termék - például egy város - pozicionálása ezek mentén történik meg.
Kutatási tézisek
A fentiek szellemében és további elméleti megfontolások alapján lehetőség kínálkozik néhány alapvető kutatási tézisjavaslat megfogalmazására. Jelen dolgozat keretei között nem végezzük el ezek tételes megfogalmazását, de az áttekintett tanulmányok útmutatót adnak a további kutatások irányára vonatkozóan.
1. A turizmus piaci kereslete a turisztikai élmény iránti fizetőképes szükséglet.
2. A turisztikai élmény szabadidős vásárlás, mely
a) autotelikus (öncélú),
b) korlátozott stimulus- (inger-) mezőre szorítkozik,
c) az igények koherensek és a visszajelzés egyértelmű.
3. A turizmus keresletét leíró klasszikus jellemzők (úti cél, szálláshely típusa, közlekedési eszköz, tartózkodási idő, költés) függő változók. Magyarázó változók nem a korábban alkalmazott demográfiai vagy társadalmi-gazdasági változók, hanem a keresett élmény típusa.
Módszertani problémák
Az első javaslat meglehetősen egyszerű és újdonságértéke is korlátozott a marketingkutatók számára. Haszna azonban abban áll, hogy új megközelítést hordoz a turizmus szakemberei számára, akik a keresletet többnyire a foglaltságmutatók alapján, utólagosan követik. Ma a turizmusban alkalmazott kereslet-előrejelző modellek is a foglaltságmutatók alapján működnek és ezeket jelzik előre.
Módszertanilag azonban nehéz a keresett élmény tipizálása, a leíró változók megalkotása. Itt olyasfajta kontinuumok jöhetnek szóba, mint az egyedüllét - társaság, nyugalom - izgalom, természetesség - beépítettség. Ez a fajta leírás nem teszi szükségessé az értékek és az életstílus vizsgálatát, bár még több ilyen dichotómia generálásához nyújthat segítséget a tanulmányozásuk. A tényezők faktoranalízise kiszűri az egymást determináló változókat, majd ezután következhet az empirikus vizsgálat, amely szükségszerűen kvalitatív információkra épül.
Ez a megoldás azt jelenti, hogy a turizmusban is meghonosodik ez az új marketingfelfogás. Itt tehát nem egyszerűen új definícióról van szó, hanem arról, hogy a csereaktus alapvető paradigmáját felcseréljük az élménykereséssel. Míg azonban a csereaktus inherens tulajdonsága, hogy jól formalizálható, az élménykeresés, mint a második javaslatban látjuk, öncélú. Fizetek azért, hogy élményt kapjak, az élményszerzés azonban öncélú, önmagában is élvezetet jelent.
Az élményszerzés öncélúságával kapcsolatosan azonban meg kell jegyezni, hogy maga az élmény az úti beszámolók, baráti diavetítések alkalmával újabb csere része lehet. Ez azonban nem szükségszerű.
A turista magatartásának megértéséhez azt is fel kell ismernünk, hogy a turista megszűri az ingereket. Érzékelése beszűkül, és igényei határozzák meg azt, hogy mit és hogyan lát. Ezt a kijelentést egy irodalmi példával szeretném alátámasztani. Don De Lillo (1986. 12. o.) említi azt az óriási ötletet, amikor egy már nem használt csűrre kiírják: A leggyakrabban fotózott csűr az egész országban. A táblát hamarosan észreveszik a turisták, és a csűrt elkezdik fényképezni. Nem nehéz kitalálni, hogy a jóslat önmagát teljesíti be.
Bizonyos esetekben tehát a turisztikai vonzerőhöz elég egyfajta önreflexió, annak elképzelése, hogy a hely attraktív lehet a turista számára. A turista azután elvégzi a magáét. Azt viszont nem tudjuk, hány turista pillantása kell ahhoz, hogy nevezetessé váljon egy hely. Hány fotó kellett a csűr attrakcióvá változásához? A válasz ilyen formában nem is lényeges; vegyük azonban észre, hogy itt a turista pillantása teremti meg az attrakciót - ha nem is tudjuk, hány turista pillantása.
