2011. július 20., szerda
2011. július 11., hétfő
2011. július 9., szombat
Skål International Wien
Pressemitteilung 01/11 13. Jänner 2011 QUO VADIS, VERKEHRSBÜRO?
Das Jänner-Treffen von Skål-International Wien fand auch heuer im Rahmen der Ferienmesse statt. Vorstandsdirektor Martin Bachlechner berichtete über Erfolge und Zukunftsaussichten der Verkehrsbüro Group. Mit rund 2500 Mitarbeitern und rund 800 Millionen Umsatz ist die Verkehrsbüro Group Österreichs führender Tourismus-Konzern. Wie alle anderen hat aber auch dieser Big Player die Auswirkungen der Wirtschaftskrise zu spüren bekommen – zusätzlich zu den Folgen des Trends, Reisen per Internet oder im Direktvertrieb zu buchen.
„Wir haben – nicht zuletzt nach Übernahme von Ruefa 2004 – die Zahl der Filialen reduziert und eine Million Euro in die Ausbildung unserer Mitarbeiter investiert. Auf diese Weise konnten wir unseren Umsatz halten“, so Martin Bachlechner. „Außerdem haben wir von kleinen Büros auf rund 200 Quadratmeter große Lounges umgestellt. Dort arbeiten international besetzte und gut geschulte Teams, die unsere Kunden optimal beraten können.“ Bei größeren Kampagnen in den Tageszeitungen ist das Callcenter auch am Wochenende und abends in Betrieb.
Reisen in Zeiten des Internets Mit speziellen Angeboten für Städtereisen mit Flug und Hotel unter dem Motto Check in & Chill out will Ruefa auch auf diesem Sektor konkurrenzfähig bleiben. Vor anspruchsvolleren Trips wie Studien- und Schiffsreisen gehen viele Menschen nach wie vor ins Reisebüro. Spezialisten für Tailor-made-Reisen. Auch Schiffsreisen sind derzeit sehr beliebt, AIDA etwa schickt jedes Jahr ein neues Schiff aufs Wasser. Eine Kreuzfahrt verläuft allerdings heute oft ganz anders aus als noch vor einigen Jahren. Bachlechner: „Das Ambiente ist moderner und lockerer geworden. Üblicherweise gibt es kein Captain’s Dinner mehr und die Passagiere sind die meiste Zeit leger gekleidet.“
Unter den rund 60 Skål-Mitgliedern, die an diesem ersten Treffen im Jahr 2011 teilnahmen, waren auch: George Paldi-Präsident Skål-International Ungarn, Dr. Endre Horváth-Staatssekretär für Tourismus in Ungarn, Balázs Kovács-Direktor Ungarisches Tourismusamt Wien, aus Polen Malgorzata Czechowska-Direktor Touroperator TRIP und Mag. Anna Zgierska-Stadtamt Bielsko-Biala - Leiterin der Abteilung für Promotion der Stadt, sowie Mag. Kim Dung DinhPräsidentin des Vereins der vietnamesischen Unternehmen in der Republik Österreich; außerdem Christopher R. Quinlivan, Botschaftsrat für Handel und Ingeborg Doblinger, ICT Spezialistin, Amerikanische Botschaft Wien.
2 Verkehrsbüro Group – Zahlen und Fakten: 1917 Gründung der Österreichischen Verkehrsbüro Ges.m.b.H mit der Aufgabe, ein Fahrscheinsystem für die Staatsbahn zu entwickeln und den Fremdenverkehr zu fördern 1995 Beteiligung an der DDSG 1997 Fusion mit Austria Trendhotels 1998 Übernahme von Eurotours (derzeit rund 1 Mio. Passagiere jährlich) 1999 Einführung der Dachmarke Verkehrsbüro Group Mit den 32 (bald 33) Trendhotels mit rund 10 000 Betten ist die Verkehrsbüro Group der größte Hotelbetreiber in Österreich. Ruefa Reisen betreibt neben den 121 Filialen in Österreich unter anderem auch Büros in Ungarn, Rumänien und Slowenien. Terminaviso: Der 72. Skål World Congress findet in Turku, 18-23. September 2011, statt. www.skal-austria.at, www.skal.org Rückfragen: Skål International Austria, Sylvia Liebisch/Generalsekretärin & Internat. Skål Councillor, Königsklosterg. 7/2/2, A-1060 Wien, Tel. +43/1/581 33 65, Handy: +43/664/33 70 442, Fax: +43/1/253 303 370 70, E-Mail: skal@chello.at.
Das Jänner-Treffen von Skål-International Wien fand auch heuer im Rahmen der Ferienmesse statt. Vorstandsdirektor Martin Bachlechner berichtete über Erfolge und Zukunftsaussichten der Verkehrsbüro Group. Mit rund 2500 Mitarbeitern und rund 800 Millionen Umsatz ist die Verkehrsbüro Group Österreichs führender Tourismus-Konzern. Wie alle anderen hat aber auch dieser Big Player die Auswirkungen der Wirtschaftskrise zu spüren bekommen – zusätzlich zu den Folgen des Trends, Reisen per Internet oder im Direktvertrieb zu buchen.
„Wir haben – nicht zuletzt nach Übernahme von Ruefa 2004 – die Zahl der Filialen reduziert und eine Million Euro in die Ausbildung unserer Mitarbeiter investiert. Auf diese Weise konnten wir unseren Umsatz halten“, so Martin Bachlechner. „Außerdem haben wir von kleinen Büros auf rund 200 Quadratmeter große Lounges umgestellt. Dort arbeiten international besetzte und gut geschulte Teams, die unsere Kunden optimal beraten können.“ Bei größeren Kampagnen in den Tageszeitungen ist das Callcenter auch am Wochenende und abends in Betrieb.
Reisen in Zeiten des Internets Mit speziellen Angeboten für Städtereisen mit Flug und Hotel unter dem Motto Check in & Chill out will Ruefa auch auf diesem Sektor konkurrenzfähig bleiben. Vor anspruchsvolleren Trips wie Studien- und Schiffsreisen gehen viele Menschen nach wie vor ins Reisebüro. Spezialisten für Tailor-made-Reisen. Auch Schiffsreisen sind derzeit sehr beliebt, AIDA etwa schickt jedes Jahr ein neues Schiff aufs Wasser. Eine Kreuzfahrt verläuft allerdings heute oft ganz anders aus als noch vor einigen Jahren. Bachlechner: „Das Ambiente ist moderner und lockerer geworden. Üblicherweise gibt es kein Captain’s Dinner mehr und die Passagiere sind die meiste Zeit leger gekleidet.“
Unter den rund 60 Skål-Mitgliedern, die an diesem ersten Treffen im Jahr 2011 teilnahmen, waren auch: George Paldi-Präsident Skål-International Ungarn, Dr. Endre Horváth-Staatssekretär für Tourismus in Ungarn, Balázs Kovács-Direktor Ungarisches Tourismusamt Wien, aus Polen Malgorzata Czechowska-Direktor Touroperator TRIP und Mag. Anna Zgierska-Stadtamt Bielsko-Biala - Leiterin der Abteilung für Promotion der Stadt, sowie Mag. Kim Dung DinhPräsidentin des Vereins der vietnamesischen Unternehmen in der Republik Österreich; außerdem Christopher R. Quinlivan, Botschaftsrat für Handel und Ingeborg Doblinger, ICT Spezialistin, Amerikanische Botschaft Wien.
2 Verkehrsbüro Group – Zahlen und Fakten: 1917 Gründung der Österreichischen Verkehrsbüro Ges.m.b.H mit der Aufgabe, ein Fahrscheinsystem für die Staatsbahn zu entwickeln und den Fremdenverkehr zu fördern 1995 Beteiligung an der DDSG 1997 Fusion mit Austria Trendhotels 1998 Übernahme von Eurotours (derzeit rund 1 Mio. Passagiere jährlich) 1999 Einführung der Dachmarke Verkehrsbüro Group Mit den 32 (bald 33) Trendhotels mit rund 10 000 Betten ist die Verkehrsbüro Group der größte Hotelbetreiber in Österreich. Ruefa Reisen betreibt neben den 121 Filialen in Österreich unter anderem auch Büros in Ungarn, Rumänien und Slowenien. Terminaviso: Der 72. Skål World Congress findet in Turku, 18-23. September 2011, statt. www.skal-austria.at, www.skal.org Rückfragen: Skål International Austria, Sylvia Liebisch/Generalsekretärin & Internat. Skål Councillor, Königsklosterg. 7/2/2, A-1060 Wien, Tel. +43/1/581 33 65, Handy: +43/664/33 70 442, Fax: +43/1/253 303 370 70, E-Mail: skal@chello.at.
