A turizmus multiplikátorhatása

A turizmus GDP-re gyakorolt hatásának modellezése

A kutatás matematikai eljárások és modellek alkalmazásával kísérli meg a magyarországi aktív nemzetközi turizmus gazdasági hatásainak számszerűsítését. Az alkalmazott modell segítséget nyújt a turizmus más iparágakhoz viszonyított jelentőségének valós bemutatásához, valamint a turizmus gazdaság- és üzletpolitikai szempontból leghasznosabb típusainak meghatározásához. Az elemzés során tíz hipotézis vizsgálatára kerül sor. Az első két hipotézis a teljes turisztikai multiplikátorok nemzetközi összehasonlítására vonatkozik. A következő három hipotézis a parciális multiplikátorokra, azaz a turizmus és egyéb iparágak viszonyára, az utolsó öt hipotézis pedig a differenciális multiplikátorokra, a különböző turizmustípusok összehasonlítására vonatkozik.

Az adatállományok beszerzése után input-output modell készült. Az input-output modell a költési kategóriákat összekapcsolja a magyar gazdaság iparágaival. A modellépítés három fázisból áll. Az első fázis a turizmus közvetlen hatásait méri, azaz az egyes iparágak turizmusból származó bevételeit számszerűsíti. A második az iparági kapcsolódásokból eredő közvetett hatásokat azonosítja. Ez a technikai együtthatók Leontief-féle inverzmátrixának kiszámításával érhető el. A harmadik fázis a háztartások személyes jövedelmeinek újraelköltéséből eredő indukált hatásokat méri. Ez a háztartások endogén szektorként való kezelésével érhető el. Az elemzési eredmények a modellből a megfelelő mátrixsorok leolvasásával nyerhetők. A modell megadja az egyes szektorok parciális multiplikátorait és a különféle turizmustípusok differenciális multiplikátorait is.

A hipotézis-vizsgálat eredményének értékelésekor figyelembe kell vennünk, hogy az összehasonlítások a „ceteris paribus” elv alapján, minden egyebet változatlannak tekintve állják meg a helyüket. A turizmus multiplikátorhatása a termelés és a jövedelemteremtés területén meghaladja a nemzetgazdasági átlagot, a foglalkoztatottság területén pedig megközelíti azt. A turizmus mindhárom hatást tekintve az ágazati rangsor elején található. Nemzetközi összehasonlításban a turizmus multiplikátorhatása megfelel a hasonló adottságú országok átlagának. A turizmus multiplikátorhatása elsősorban a Szálláshely és a Kereskedelem ágazatok teljesítményétől függ. A Kereskedelem az export területén a középmezőnyben szerepel. A multiplikátorok között azonban magasabb kategóriában szerepel, és teljesítménye különösen egyéb exportiparágakhoz viszonyítva kiemelkedő. A Szálláshely-szolgáltatás exportja igen alacsony.

A turizmus – mint exportmechanizmus – tehát lehetővé teszi a szálláshely és a kereskedelem ágazatok termelés-, jövedelem- és foglalkoztatás-gerjesztő hatásának jobb kihasználását. A számítások eredményei alapján a turisztikai költés alsó becslése 151,4 milliárd Ft, felső becslése pedig 450,1 milliárd Ft. Ez azt jelenti, hogy a turisták költése a GDP 3,5-12 százalékát teszi ki. Az eredmények értékelésekor fontos szempont az, hogy az alsó becslés a hivatalos devizabeváltási statisztikát tükrözi, azaz nem veszi figyelembe az árnyékgazdasági forgalmat. A felső becslés közel 10 ezer látogató személyes megkérdezésén alapul, de a családi és egyéni adatok kezelhetősége miatt valószínűleg a realitásokat túlbecsüli. Ha a turisztikai költést átlagos végső fogyasztás váltaná fel, akkor a magyar gazdaságban a termelési hatás 6,3-22,5 milliárd forinttal, a jövedelmi hatás 8,8-31,5 milliárd forinttal csappanna meg az 1994. évre vonatkozóan. Az 1997. évben becsléseink szerint a turisztikai költés a GDP 5,8-13,4%-a. A turisztikai teljes jövedelmi hatás a GDP 3,7-10,2%-a. Ha a turisztikai költést átlagos végső fogyasztás váltaná fel, akkor a magyar gazdaságban a termelési hatás 20,1-48,0 milliárd forinttal, a jövedelmi hatás 28,1-66,8 milliárd forinttal csappanna meg az 1997. évre vonatkozóan. Mivel a termelést és jövedelemgerjesztést tekintve a turizmus multiplikátorai magasabbak a közösségi multiplikátoroknál, ezért a turizmus kiemelt szerepet kell, hogy kapjon minden olyan nemzetgazdasági stratégiában, ahol a termelés és a jövedelem növelése fő célként jelenik meg. A konkrét gazdaságpolitikai döntéseknél figyelembe kell venni azt, hogy a turizmus termelési és jövedelmi hatása kifejezetten magas, foglalkoztatási hatása pedig szintén az iparágak rangsorának első felében található. A turizmus jövedelmi hatása igen magas más exportiparágakhoz viszonyítva.