Javaslat
Szükség van egy olyan modell megalkotására, amely a turisztikai keresletet illetően előrejelző erővel bír. A jelenleg használatos mutatók felhasználásával ez az előrejelzés nehéz, hiszen ezek nem ragadják meg a turizmus központi fogalmát, az élményt. A kutatás következő feladata a turisztikai élmény meghatározása és a turista magatartásának általa történő magyarázata.
HIVATKOZÁSOK
Boedekker, Mika (1996): Recreational Shopping. An Environmental Psychology Approach, Competitive Paper, EMAC, Budapest.
Carman, James M. (1980): Paradigms for Marketing Theory, Research in Marketing, Vol. 3. p. 136.
De Lillo, Don (1986): White Noise, Picador, London.
Csikszentmihályi, Mihály (1975): Beyond Boredom and Anxiety, John Wiley and Sons, New York.
Ellis, Michael (1986): Second Language Acquisition. Cambridge University Press. Cambridge.
Hoch, Stephen J. és Johm Deigthon (1989): Managing What Consumers Learn from Experience. Journal of Marketing. Vol. 53., No. April, pp. 1-20.
Horváth Endre (1995): A turizmus új definíciója, Kézirat. BKE Külgazdaságtani tanszék. Budapest.
Jandala Csilla (1992): A turizmus közgazdasági elemzésének módszerei, KTI, Budapest.
Johnson, Peter és Barry Thomas szerk. (1992): Perspectives on Tourism Policy, Mansell, London.
Lengyel Márton (1992): A turizmus általános elmélete. Viva. Budapest.
Mossberg, Lena Larsson (1996): The importance of events in tourist destinalion positioning. Competitive Paper, EMAC. Budapest.
Newman, Andrew J., Barry J. Davies és Gordon Dixon (1996): A Study of Travellers' Consumption Episodes: Airport Journeys in Time, Competitive Paper, EMAC, Budapest.
Pine, B. Joseph és James H. Gilmore (1998): Welcome to the Experience Economy, Harvard Business Review, July-August 1998, pp. 97-105.
Zins, Andreas H. (1996): Psychographic Tools in Tourism Behaviour Models: A Cross Validation. Competitive Paper, EMAC. Budapest
2011. június 11., szombat
Stratégiatervezés a gazdaságfejlesztés szolgálatában
Megjelent: 2010. augusztus – 6. évfolyam, 4. szám Polgári Szemle
DR. HORVÁTH ENDRE helyettes államtitkár, Nemzetgazdasági Minisztérium (endre.horvath@ngm.gov.hu).
Kísérletezésnek nincs helye olyan gazdasági környezetben, ahol a külső verseny és a belső egyensúlytalanság korlátozza növekedési kilátásainkat. Olyan kormányzati eszközrendszerre, olyan módszertanokra van szükségünk, melyek jól kiszámítható cselekvési programokat alapoznak meg, és magukban hordozzák a talpra állás lehetőségét. Minden kormányzati területen folyamatosan fel kell térképeznünk azokat a veszélyeket, melyek meghiúsíthatják erőfeszítéseinket. Most három ilyen területet vizsgálunk egymással összefüggésben: a területfejlesztés, a tudásgazdaság és a turizmus rendszerét. Bemutatjuk, milyen hatással lehet a stratégiaalkotás megújítása ezekben az alrendszerekben.
DR. HORVÁTH ENDRE helyettes államtitkár, Nemzetgazdasági Minisztérium (endre.horvath@ngm.gov.hu).
Kísérletezésnek nincs helye olyan gazdasági környezetben, ahol a külső verseny és a belső egyensúlytalanság korlátozza növekedési kilátásainkat. Olyan kormányzati eszközrendszerre, olyan módszertanokra van szükségünk, melyek jól kiszámítható cselekvési programokat alapoznak meg, és magukban hordozzák a talpra állás lehetőségét. Minden kormányzati területen folyamatosan fel kell térképeznünk azokat a veszélyeket, melyek meghiúsíthatják erőfeszítéseinket. Most három ilyen területet vizsgálunk egymással összefüggésben: a területfejlesztés, a tudásgazdaság és a turizmus rendszerét. Bemutatjuk, milyen hatással lehet a stratégiaalkotás megújítása ezekben az alrendszerekben.