2011. június 17., péntek
A turizmus multiplikátorhatása
A turizmus GDP-re gyakorolt hatásának modellezése
A kutatás matematikai eljárások és modellek alkalmazásával kísérli meg a magyarországi aktív nemzetközi turizmus gazdasági hatásainak számszerűsítését. Az alkalmazott modell segítséget nyújt a turizmus más iparágakhoz viszonyított jelentőségének valós bemutatásához, valamint a turizmus gazdaság- és üzletpolitikai szempontból leghasznosabb típusainak meghatározásához. Az elemzés során tíz hipotézis vizsgálatára kerül sor. Az első két hipotézis a teljes turisztikai multiplikátorok nemzetközi összehasonlítására vonatkozik. A következő három hipotézis a parciális multiplikátorokra, azaz a turizmus és egyéb iparágak viszonyára, az utolsó öt hipotézis pedig a differenciális multiplikátorokra, a különböző turizmustípusok összehasonlítására vonatkozik.
Az adatállományok beszerzése után input-output modell készült. Az input-output modell a költési kategóriákat összekapcsolja a magyar gazdaság iparágaival. A modellépítés három fázisból áll. Az első fázis a turizmus közvetlen hatásait méri, azaz az egyes iparágak turizmusból származó bevételeit számszerűsíti. A második az iparági kapcsolódásokból eredő közvetett hatásokat azonosítja. Ez a technikai együtthatók Leontief-féle inverzmátrixának kiszámításával érhető el. A harmadik fázis a háztartások személyes jövedelmeinek újraelköltéséből eredő indukált hatásokat méri. Ez a háztartások endogén szektorként való kezelésével érhető el. Az elemzési eredmények a modellből a megfelelő mátrixsorok leolvasásával nyerhetők. A modell megadja az egyes szektorok parciális multiplikátorait és a különféle turizmustípusok differenciális multiplikátorait is.
A hipotézis-vizsgálat eredményének értékelésekor figyelembe kell vennünk, hogy az összehasonlítások a „ceteris paribus” elv alapján, minden egyebet változatlannak tekintve állják meg a helyüket. A turizmus multiplikátorhatása a termelés és a jövedelemteremtés területén meghaladja a nemzetgazdasági átlagot, a foglalkoztatottság területén pedig megközelíti azt. A turizmus mindhárom hatást tekintve az ágazati rangsor elején található. Nemzetközi összehasonlításban a turizmus multiplikátorhatása megfelel a hasonló adottságú országok átlagának. A turizmus multiplikátorhatása elsősorban a Szálláshely és a Kereskedelem ágazatok teljesítményétől függ. A Kereskedelem az export területén a középmezőnyben szerepel. A multiplikátorok között azonban magasabb kategóriában szerepel, és teljesítménye különösen egyéb exportiparágakhoz viszonyítva kiemelkedő. A Szálláshely-szolgáltatás exportja igen alacsony.
A turizmus – mint exportmechanizmus – tehát lehetővé teszi a szálláshely és a kereskedelem ágazatok termelés-, jövedelem- és foglalkoztatás-gerjesztő hatásának jobb kihasználását. A számítások eredményei alapján a turisztikai költés alsó becslése 151,4 milliárd Ft, felső becslése pedig 450,1 milliárd Ft. Ez azt jelenti, hogy a turisták költése a GDP 3,5-12 százalékát teszi ki. Az eredmények értékelésekor fontos szempont az, hogy az alsó becslés a hivatalos devizabeváltási statisztikát tükrözi, azaz nem veszi figyelembe az árnyékgazdasági forgalmat. A felső becslés közel 10 ezer látogató személyes megkérdezésén alapul, de a családi és egyéni adatok kezelhetősége miatt valószínűleg a realitásokat túlbecsüli. Ha a turisztikai költést átlagos végső fogyasztás váltaná fel, akkor a magyar gazdaságban a termelési hatás 6,3-22,5 milliárd forinttal, a jövedelmi hatás 8,8-31,5 milliárd forinttal csappanna meg az 1994. évre vonatkozóan. Az 1997. évben becsléseink szerint a turisztikai költés a GDP 5,8-13,4%-a. A turisztikai teljes jövedelmi hatás a GDP 3,7-10,2%-a. Ha a turisztikai költést átlagos végső fogyasztás váltaná fel, akkor a magyar gazdaságban a termelési hatás 20,1-48,0 milliárd forinttal, a jövedelmi hatás 28,1-66,8 milliárd forinttal csappanna meg az 1997. évre vonatkozóan. Mivel a termelést és jövedelemgerjesztést tekintve a turizmus multiplikátorai magasabbak a közösségi multiplikátoroknál, ezért a turizmus kiemelt szerepet kell, hogy kapjon minden olyan nemzetgazdasági stratégiában, ahol a termelés és a jövedelem növelése fő célként jelenik meg. A konkrét gazdaságpolitikai döntéseknél figyelembe kell venni azt, hogy a turizmus termelési és jövedelmi hatása kifejezetten magas, foglalkoztatási hatása pedig szintén az iparágak rangsorának első felében található. A turizmus jövedelmi hatása igen magas más exportiparágakhoz viszonyítva.
Gazdaságstratégiai szempontból a turizmus segíthet kihasználni a szálláshely-szolgáltatás és a kereskedelem magas multiplikátorhatását. Ilyen módon a turizmus felfogható a kereskedelem exportmechanizmusaként, olyan közvetítőként, amely a külföldiek végső fogyasztás jellegű keresletét a magyar gazdaság számára hasznosítja. Ez a haszon mind a termelés, mind a jövedelemgerjesztés, mind a foglalkoztatás területén megjelenik. A turizmus tehát olyan láthatatlan export, ami lehetővé teszi, hogy a szállítási költséget a keresleti oldal állja, ugyanakkor pedig jobb gazdasági hatásokat eredményez, mint sok más exportiparág. A különböző turizmustípusok elemzésekor némi egyszerűsítéssel két pólust lehet megkülönböztetni. A termelési és foglalkoztatási hatásokat tekintve legelőnyösebb költési struktúrájú turista bevásárlási céllal Románia területéről érkezik, útját egyénileg szervezi meg és nem száll meg kereskedelmi szálláshelyen. A legnagyobb jövedelmi hatást az a turista gerjeszti, aki vadászni vagy gyógyulni érkező svájci vagy brit állampolgár, szervezett úton vesz részt és szállodában száll meg.
Az eredmények értelmezéséhez hozzá kell tenni, hogy az egy turistára vetített költés valószínűleg jóval magasabb a svájci turisták körében, mint a románoknál, ugyanakkor az utóbbiak jóval nagyobb számban látogatják hazánkat, mint az előbbiek, így a költés és a multiplikátorhatás abszolút tömege a jelzettől eltérően alakulhat.
A mindenkori gazdaságpolitika prioritásaitól függ tehát az, hogy melyik turizmustípust fejlesszük. A jövedelmi hatás például annál nagyobb, minél több a személyi szolgáltatások aránya az adott turizmustípuson belül. Ha tehát a jövedelmi hatás a prioritás, akkor a személyi szolgáltatások kínálatát és keresletét kell növelnünk. Ennek eszköze lehet a megfelelő létező turizmustípusok támogatása, vagy új turizmustípusok fejlesztése. A fentiek alapján a következő kutatási irányok javasolhatók a jövőben:
A turizmus gazdasági hatásainak modellezése szükséges a nemzetgazdaság alatti, regionális szinten. Ehhez helyi költési felmérések és input-output táblák elkészítése lenne szükséges.
Regionális szinten elvégzendő a belföldi turizmus hatásának modellezése.