Gazdaságstratégiai szempontból a turizmus segíthet kihasználni a szálláshely-szolgáltatás és a kereskedelem magas multiplikátorhatását. Ilyen módon a turizmus felfogható a kereskedelem exportmechanizmusaként, olyan közvetítőként, amely a külföldiek végső fogyasztás jellegű keresletét a magyar gazdaság számára hasznosítja. Ez a haszon mind a termelés, mind a jövedelemgerjesztés, mind a foglalkoztatás területén megjelenik. A turizmus tehát olyan láthatatlan export, ami lehetővé teszi, hogy a szállítási költséget a keresleti oldal állja, ugyanakkor pedig jobb gazdasági hatásokat eredményez, mint sok más exportiparág. A különböző turizmustípusok elemzésekor némi egyszerűsítéssel két pólust lehet megkülönböztetni. A termelési és foglalkoztatási hatásokat tekintve legelőnyösebb költési struktúrájú turista bevásárlási céllal Románia területéről érkezik, útját egyénileg szervezi meg és nem száll meg kereskedelmi szálláshelyen. A legnagyobb jövedelmi hatást az a turista gerjeszti, aki vadászni vagy gyógyulni érkező svájci vagy brit állampolgár, szervezett úton vesz részt és szállodában száll meg.

Az eredmények értelmezéséhez hozzá kell tenni, hogy az egy turistára vetített költés valószínűleg jóval magasabb a svájci turisták körében, mint a románoknál, ugyanakkor az utóbbiak jóval nagyobb számban látogatják hazánkat, mint az előbbiek, így a költés és a multiplikátorhatás abszolút tömege a jelzettől eltérően alakulhat.

A mindenkori gazdaságpolitika prioritásaitól függ tehát az, hogy melyik turizmustípust fejlesszük. A jövedelmi hatás például annál nagyobb, minél több a személyi szolgáltatások aránya az adott turizmustípuson belül. Ha tehát a jövedelmi hatás a prioritás, akkor a személyi szolgáltatások kínálatát és keresletét kell növelnünk. Ennek eszköze lehet a megfelelő létező turizmustípusok támogatása, vagy új turizmustípusok fejlesztése. A fentiek alapján a következő kutatási irányok javasolhatók a jövőben:

A turizmus gazdasági hatásainak modellezése szükséges a nemzetgazdaság alatti, regionális szinten. Ehhez helyi költési felmérések és input-output táblák elkészítése lenne szükséges.
Regionális szinten elvégzendő a belföldi turizmus hatásának modellezése.
A környező országok egyikében sem történt meg a turizmus multiplikátor-hatásának igényes felmérése. Az ilyen irányú kutatás ösztönözheti a nemzetközi tudományos és gazdasági kapcsolatok elmélyülését.
A magyarországi aktív nemzetközi turizmus gazdasági hatásait a leírt módszertan alapján, tíz alapvető hipotézis segítségével évről-évre modellezni kell. Az így nyert idősorok segítik a turizmus jövőjének feltárását.
A turisták által bevallott illetve az MNB által nyilvántartott költés nem tartalmazza a fekete forgalmat, ami a turisztikai tevékenységnek (is) velejárója. Éppen ezért a keresleti oldalon megragadott adatok mellett szükség van a kínálati oldal vizsgálatára is. Ez többek között kiterjedt szálláshely-statisztikai és kiskereskedelmi felméréseket igényel.
A turizmus szerepének integrált elemzése és tervezése szükségessé teszi a gazdasági, társadalmi-kulturális és környezeti hatáselemzés módszertanának összehangolását. Emellett szükség van költség-haszon elemzésekre, hiszen a pozitív hatások mellett jelentős negatív hatások is jelentkeznek a turisztikai tevékenységek folytán.

Turizmus Bulletin (1999.6.)