2011. június 2., csütörtök
Estimating the Multiplier Effects of Tourism Expenditures on a Local Economy through a Regional Input-Output Model
Douglas C. Frechtling
Department of Tourism and Hospitality Management, School of Business and Public Management, The George Washington University
Endre Horváth
Department of International Business of the Budapest University of Economic Sciences, Budapest, Hungary
Abstract
Tourism multipliers indicate the total increase in output, labor earnings, and employment through interindustry linkages in a region as a result of tourism expenditures. The RIMS II regional input-output model was employed to estimate the multiplier effects of visitor expenditures in Washington, D.C. Both normal multipliers and ratio multipliers are analyzed, and the latter is found to be a more reliable indicator of total impact on earnings and employment in the city. A comparison of the multipliers for 37 industry sectors and the tourism multiplier in the city finds that the latter ranks relatively high for earnings and employment, but low for output.
Articles citing this article
Identifying economically potential inbound markets for Malaysian tourism industry
Journal Of Vacation Marketing January 1, 2011 17: 31-49
Collecting and Using Visitor Spending Data
Journal of Travel Research August 1, 2006 45: 17-25
Evaluating Time-Series Models to Forecast the Demand for Tourism in Singapore: Comparing Within-Sample And Postsample Results
Journal of Travel Research May 1, 2005 43: 404-413
Beyond Input-Output Analysis: Using Occupation-Based Modeling to Estimate Wages Generated by a Sport Tourism Event
Journal of Travel Research August 1, 2004 43: 75-82
The Significance of Festivals to Rural Economies: Estimating the Economic Impacts of Scottish Highland Games in North Carolina
Journal of Travel Research May 1, 2003 41: 421-427
Department of Tourism and Hospitality Management, School of Business and Public Management, The George Washington University
Endre Horváth
Department of International Business of the Budapest University of Economic Sciences, Budapest, Hungary
Abstract
Tourism multipliers indicate the total increase in output, labor earnings, and employment through interindustry linkages in a region as a result of tourism expenditures. The RIMS II regional input-output model was employed to estimate the multiplier effects of visitor expenditures in Washington, D.C. Both normal multipliers and ratio multipliers are analyzed, and the latter is found to be a more reliable indicator of total impact on earnings and employment in the city. A comparison of the multipliers for 37 industry sectors and the tourism multiplier in the city finds that the latter ranks relatively high for earnings and employment, but low for output.
Articles citing this article
Identifying economically potential inbound markets for Malaysian tourism industry
Journal Of Vacation Marketing January 1, 2011 17: 31-49
Collecting and Using Visitor Spending Data
Journal of Travel Research August 1, 2006 45: 17-25
Evaluating Time-Series Models to Forecast the Demand for Tourism in Singapore: Comparing Within-Sample And Postsample Results
Journal of Travel Research May 1, 2005 43: 404-413
Beyond Input-Output Analysis: Using Occupation-Based Modeling to Estimate Wages Generated by a Sport Tourism Event
Journal of Travel Research August 1, 2004 43: 75-82
The Significance of Festivals to Rural Economies: Estimating the Economic Impacts of Scottish Highland Games in North Carolina
Journal of Travel Research May 1, 2003 41: 421-427
2011. május 31., kedd
NAVA - Video
http://kereso.nava.hu/document/play/id/1058436
http://kereso.nava.hu/document/play/id/1027530
http://kereso.nava.hu/document/play/id/1166994
http://kereso.nava.hu/document/play/id/1137438
http://kereso.nava.hu/document/play/id/1109562
http://kereso.nava.hu/document/play/id/1098210
http://kereso.nava.hu/document/play/id/1027530
http://kereso.nava.hu/document/play/id/1166994
http://kereso.nava.hu/document/play/id/1137438
http://kereso.nava.hu/document/play/id/1109562
http://kereso.nava.hu/document/play/id/1098210
2011. május 28., szombat
Szociális üdültetés
Társadalmi, területi és időbeli egyenlőtlenségek leküzdése a turizmusban
A szociális turizmus az EU turizmuspolitikájában kiemelt szerepet kap. Erre jött létre a Calypso program, mely lehetővé teszi az idősek, fiatalok, szegények és fogyatékkal élők bevonását. A társadalmi kiegyenlítésen túl azonban két másik dimenzióban is eredményt érhetünk el segítségével: a kereslet időbeli kisimításával és a földrajzi egyenlőtlenségek kiküszöbölésével szolgálhatja a gazdaságfejlesztést. Így a szezonalitás és a regionális egyensúlytalanság is leküzdhető.