A környező országok egyikében sem történt meg a turizmus multiplikátor-hatásának igényes felmérése. Az ilyen irányú kutatás ösztönözheti a nemzetközi tudományos és gazdasági kapcsolatok elmélyülését.
A magyarországi aktív nemzetközi turizmus gazdasági hatásait a leírt módszertan alapján, tíz alapvető hipotézis segítségével évről-évre modellezni kell. Az így nyert idősorok segítik a turizmus jövőjének feltárását.
A turisták által bevallott illetve az MNB által nyilvántartott költés nem tartalmazza a fekete forgalmat, ami a turisztikai tevékenységnek (is) velejárója. Éppen ezért a keresleti oldalon megragadott adatok mellett szükség van a kínálati oldal vizsgálatára is. Ez többek között kiterjedt szálláshely-statisztikai és kiskereskedelmi felméréseket igényel.
A turizmus szerepének integrált elemzése és tervezése szükségessé teszi a gazdasági, társadalmi-kulturális és környezeti hatáselemzés módszertanának összehangolását. Emellett szükség van költség-haszon elemzésekre, hiszen a pozitív hatások mellett jelentős negatív hatások is jelentkeznek a turisztikai tevékenységek folytán.
Turizmus Bulletin (1999.6.)
A kutatás matematikai eljárások és modellek alkalmazásával kísérli meg a magyarországi aktív nemzetközi turizmus gazdasági hatásainak számszerűsítését. Az alkalmazott modell segítséget nyújt a turizmus más iparágakhoz viszonyított jelentőségének valós bemutatásához, valamint a turizmus gazdaság- és üzletpolitikai szempontból leghasznosabb típusainak meghatározásához. Az elemzés során tíz hipotézis vizsgálatára kerül sor. Az első két hipotézis a teljes turisztikai multiplikátorok nemzetközi összehasonlítására vonatkozik. A következő három hipotézis a parciális multiplikátorokra, azaz a turizmus és egyéb iparágak viszonyára, az utolsó öt hipotézis pedig a differenciális multiplikátorokra, a különböző turizmustípusok összehasonlítására vonatkozik.
Az adatállományok beszerzése után input-output modell készült. Az input-output modell a költési kategóriákat összekapcsolja a magyar gazdaság iparágaival. A modellépítés három fázisból áll. Az első fázis a turizmus közvetlen hatásait méri, azaz az egyes iparágak turizmusból származó bevételeit számszerűsíti. A második az iparági kapcsolódásokból eredő közvetett hatásokat azonosítja. Ez a technikai együtthatók Leontief-féle inverzmátrixának kiszámításával érhető el. A harmadik fázis a háztartások személyes jövedelmeinek újraelköltéséből eredő indukált hatásokat méri. Ez a háztartások endogén szektorként való kezelésével érhető el. Az elemzési eredmények a modellből a megfelelő mátrixsorok leolvasásával nyerhetők. A modell megadja az egyes szektorok parciális multiplikátorait és a különféle turizmustípusok differenciális multiplikátorait is.
A hipotézis-vizsgálat eredményének értékelésekor figyelembe kell vennünk, hogy az összehasonlítások a „ceteris paribus” elv alapján, minden egyebet változatlannak tekintve állják meg a helyüket. A turizmus multiplikátorhatása a termelés és a jövedelemteremtés területén meghaladja a nemzetgazdasági átlagot, a foglalkoztatottság területén pedig megközelíti azt. A turizmus mindhárom hatást tekintve az ágazati rangsor elején található. Nemzetközi összehasonlításban a turizmus multiplikátorhatása megfelel a hasonló adottságú országok átlagának. A turizmus multiplikátorhatása elsősorban a Szálláshely és a Kereskedelem ágazatok teljesítményétől függ. A Kereskedelem az export területén a középmezőnyben szerepel. A multiplikátorok között azonban magasabb kategóriában szerepel, és teljesítménye különösen egyéb exportiparágakhoz viszonyítva kiemelkedő. A Szálláshely-szolgáltatás exportja igen alacsony.
A turizmus – mint exportmechanizmus – tehát lehetővé teszi a szálláshely és a kereskedelem ágazatok termelés-, jövedelem- és foglalkoztatás-gerjesztő hatásának jobb kihasználását. A számítások eredményei alapján a turisztikai költés alsó becslése 151,4 milliárd Ft, felső becslése pedig 450,1 milliárd Ft. Ez azt jelenti, hogy a turisták költése a GDP 3,5-12 százalékát teszi ki. Az eredmények értékelésekor fontos szempont az, hogy az alsó becslés a hivatalos devizabeváltási statisztikát tükrözi, azaz nem veszi figyelembe az árnyékgazdasági forgalmat. A felső becslés közel 10 ezer látogató személyes megkérdezésén alapul, de a családi és egyéni adatok kezelhetősége miatt valószínűleg a realitásokat túlbecsüli. Ha a turisztikai költést átlagos végső fogyasztás váltaná fel, akkor a magyar gazdaságban a termelési hatás 6,3-22,5 milliárd forinttal, a jövedelmi hatás 8,8-31,5 milliárd forinttal csappanna meg az 1994. évre vonatkozóan. Az 1997. évben becsléseink szerint a turisztikai költés a GDP 5,8-13,4%-a. A turisztikai teljes jövedelmi hatás a GDP 3,7-10,2%-a. Ha a turisztikai költést átlagos végső fogyasztás váltaná fel, akkor a magyar gazdaságban a termelési hatás 20,1-48,0 milliárd forinttal, a jövedelmi hatás 28,1-66,8 milliárd forinttal csappanna meg az 1997. évre vonatkozóan. Mivel a termelést és jövedelemgerjesztést tekintve a turizmus multiplikátorai magasabbak a közösségi multiplikátoroknál, ezért a turizmus kiemelt szerepet kell, hogy kapjon minden olyan nemzetgazdasági stratégiában, ahol a termelés és a jövedelem növelése fő célként jelenik meg. A konkrét gazdaságpolitikai döntéseknél figyelembe kell venni azt, hogy a turizmus termelési és jövedelmi hatása kifejezetten magas, foglalkoztatási hatása pedig szintén az iparágak rangsorának első felében található. A turizmus jövedelmi hatása igen magas más exportiparágakhoz viszonyítva.
Gazdaságstratégiai szempontból a turizmus segíthet kihasználni a szálláshely-szolgáltatás és a kereskedelem magas multiplikátorhatását. Ilyen módon a turizmus felfogható a kereskedelem exportmechanizmusaként, olyan közvetítőként, amely a külföldiek végső fogyasztás jellegű keresletét a magyar gazdaság számára hasznosítja. Ez a haszon mind a termelés, mind a jövedelemgerjesztés, mind a foglalkoztatás területén megjelenik. A turizmus tehát olyan láthatatlan export, ami lehetővé teszi, hogy a szállítási költséget a keresleti oldal állja, ugyanakkor pedig jobb gazdasági hatásokat eredményez, mint sok más exportiparág. A különböző turizmustípusok elemzésekor némi egyszerűsítéssel két pólust lehet megkülönböztetni. A termelési és foglalkoztatási hatásokat tekintve legelőnyösebb költési struktúrájú turista bevásárlási céllal Románia területéről érkezik, útját egyénileg szervezi meg és nem száll meg kereskedelmi szálláshelyen. A legnagyobb jövedelmi hatást az a turista gerjeszti, aki vadászni vagy gyógyulni érkező svájci vagy brit állampolgár, szervezett úton vesz részt és szállodában száll meg.
Az eredmények értelmezéséhez hozzá kell tenni, hogy az egy turistára vetített költés valószínűleg jóval magasabb a svájci turisták körében, mint a románoknál, ugyanakkor az utóbbiak jóval nagyobb számban látogatják hazánkat, mint az előbbiek, így a költés és a multiplikátorhatás abszolút tömege a jelzettől eltérően alakulhat.
A mindenkori gazdaságpolitika prioritásaitól függ tehát az, hogy melyik turizmustípust fejlesszük. A jövedelmi hatás például annál nagyobb, minél több a személyi szolgáltatások aránya az adott turizmustípuson belül. Ha tehát a jövedelmi hatás a prioritás, akkor a személyi szolgáltatások kínálatát és keresletét kell növelnünk. Ennek eszköze lehet a megfelelő létező turizmustípusok támogatása, vagy új turizmustípusok fejlesztése. A fentiek alapján a következő kutatási irányok javasolhatók a jövőben:
A turizmus gazdasági hatásainak modellezése szükséges a nemzetgazdaság alatti, regionális szinten. Ehhez helyi költési felmérések és input-output táblák elkészítése lenne szükséges.
Regionális szinten elvégzendő a belföldi turizmus hatásának modellezése.
A környező országok egyikében sem történt meg a turizmus multiplikátor-hatásának igényes felmérése. Az ilyen irányú kutatás ösztönözheti a nemzetközi tudományos és gazdasági kapcsolatok elmélyülését.
A magyarországi aktív nemzetközi turizmus gazdasági hatásait a leírt módszertan alapján, tíz alapvető hipotézis segítségével évről-évre modellezni kell. Az így nyert idősorok segítik a turizmus jövőjének feltárását.
A turisták által bevallott illetve az MNB által nyilvántartott költés nem tartalmazza a fekete forgalmat, ami a turisztikai tevékenységnek (is) velejárója. Éppen ezért a keresleti oldalon megragadott adatok mellett szükség van a kínálati oldal vizsgálatára is. Ez többek között kiterjedt szálláshely-statisztikai és kiskereskedelmi felméréseket igényel.
A turizmus szerepének integrált elemzése és tervezése szükségessé teszi a gazdasági, társadalmi-kulturális és környezeti hatáselemzés módszertanának összehangolását. Emellett szükség van költség-haszon elemzésekre, hiszen a pozitív hatások mellett jelentős negatív hatások is jelentkeznek a turisztikai tevékenységek folytán.
Turizmus Bulletin (1999.6.)
2011. június 15., szerda
A turizmus mint élményfogyasztás
Magyar Tudomány 1999. november
1999/11
Jegyzet
A turizmus mint élményfogyasztás
Horváth Endre
A turizmus definíciója évtizedes problémát jelent a tudomány számára. Jelensége jól elkülöníthető volt más gazdasági tevékenységektől a munkaidő/szabadidő dichotómia mentén, mára azonban ez a megkülönböztetés idejétmúltnak tűnik (Lengyel, 1992). Egyrészt posztindusztriális társadalomban már nem jogos a munkaidő/szabadidő éles elválasztása, másrészt megjelenik az üzleti és a konferenciaturizmus kategóriája.
A turizmus kutatásának új iránya azt célozza, hogy más dimenziókat keressünk a turizmus jelenségének és a turista fogyasztói magatartásának megértéséhez. Hudson és Townsend (in: Johnson és Thomas szerk., 1992, 49. o.) kiemeli, hogy az attrakció mindig valami különleges, a mindennapoktól eltérő, szokatlan objektum. Hozzáteszik azt is, hogy a különlegesség vagy szokatlanság igen relatív fogalom.
A fenti megjegyzés igen sok kutatási problémát jelez. A turizmus jelenségének mérhetősége természetesen azt jelenti, hogy léteznie kell valamiféle leíró változónak. Az eddigi gyakorlat a turizmus mérését biztos módszertani alapokra helyezte (Jandala, 1992). Makroszinten határstatisztikák, mikroszinten költési felmérések jelentették az információbázist. A turistát tartózkodási idő szerint, míg a szálláshelyet kapacitáskihasználtság (foglaltság) alapján lehet jellemezni.
Mindezek tükrében igen jól leírható a turizmus jelensége, elemezhető nemzetgazdasági szerepe. A fenti mutatók azonban csupán utólagos elemzést tesznek lehetővé, korlátozott az előrejelző-képességük. E dolgozat célja az, hogy bemutassa az előrejelző-képességet megalapozó kutatási irányokat. A fogyasztói magatartás kutatása a gyakorlati vállalatvezetés számára is hasznos.
Fogyasztás: tanulás és tapasztalás
A korábbi motivációs elméletek és a magatartástudományi megközelítés elterjedésével a marketingszakírók figyelme a fogyasztás tanulási folyamatának elemzése felé fordult. Hoch és Deighton (1989. 2. o.) az oktatáson és a tapasztalatszerzésen keresztül történő tanulást tipizálja. A marketingeszközök közül a hirdetést az oktatási eszközökhöz sorolják. Ugyanakkor tekintélyes pszichológiai irodalomra támaszkodva kijelentik, hogy a tapasztalatszerzésen alapuló tanulás (azaz fogyasztás) esetében a megerősítés sokkal hatásosabb és hatékonyabb. A magatartástudomány szerint tehát nagyobb annak a vállalatnak a sikere, amelyik a tapasztalatszerzéssel történő tanulást is képes irányítani.
A fenti megállapítás ugyanazt a kettősséget mutatja be, mint a nyelvtanulás és a nyelv elsajátításának különbsége, amelyek közül az utóbbi jellemzi a sikeres nyelvtanulót (Ellis, 1986). A fogyasztói magatartás leírása szempontjából is döntő tapasztalat az élmény. Egy korábbi tanulmányban (Horváth, 1995) azt igyekeztem bemutatni, hogy milyen problémákat vet föl a fenti gondolatmenet alkalmazása a turizmus definíciójára nézve. Ha azt mondjuk, hogy a turizmus élményszerzés céljából történő migráció, nehezen mérhető fogalmat kapunk, bár a korábbi definíció is felvet néhány problémát.
A turizmus korábbi definíciója szerint turista az, aki lakóhelyén kívüli helyen legalább 24 órát eltölt és onnan javadalmazásban nem részesül. Jackson és Bruce (in: Johnson - Thomas, eds., 1992, 113-114. o.) bemutatják e meghatározás módszertani problémáit, különös tekintettel az idő- és térbeli dimenzióra. Ennél azonban nagyobb problémákat okoz az új definíció. Tételezhető-e egy fogyasztási (vásárlási) döntés céljaként az élményszerzés? Ha igen, leírható-e ez tudományosan?
Pine és Gilmore (1998) szerint a termékek és szolgáltatások közszükségleti cikkekké válnak, ezért a vállalatok között az jut versenyelőnyhöz, aki intenzívebb vevői élményeket képes létrehozni. Az élménygazdaságtan alapkategóriái az élmény, a színpad, az emlékezetesség, a személyesség, a felfedezés, az előadás, a vendégség és az érzések.
A vásárlás élménye
A klasszikus marketingirodalom alapeleme a fogyasztói döntés kinyilatkoztatásának pillanata: a vásárlás. A legfrissebb kutatások azonban azt mutatják, hogy ez az elemi csereaktus mint a marketingtudomány alapvető paradigmája (Carman, 1980) sem maradt érintetlen a kilencvenes évekre kibontakozó posztmodern társadalomban. Boedekker (1996, 1. o.) kiváló tanulmányában Koetlert idézi: "A kiskereskedelem a szemünk előtt válik színházzá". A vásárlás mellett be kell vezetnünk a recreational shopping, a szabadidős bevásárlás fogalmát.
Lehtonen (1994. 193. o., idézi Boedekker, 1996. 2. o.) az egyszerű vásárlással szemben úgy jellemzi a szabadidős vásárlást, mint amely öncélú, nem feltétlenül vezet csereaktushoz, impulzív, nincs hatékonysági célja, kívül esik a napi rutinon, nincs világos kezdete és lezárt befejezése, valamint a hangsúly az élményszerzésen van. Boedekker ehhez azt teszi hozzá, hogy részletes kutatási tervet készít a jelenség tanulmányozására és megkísérli a kutatás operacionalizálását és empirikus vizsgálatát.
Míg Boedekker cikke a fogyasztást általában vizsgálja, Newman, Davies és Dixon (1996) tanulmánya már a turizmus területére vezet bennünket. Kérdezéses technikával mutatják be, hogy a repülőúttal kapcsolatban hogyan fejezik ki élményeiket az alanyok. A szerzők célja az érzések, érzelmek feltárása. A válaszok tanúsága szerint még a rutinos utazók is arról számolnak be, hogy élményük nem mindennapi és mindig valamifajta bizsergést ("buzz") éreznek (Newman, Davies, Dixon, 1996. 6. o.). A szerzők a tanulmány végén modellt alkotnak, melyből az utazói magatartásra vonatkozó következtetéseket vonnak le.