A Calypso program lényege, hogy a fenti négy hátrányos helyzetű réteget elő- és utószezonban üdülteti, valamint kevésbé frekventált földrajzi régiókban. Ezzel kapcsolódik egymáshoz a turizmuspolitika három dimenziója: a szociális, a temporális és a regionális dimenzió. Az EU támogatja Calypso programirodák létrejöttét, és ezek általában a nemzeti turisztikai marketingszervezetek bázisán jönnek létre, mint a Magyar Turizmus Zrt.
A magyarországi szociális turizmusban szerepet játszó MNÜA (NÜSZ) bázisán évente megjelenő ilyen pályázatok kiírására idén nem került sor. Ugyanakkor megjelent a Széchenyi Pihenő Kártya, mely középtávon szintén eszköze lehet a gazdaságfejlesztést szolgáló szociális turizmusnak, amennyiben a kormányzati célok alá rendelődik bevezetése. Mivel azonban a Calypso, a NÜSZ és a SZÉP Kártya több különböző kormányzati felelősségi területet érint, jó lehet összkormányzati figyelmet fordítani a kedvezményes üdültetésre.
Magyarország lakosságának 65%-a nem engedheti meg magának az egyhetes üdülést lakóhelyén kívül (Eurostat, 2010:16). Ez az EU átlagában 34% a 2007-es évre vonatkozólag. Ez az adat a teljes lakosságra vonatkozik. A négy kiemelt csoport, az idősek, fiatalok, fogyatékosok és szegények körében nem áll rendelkezésre vonatkozó információ.
Területi megoszlásban azt találjuk, hogy 2010-ben Magyarország 9 turisztikai régiója közül 3-ban (Budapest-Közép-Dunavidék, Balaton, Nyugat-Dunántúl) jelenik meg a külföldi látogatók 83,4%-a (KSH, 2011:11). Ugyanakkor az időbeli megoszlás is egyre erősebb koncentrációt mutat. 2010-re az egy évvel korábbi 58,7%-ról 60,1%-ra nőtt a II-III. negyedévi összes költés aránya a Magyarországra látogató külföldiek körében. Fordítva megfogalmazva 40% alá esett a szeptembertől márciusig tartó félév forgalma.
Ezek azok a tények és tendenciák, amelyek nemcsak lehetővé, de szükségessé is teszik, hogy a pihenéshez való jogot támogassuk kedvezményes üdültetéssel. A szociális turizmus olyan megvalósítására van szükség, amely keresletet teremt az üdülésből kimaradó lakosság, a 65% támogatott pihenésére elsősorban a külföldi kereslet kevesebb, mint hatodában részesülő 6 turisztikai régióban a szeptembertől márciusig tartó elő- és utószezonban.
A sikeres megvalósításhoz rendelkezésre állnak a statisztikák mellett az intézmények és az eszközrendszer is, beleértve az üdülési csekket, a nemzeti turisztikai marketing forrásait, a pihenőkártyát és az ezeket felügyelő állami szervezeteket. Hasznos lehet mindezeket összefogni a Calypso program keretében, ahogy a csehek és a lengyelek már több más EU-tagországhoz hasonlóan megtették.
Calypso (social tourism), http://ec.europa.eu/enterprise/sectors/tourism/calypso/index_en.htm
Eurostat, 2010: Tourism statistics in theEuropean Statistical System, http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_OFFPUB/KS-RA-10-010/EN/KS-RA-10-010-EN.PDF
KSH, 2011: Nemzetközi turisztikai kereslet, 2010. I–IV. negyedév, http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/gyor/nku/nku21012.pdf
A szociális turizmus az EU turizmuspolitikájában kiemelt szerepet kap. Erre jött létre a Calypso program, mely lehetővé teszi az idősek, fiatalok, szegények és fogyatékkal élők bevonását. A társadalmi kiegyenlítésen túl azonban két másik dimenzióban is eredményt érhetünk el segítségével: a kereslet időbeli kisimításával és a földrajzi egyenlőtlenségek kiküszöbölésével szolgálhatja a gazdaságfejlesztést. Így a szezonalitás és a regionális egyensúlytalanság is leküzdhető.
A Calypso program lényege, hogy a fenti négy hátrányos helyzetű réteget elő- és utószezonban üdülteti, valamint kevésbé frekventált földrajzi régiókban. Ezzel kapcsolódik egymáshoz a turizmuspolitika három dimenziója: a szociális, a temporális és a regionális dimenzió. Az EU támogatja Calypso programirodák létrejöttét, és ezek általában a nemzeti turisztikai marketingszervezetek bázisán jönnek létre, mint a Magyar Turizmus Zrt.
A magyarországi szociális turizmusban szerepet játszó MNÜA (NÜSZ) bázisán évente megjelenő ilyen pályázatok kiírására idén nem került sor. Ugyanakkor megjelent a Széchenyi Pihenő Kártya, mely középtávon szintén eszköze lehet a gazdaságfejlesztést szolgáló szociális turizmusnak, amennyiben a kormányzati célok alá rendelődik bevezetése. Mivel azonban a Calypso, a NÜSZ és a SZÉP Kártya több különböző kormányzati felelősségi területet érint, jó lehet összkormányzati figyelmet fordítani a kedvezményes üdültetésre.
Magyarország lakosságának 65%-a nem engedheti meg magának az egyhetes üdülést lakóhelyén kívül (Eurostat, 2010:16). Ez az EU átlagában 34% a 2007-es évre vonatkozólag. Ez az adat a teljes lakosságra vonatkozik. A négy kiemelt csoport, az idősek, fiatalok, fogyatékosok és szegények körében nem áll rendelkezésre vonatkozó információ.
Területi megoszlásban azt találjuk, hogy 2010-ben Magyarország 9 turisztikai régiója közül 3-ban (Budapest-Közép-Dunavidék, Balaton, Nyugat-Dunántúl) jelenik meg a külföldi látogatók 83,4%-a (KSH, 2011:11). Ugyanakkor az időbeli megoszlás is egyre erősebb koncentrációt mutat. 2010-re az egy évvel korábbi 58,7%-ról 60,1%-ra nőtt a II-III. negyedévi összes költés aránya a Magyarországra látogató külföldiek körében. Fordítva megfogalmazva 40% alá esett a szeptembertől márciusig tartó félév forgalma.
Ezek azok a tények és tendenciák, amelyek nemcsak lehetővé, de szükségessé is teszik, hogy a pihenéshez való jogot támogassuk kedvezményes üdültetéssel. A szociális turizmus olyan megvalósítására van szükség, amely keresletet teremt az üdülésből kimaradó lakosság, a 65% támogatott pihenésére elsősorban a külföldi kereslet kevesebb, mint hatodában részesülő 6 turisztikai régióban a szeptembertől márciusig tartó elő- és utószezonban.
A sikeres megvalósításhoz rendelkezésre állnak a statisztikák mellett az intézmények és az eszközrendszer is, beleértve az üdülési csekket, a nemzeti turisztikai marketing forrásait, a pihenőkártyát és az ezeket felügyelő állami szervezeteket. Hasznos lehet mindezeket összefogni a Calypso program keretében, ahogy a csehek és a lengyelek már több más EU-tagországhoz hasonlóan megtették.
Calypso (social tourism), http://ec.europa.eu/enterprise/sectors/tourism/calypso/index_en.htm
Eurostat, 2010: Tourism statistics in theEuropean Statistical System, http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_OFFPUB/KS-RA-10-010/EN/KS-RA-10-010-EN.PDF
KSH, 2011: Nemzetközi turisztikai kereslet, 2010. I–IV. negyedév, http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/gyor/nku/nku21012.pdf
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)