Egy általános modell keretei
A fentiekből látható tehát, hogy léteznek tanulmányok, amelyek a turizmus jelenségeinek egyes elemeit (vásárlás, utazás) az élmény szempontjából vizsgálják. Ezzel az iránnyal párhuzamos a Bécsi Közgazdaságtudományi Egyetem turizmus intézetének kutatása, amely viszont személyes értékekből felépített pszichográfiai modellel operál. Zins (1996) hipotetikus modelljének alapfogalmai a következők: személyes értékek, életstílus, nyaralási stílus és a nyaralóhely előnyös jellemzői. Ezekből próbál következtetni az utazási magatartásra.
Nincs értékes elméleti eredménye az életstílus mellett a nyaralási stílus bevezetése, hiszen "a turisztikai termékek és szolgáltatások fogyasztása más áruk fogyasztásától teljesen eltérő feltételek mellett zajlik" (Zins, 1996, 4. o.). Ezért a nyaralási stílusnak fontos dimenziója lesz sok más mellett az autentikus kulturális/természeti környezet és a változás igénye.
Sikertelen a tanulmány abból a szempontból, hogy a függő változók közül az egyetlen általa vizsgált hagyományos mutatót, a tartózkodási időt nem magyarázza. Emellett későbbi célként tűzi ki a költés vizsgálatát. Kritikusan kell fogadnunk azt az eredményt is, hogy sztochasztikus kapcsolatot csak a nyaralási stílus és az utazás között mutat ki. Ugyanakkor jól magyarázza az úti cél kiválasztásának okait. A pszichográfiai modell vizsgálati eredményeire rímel Mossberg (1996) kutatása, aki a turisztikai úti célok pozicionálását elemzi. Az empirikus vizsgálat alapja háromdimenziós modell. Az első dimenzió a funkcionális jellemzők - pszichológiai jellemzők kontinuuma. A második dimenzió az általános jelleg - egyedi jelleg kontinuuma. A harmadik dimenzió a konkrét tulajdonságok - általános/teljes körű benyomások kontinuuma. A turisztikai termék - például egy város - pozicionálása ezek mentén történik meg.
Kutatási tézisek
A fentiek szellemében és további elméleti megfontolások alapján lehetőség kínálkozik néhány alapvető kutatási tézisjavaslat megfogalmazására. Jelen dolgozat keretei között nem végezzük el ezek tételes megfogalmazását, de az áttekintett tanulmányok útmutatót adnak a további kutatások irányára vonatkozóan.
1. A turizmus piaci kereslete a turisztikai élmény iránti fizetőképes szükséglet.
2. A turisztikai élmény szabadidős vásárlás, mely
a) autotelikus (öncélú),
b) korlátozott stimulus- (inger-) mezőre szorítkozik,
c) az igények koherensek és a visszajelzés egyértelmű.
3. A turizmus keresletét leíró klasszikus jellemzők (úti cél, szálláshely típusa, közlekedési eszköz, tartózkodási idő, költés) függő változók. Magyarázó változók nem a korábban alkalmazott demográfiai vagy társadalmi-gazdasági változók, hanem a keresett élmény típusa.
Módszertani problémák
Az első javaslat meglehetősen egyszerű és újdonságértéke is korlátozott a marketingkutatók számára. Haszna azonban abban áll, hogy új megközelítést hordoz a turizmus szakemberei számára, akik a keresletet többnyire a foglaltságmutatók alapján, utólagosan követik. Ma a turizmusban alkalmazott kereslet-előrejelző modellek is a foglaltságmutatók alapján működnek és ezeket jelzik előre.
Módszertanilag azonban nehéz a keresett élmény tipizálása, a leíró változók megalkotása. Itt olyasfajta kontinuumok jöhetnek szóba, mint az egyedüllét - társaság, nyugalom - izgalom, természetesség - beépítettség. Ez a fajta leírás nem teszi szükségessé az értékek és az életstílus vizsgálatát, bár még több ilyen dichotómia generálásához nyújthat segítséget a tanulmányozásuk. A tényezők faktoranalízise kiszűri az egymást determináló változókat, majd ezután következhet az empirikus vizsgálat, amely szükségszerűen kvalitatív információkra épül.
Ez a megoldás azt jelenti, hogy a turizmusban is meghonosodik ez az új marketingfelfogás. Itt tehát nem egyszerűen új definícióról van szó, hanem arról, hogy a csereaktus alapvető paradigmáját felcseréljük az élménykereséssel. Míg azonban a csereaktus inherens tulajdonsága, hogy jól formalizálható, az élménykeresés, mint a második javaslatban látjuk, öncélú. Fizetek azért, hogy élményt kapjak, az élményszerzés azonban öncélú, önmagában is élvezetet jelent.
Az élményszerzés öncélúságával kapcsolatosan azonban meg kell jegyezni, hogy maga az élmény az úti beszámolók, baráti diavetítések alkalmával újabb csere része lehet. Ez azonban nem szükségszerű.
A turista magatartásának megértéséhez azt is fel kell ismernünk, hogy a turista megszűri az ingereket. Érzékelése beszűkül, és igényei határozzák meg azt, hogy mit és hogyan lát. Ezt a kijelentést egy irodalmi példával szeretném alátámasztani. Don De Lillo (1986. 12. o.) említi azt az óriási ötletet, amikor egy már nem használt csűrre kiírják: A leggyakrabban fotózott csűr az egész országban. A táblát hamarosan észreveszik a turisták, és a csűrt elkezdik fényképezni. Nem nehéz kitalálni, hogy a jóslat önmagát teljesíti be.
Bizonyos esetekben tehát a turisztikai vonzerőhöz elég egyfajta önreflexió, annak elképzelése, hogy a hely attraktív lehet a turista számára. A turista azután elvégzi a magáét. Azt viszont nem tudjuk, hány turista pillantása kell ahhoz, hogy nevezetessé váljon egy hely. Hány fotó kellett a csűr attrakcióvá változásához? A válasz ilyen formában nem is lényeges; vegyük azonban észre, hogy itt a turista pillantása teremti meg az attrakciót - ha nem is tudjuk, hány turista pillantása.
Javaslat
Szükség van egy olyan modell megalkotására, amely a turisztikai keresletet illetően előrejelző erővel bír. A jelenleg használatos mutatók felhasználásával ez az előrejelzés nehéz, hiszen ezek nem ragadják meg a turizmus központi fogalmát, az élményt. A kutatás következő feladata a turisztikai élmény meghatározása és a turista magatartásának általa történő magyarázata.
HIVATKOZÁSOK
Boedekker, Mika (1996): Recreational Shopping. An Environmental Psychology Approach, Competitive Paper, EMAC, Budapest.
Carman, James M. (1980): Paradigms for Marketing Theory, Research in Marketing, Vol. 3. p. 136.
De Lillo, Don (1986): White Noise, Picador, London.
Csikszentmihályi, Mihály (1975): Beyond Boredom and Anxiety, John Wiley and Sons, New York.
Ellis, Michael (1986): Second Language Acquisition. Cambridge University Press. Cambridge.
Hoch, Stephen J. és Johm Deigthon (1989): Managing What Consumers Learn from Experience. Journal of Marketing. Vol. 53., No. April, pp. 1-20.
Horváth Endre (1995): A turizmus új definíciója, Kézirat. BKE Külgazdaságtani tanszék. Budapest.
Jandala Csilla (1992): A turizmus közgazdasági elemzésének módszerei, KTI, Budapest.
Johnson, Peter és Barry Thomas szerk. (1992): Perspectives on Tourism Policy, Mansell, London.
Lengyel Márton (1992): A turizmus általános elmélete. Viva. Budapest.
Mossberg, Lena Larsson (1996): The importance of events in tourist destinalion positioning. Competitive Paper, EMAC. Budapest.
Newman, Andrew J., Barry J. Davies és Gordon Dixon (1996): A Study of Travellers' Consumption Episodes: Airport Journeys in Time, Competitive Paper, EMAC, Budapest.
Pine, B. Joseph és James H. Gilmore (1998): Welcome to the Experience Economy, Harvard Business Review, July-August 1998, pp. 97-105.
Zins, Andreas H. (1996): Psychographic Tools in Tourism Behaviour Models: A Cross Validation. Competitive Paper, EMAC. Budapest
1999/11
Jegyzet
A turizmus mint élményfogyasztás
Horváth Endre
A turizmus definíciója évtizedes problémát jelent a tudomány számára. Jelensége jól elkülöníthető volt más gazdasági tevékenységektől a munkaidő/szabadidő dichotómia mentén, mára azonban ez a megkülönböztetés idejétmúltnak tűnik (Lengyel, 1992). Egyrészt posztindusztriális társadalomban már nem jogos a munkaidő/szabadidő éles elválasztása, másrészt megjelenik az üzleti és a konferenciaturizmus kategóriája.
A turizmus kutatásának új iránya azt célozza, hogy más dimenziókat keressünk a turizmus jelenségének és a turista fogyasztói magatartásának megértéséhez. Hudson és Townsend (in: Johnson és Thomas szerk., 1992, 49. o.) kiemeli, hogy az attrakció mindig valami különleges, a mindennapoktól eltérő, szokatlan objektum. Hozzáteszik azt is, hogy a különlegesség vagy szokatlanság igen relatív fogalom.
A fenti megjegyzés igen sok kutatási problémát jelez. A turizmus jelenségének mérhetősége természetesen azt jelenti, hogy léteznie kell valamiféle leíró változónak. Az eddigi gyakorlat a turizmus mérését biztos módszertani alapokra helyezte (Jandala, 1992). Makroszinten határstatisztikák, mikroszinten költési felmérések jelentették az információbázist. A turistát tartózkodási idő szerint, míg a szálláshelyet kapacitáskihasználtság (foglaltság) alapján lehet jellemezni.
Mindezek tükrében igen jól leírható a turizmus jelensége, elemezhető nemzetgazdasági szerepe. A fenti mutatók azonban csupán utólagos elemzést tesznek lehetővé, korlátozott az előrejelző-képességük. E dolgozat célja az, hogy bemutassa az előrejelző-képességet megalapozó kutatási irányokat. A fogyasztói magatartás kutatása a gyakorlati vállalatvezetés számára is hasznos.
Fogyasztás: tanulás és tapasztalás
A korábbi motivációs elméletek és a magatartástudományi megközelítés elterjedésével a marketingszakírók figyelme a fogyasztás tanulási folyamatának elemzése felé fordult. Hoch és Deighton (1989. 2. o.) az oktatáson és a tapasztalatszerzésen keresztül történő tanulást tipizálja. A marketingeszközök közül a hirdetést az oktatási eszközökhöz sorolják. Ugyanakkor tekintélyes pszichológiai irodalomra támaszkodva kijelentik, hogy a tapasztalatszerzésen alapuló tanulás (azaz fogyasztás) esetében a megerősítés sokkal hatásosabb és hatékonyabb. A magatartástudomány szerint tehát nagyobb annak a vállalatnak a sikere, amelyik a tapasztalatszerzéssel történő tanulást is képes irányítani.
A fenti megállapítás ugyanazt a kettősséget mutatja be, mint a nyelvtanulás és a nyelv elsajátításának különbsége, amelyek közül az utóbbi jellemzi a sikeres nyelvtanulót (Ellis, 1986). A fogyasztói magatartás leírása szempontjából is döntő tapasztalat az élmény. Egy korábbi tanulmányban (Horváth, 1995) azt igyekeztem bemutatni, hogy milyen problémákat vet föl a fenti gondolatmenet alkalmazása a turizmus definíciójára nézve. Ha azt mondjuk, hogy a turizmus élményszerzés céljából történő migráció, nehezen mérhető fogalmat kapunk, bár a korábbi definíció is felvet néhány problémát.
A turizmus korábbi definíciója szerint turista az, aki lakóhelyén kívüli helyen legalább 24 órát eltölt és onnan javadalmazásban nem részesül. Jackson és Bruce (in: Johnson - Thomas, eds., 1992, 113-114. o.) bemutatják e meghatározás módszertani problémáit, különös tekintettel az idő- és térbeli dimenzióra. Ennél azonban nagyobb problémákat okoz az új definíció. Tételezhető-e egy fogyasztási (vásárlási) döntés céljaként az élményszerzés? Ha igen, leírható-e ez tudományosan?
Pine és Gilmore (1998) szerint a termékek és szolgáltatások közszükségleti cikkekké válnak, ezért a vállalatok között az jut versenyelőnyhöz, aki intenzívebb vevői élményeket képes létrehozni. Az élménygazdaságtan alapkategóriái az élmény, a színpad, az emlékezetesség, a személyesség, a felfedezés, az előadás, a vendégség és az érzések.
A vásárlás élménye
A klasszikus marketingirodalom alapeleme a fogyasztói döntés kinyilatkoztatásának pillanata: a vásárlás. A legfrissebb kutatások azonban azt mutatják, hogy ez az elemi csereaktus mint a marketingtudomány alapvető paradigmája (Carman, 1980) sem maradt érintetlen a kilencvenes évekre kibontakozó posztmodern társadalomban. Boedekker (1996, 1. o.) kiváló tanulmányában Koetlert idézi: "A kiskereskedelem a szemünk előtt válik színházzá". A vásárlás mellett be kell vezetnünk a recreational shopping, a szabadidős bevásárlás fogalmát.
Lehtonen (1994. 193. o., idézi Boedekker, 1996. 2. o.) az egyszerű vásárlással szemben úgy jellemzi a szabadidős vásárlást, mint amely öncélú, nem feltétlenül vezet csereaktushoz, impulzív, nincs hatékonysági célja, kívül esik a napi rutinon, nincs világos kezdete és lezárt befejezése, valamint a hangsúly az élményszerzésen van. Boedekker ehhez azt teszi hozzá, hogy részletes kutatási tervet készít a jelenség tanulmányozására és megkísérli a kutatás operacionalizálását és empirikus vizsgálatát.
Míg Boedekker cikke a fogyasztást általában vizsgálja, Newman, Davies és Dixon (1996) tanulmánya már a turizmus területére vezet bennünket. Kérdezéses technikával mutatják be, hogy a repülőúttal kapcsolatban hogyan fejezik ki élményeiket az alanyok. A szerzők célja az érzések, érzelmek feltárása. A válaszok tanúsága szerint még a rutinos utazók is arról számolnak be, hogy élményük nem mindennapi és mindig valamifajta bizsergést ("buzz") éreznek (Newman, Davies, Dixon, 1996. 6. o.). A szerzők a tanulmány végén modellt alkotnak, melyből az utazói magatartásra vonatkozó következtetéseket vonnak le.
Egy általános modell keretei
A fentiekből látható tehát, hogy léteznek tanulmányok, amelyek a turizmus jelenségeinek egyes elemeit (vásárlás, utazás) az élmény szempontjából vizsgálják. Ezzel az iránnyal párhuzamos a Bécsi Közgazdaságtudományi Egyetem turizmus intézetének kutatása, amely viszont személyes értékekből felépített pszichográfiai modellel operál. Zins (1996) hipotetikus modelljének alapfogalmai a következők: személyes értékek, életstílus, nyaralási stílus és a nyaralóhely előnyös jellemzői. Ezekből próbál következtetni az utazási magatartásra.
Nincs értékes elméleti eredménye az életstílus mellett a nyaralási stílus bevezetése, hiszen "a turisztikai termékek és szolgáltatások fogyasztása más áruk fogyasztásától teljesen eltérő feltételek mellett zajlik" (Zins, 1996, 4. o.). Ezért a nyaralási stílusnak fontos dimenziója lesz sok más mellett az autentikus kulturális/természeti környezet és a változás igénye.
Sikertelen a tanulmány abból a szempontból, hogy a függő változók közül az egyetlen általa vizsgált hagyományos mutatót, a tartózkodási időt nem magyarázza. Emellett későbbi célként tűzi ki a költés vizsgálatát. Kritikusan kell fogadnunk azt az eredményt is, hogy sztochasztikus kapcsolatot csak a nyaralási stílus és az utazás között mutat ki. Ugyanakkor jól magyarázza az úti cél kiválasztásának okait. A pszichográfiai modell vizsgálati eredményeire rímel Mossberg (1996) kutatása, aki a turisztikai úti célok pozicionálását elemzi. Az empirikus vizsgálat alapja háromdimenziós modell. Az első dimenzió a funkcionális jellemzők - pszichológiai jellemzők kontinuuma. A második dimenzió az általános jelleg - egyedi jelleg kontinuuma. A harmadik dimenzió a konkrét tulajdonságok - általános/teljes körű benyomások kontinuuma. A turisztikai termék - például egy város - pozicionálása ezek mentén történik meg.
Kutatási tézisek
A fentiek szellemében és további elméleti megfontolások alapján lehetőség kínálkozik néhány alapvető kutatási tézisjavaslat megfogalmazására. Jelen dolgozat keretei között nem végezzük el ezek tételes megfogalmazását, de az áttekintett tanulmányok útmutatót adnak a további kutatások irányára vonatkozóan.
1. A turizmus piaci kereslete a turisztikai élmény iránti fizetőképes szükséglet.
2. A turisztikai élmény szabadidős vásárlás, mely
a) autotelikus (öncélú),
b) korlátozott stimulus- (inger-) mezőre szorítkozik,
c) az igények koherensek és a visszajelzés egyértelmű.
3. A turizmus keresletét leíró klasszikus jellemzők (úti cél, szálláshely típusa, közlekedési eszköz, tartózkodási idő, költés) függő változók. Magyarázó változók nem a korábban alkalmazott demográfiai vagy társadalmi-gazdasági változók, hanem a keresett élmény típusa.
Módszertani problémák
Az első javaslat meglehetősen egyszerű és újdonságértéke is korlátozott a marketingkutatók számára. Haszna azonban abban áll, hogy új megközelítést hordoz a turizmus szakemberei számára, akik a keresletet többnyire a foglaltságmutatók alapján, utólagosan követik. Ma a turizmusban alkalmazott kereslet-előrejelző modellek is a foglaltságmutatók alapján működnek és ezeket jelzik előre.
Módszertanilag azonban nehéz a keresett élmény tipizálása, a leíró változók megalkotása. Itt olyasfajta kontinuumok jöhetnek szóba, mint az egyedüllét - társaság, nyugalom - izgalom, természetesség - beépítettség. Ez a fajta leírás nem teszi szükségessé az értékek és az életstílus vizsgálatát, bár még több ilyen dichotómia generálásához nyújthat segítséget a tanulmányozásuk. A tényezők faktoranalízise kiszűri az egymást determináló változókat, majd ezután következhet az empirikus vizsgálat, amely szükségszerűen kvalitatív információkra épül.
Ez a megoldás azt jelenti, hogy a turizmusban is meghonosodik ez az új marketingfelfogás. Itt tehát nem egyszerűen új definícióról van szó, hanem arról, hogy a csereaktus alapvető paradigmáját felcseréljük az élménykereséssel. Míg azonban a csereaktus inherens tulajdonsága, hogy jól formalizálható, az élménykeresés, mint a második javaslatban látjuk, öncélú. Fizetek azért, hogy élményt kapjak, az élményszerzés azonban öncélú, önmagában is élvezetet jelent.
Az élményszerzés öncélúságával kapcsolatosan azonban meg kell jegyezni, hogy maga az élmény az úti beszámolók, baráti diavetítések alkalmával újabb csere része lehet. Ez azonban nem szükségszerű.
A turista magatartásának megértéséhez azt is fel kell ismernünk, hogy a turista megszűri az ingereket. Érzékelése beszűkül, és igényei határozzák meg azt, hogy mit és hogyan lát. Ezt a kijelentést egy irodalmi példával szeretném alátámasztani. Don De Lillo (1986. 12. o.) említi azt az óriási ötletet, amikor egy már nem használt csűrre kiírják: A leggyakrabban fotózott csűr az egész országban. A táblát hamarosan észreveszik a turisták, és a csűrt elkezdik fényképezni. Nem nehéz kitalálni, hogy a jóslat önmagát teljesíti be.
Bizonyos esetekben tehát a turisztikai vonzerőhöz elég egyfajta önreflexió, annak elképzelése, hogy a hely attraktív lehet a turista számára. A turista azután elvégzi a magáét. Azt viszont nem tudjuk, hány turista pillantása kell ahhoz, hogy nevezetessé váljon egy hely. Hány fotó kellett a csűr attrakcióvá változásához? A válasz ilyen formában nem is lényeges; vegyük azonban észre, hogy itt a turista pillantása teremti meg az attrakciót - ha nem is tudjuk, hány turista pillantása.
Javaslat
Szükség van egy olyan modell megalkotására, amely a turisztikai keresletet illetően előrejelző erővel bír. A jelenleg használatos mutatók felhasználásával ez az előrejelzés nehéz, hiszen ezek nem ragadják meg a turizmus központi fogalmát, az élményt. A kutatás következő feladata a turisztikai élmény meghatározása és a turista magatartásának általa történő magyarázata.
HIVATKOZÁSOK
Boedekker, Mika (1996): Recreational Shopping. An Environmental Psychology Approach, Competitive Paper, EMAC, Budapest.
Carman, James M. (1980): Paradigms for Marketing Theory, Research in Marketing, Vol. 3. p. 136.
De Lillo, Don (1986): White Noise, Picador, London.
Csikszentmihályi, Mihály (1975): Beyond Boredom and Anxiety, John Wiley and Sons, New York.
Ellis, Michael (1986): Second Language Acquisition. Cambridge University Press. Cambridge.
Hoch, Stephen J. és Johm Deigthon (1989): Managing What Consumers Learn from Experience. Journal of Marketing. Vol. 53., No. April, pp. 1-20.
Horváth Endre (1995): A turizmus új definíciója, Kézirat. BKE Külgazdaságtani tanszék. Budapest.
Jandala Csilla (1992): A turizmus közgazdasági elemzésének módszerei, KTI, Budapest.
Johnson, Peter és Barry Thomas szerk. (1992): Perspectives on Tourism Policy, Mansell, London.
Lengyel Márton (1992): A turizmus általános elmélete. Viva. Budapest.
Mossberg, Lena Larsson (1996): The importance of events in tourist destinalion positioning. Competitive Paper, EMAC. Budapest.
Newman, Andrew J., Barry J. Davies és Gordon Dixon (1996): A Study of Travellers' Consumption Episodes: Airport Journeys in Time, Competitive Paper, EMAC, Budapest.
Pine, B. Joseph és James H. Gilmore (1998): Welcome to the Experience Economy, Harvard Business Review, July-August 1998, pp. 97-105.
Zins, Andreas H. (1996): Psychographic Tools in Tourism Behaviour Models: A Cross Validation. Competitive Paper, EMAC. Budapest
2011. június 11., szombat
Stratégiatervezés a gazdaságfejlesztés szolgálatában
Megjelent: 2010. augusztus – 6. évfolyam, 4. szám Polgári Szemle
DR. HORVÁTH ENDRE helyettes államtitkár, Nemzetgazdasági Minisztérium (endre.horvath@ngm.gov.hu).
Kísérletezésnek nincs helye olyan gazdasági környezetben, ahol a külső verseny és a belső egyensúlytalanság korlátozza növekedési kilátásainkat. Olyan kormányzati eszközrendszerre, olyan módszertanokra van szükségünk, melyek jól kiszámítható cselekvési programokat alapoznak meg, és magukban hordozzák a talpra állás lehetőségét. Minden kormányzati területen folyamatosan fel kell térképeznünk azokat a veszélyeket, melyek meghiúsíthatják erőfeszítéseinket. Most három ilyen területet vizsgálunk egymással összefüggésben: a területfejlesztés, a tudásgazdaság és a turizmus rendszerét. Bemutatjuk, milyen hatással lehet a stratégiaalkotás megújítása ezekben az alrendszerekben.
DR. HORVÁTH ENDRE helyettes államtitkár, Nemzetgazdasági Minisztérium (endre.horvath@ngm.gov.hu).
Kísérletezésnek nincs helye olyan gazdasági környezetben, ahol a külső verseny és a belső egyensúlytalanság korlátozza növekedési kilátásainkat. Olyan kormányzati eszközrendszerre, olyan módszertanokra van szükségünk, melyek jól kiszámítható cselekvési programokat alapoznak meg, és magukban hordozzák a talpra állás lehetőségét. Minden kormányzati területen folyamatosan fel kell térképeznünk azokat a veszélyeket, melyek meghiúsíthatják erőfeszítéseinket. Most három ilyen területet vizsgálunk egymással összefüggésben: a területfejlesztés, a tudásgazdaság és a turizmus rendszerét. Bemutatjuk, milyen hatással lehet a stratégiaalkotás megújítása ezekben az alrendszerekben.
2011. június 2., csütörtök
Estimating the Multiplier Effects of Tourism Expenditures on a Local Economy through a Regional Input-Output Model
Douglas C. Frechtling
Department of Tourism and Hospitality Management, School of Business and Public Management, The George Washington University
Endre Horváth
Department of International Business of the Budapest University of Economic Sciences, Budapest, Hungary
Abstract
Tourism multipliers indicate the total increase in output, labor earnings, and employment through interindustry linkages in a region as a result of tourism expenditures. The RIMS II regional input-output model was employed to estimate the multiplier effects of visitor expenditures in Washington, D.C. Both normal multipliers and ratio multipliers are analyzed, and the latter is found to be a more reliable indicator of total impact on earnings and employment in the city. A comparison of the multipliers for 37 industry sectors and the tourism multiplier in the city finds that the latter ranks relatively high for earnings and employment, but low for output.
Articles citing this article
Identifying economically potential inbound markets for Malaysian tourism industry
Journal Of Vacation Marketing January 1, 2011 17: 31-49
Collecting and Using Visitor Spending Data
Journal of Travel Research August 1, 2006 45: 17-25
Evaluating Time-Series Models to Forecast the Demand for Tourism in Singapore: Comparing Within-Sample And Postsample Results
Journal of Travel Research May 1, 2005 43: 404-413
Beyond Input-Output Analysis: Using Occupation-Based Modeling to Estimate Wages Generated by a Sport Tourism Event
Journal of Travel Research August 1, 2004 43: 75-82
The Significance of Festivals to Rural Economies: Estimating the Economic Impacts of Scottish Highland Games in North Carolina
Journal of Travel Research May 1, 2003 41: 421-427
Department of Tourism and Hospitality Management, School of Business and Public Management, The George Washington University
Endre Horváth
Department of International Business of the Budapest University of Economic Sciences, Budapest, Hungary
Abstract
Tourism multipliers indicate the total increase in output, labor earnings, and employment through interindustry linkages in a region as a result of tourism expenditures. The RIMS II regional input-output model was employed to estimate the multiplier effects of visitor expenditures in Washington, D.C. Both normal multipliers and ratio multipliers are analyzed, and the latter is found to be a more reliable indicator of total impact on earnings and employment in the city. A comparison of the multipliers for 37 industry sectors and the tourism multiplier in the city finds that the latter ranks relatively high for earnings and employment, but low for output.
Articles citing this article
Identifying economically potential inbound markets for Malaysian tourism industry
Journal Of Vacation Marketing January 1, 2011 17: 31-49
Collecting and Using Visitor Spending Data
Journal of Travel Research August 1, 2006 45: 17-25
Evaluating Time-Series Models to Forecast the Demand for Tourism in Singapore: Comparing Within-Sample And Postsample Results
Journal of Travel Research May 1, 2005 43: 404-413
Beyond Input-Output Analysis: Using Occupation-Based Modeling to Estimate Wages Generated by a Sport Tourism Event
Journal of Travel Research August 1, 2004 43: 75-82
The Significance of Festivals to Rural Economies: Estimating the Economic Impacts of Scottish Highland Games in North Carolina
Journal of Travel Research May 1, 2003 41: 421-427
2011. május 31., kedd
NAVA - Video
http://kereso.nava.hu/document/play/id/1058436
http://kereso.nava.hu/document/play/id/1027530
http://kereso.nava.hu/document/play/id/1166994
http://kereso.nava.hu/document/play/id/1137438
http://kereso.nava.hu/document/play/id/1109562
http://kereso.nava.hu/document/play/id/1098210
http://kereso.nava.hu/document/play/id/1027530
http://kereso.nava.hu/document/play/id/1166994
http://kereso.nava.hu/document/play/id/1137438
http://kereso.nava.hu/document/play/id/1109562
http://kereso.nava.hu/document/play/id/1098210
2011. május 28., szombat
Szociális üdültetés
Társadalmi, területi és időbeli egyenlőtlenségek leküzdése a turizmusban
A szociális turizmus az EU turizmuspolitikájában kiemelt szerepet kap. Erre jött létre a Calypso program, mely lehetővé teszi az idősek, fiatalok, szegények és fogyatékkal élők bevonását. A társadalmi kiegyenlítésen túl azonban két másik dimenzióban is eredményt érhetünk el segítségével: a kereslet időbeli kisimításával és a földrajzi egyenlőtlenségek kiküszöbölésével szolgálhatja a gazdaságfejlesztést. Így a szezonalitás és a regionális egyensúlytalanság is leküzdhető.
A Calypso program lényege, hogy a fenti négy hátrányos helyzetű réteget elő- és utószezonban üdülteti, valamint kevésbé frekventált földrajzi régiókban. Ezzel kapcsolódik egymáshoz a turizmuspolitika három dimenziója: a szociális, a temporális és a regionális dimenzió. Az EU támogatja Calypso programirodák létrejöttét, és ezek általában a nemzeti turisztikai marketingszervezetek bázisán jönnek létre, mint a Magyar Turizmus Zrt.
A magyarországi szociális turizmusban szerepet játszó MNÜA (NÜSZ) bázisán évente megjelenő ilyen pályázatok kiírására idén nem került sor. Ugyanakkor megjelent a Széchenyi Pihenő Kártya, mely középtávon szintén eszköze lehet a gazdaságfejlesztést szolgáló szociális turizmusnak, amennyiben a kormányzati célok alá rendelődik bevezetése. Mivel azonban a Calypso, a NÜSZ és a SZÉP Kártya több különböző kormányzati felelősségi területet érint, jó lehet összkormányzati figyelmet fordítani a kedvezményes üdültetésre.
Magyarország lakosságának 65%-a nem engedheti meg magának az egyhetes üdülést lakóhelyén kívül (Eurostat, 2010:16). Ez az EU átlagában 34% a 2007-es évre vonatkozólag. Ez az adat a teljes lakosságra vonatkozik. A négy kiemelt csoport, az idősek, fiatalok, fogyatékosok és szegények körében nem áll rendelkezésre vonatkozó információ.
Területi megoszlásban azt találjuk, hogy 2010-ben Magyarország 9 turisztikai régiója közül 3-ban (Budapest-Közép-Dunavidék, Balaton, Nyugat-Dunántúl) jelenik meg a külföldi látogatók 83,4%-a (KSH, 2011:11). Ugyanakkor az időbeli megoszlás is egyre erősebb koncentrációt mutat. 2010-re az egy évvel korábbi 58,7%-ról 60,1%-ra nőtt a II-III. negyedévi összes költés aránya a Magyarországra látogató külföldiek körében. Fordítva megfogalmazva 40% alá esett a szeptembertől márciusig tartó félév forgalma.
Ezek azok a tények és tendenciák, amelyek nemcsak lehetővé, de szükségessé is teszik, hogy a pihenéshez való jogot támogassuk kedvezményes üdültetéssel. A szociális turizmus olyan megvalósítására van szükség, amely keresletet teremt az üdülésből kimaradó lakosság, a 65% támogatott pihenésére elsősorban a külföldi kereslet kevesebb, mint hatodában részesülő 6 turisztikai régióban a szeptembertől márciusig tartó elő- és utószezonban.
A sikeres megvalósításhoz rendelkezésre állnak a statisztikák mellett az intézmények és az eszközrendszer is, beleértve az üdülési csekket, a nemzeti turisztikai marketing forrásait, a pihenőkártyát és az ezeket felügyelő állami szervezeteket. Hasznos lehet mindezeket összefogni a Calypso program keretében, ahogy a csehek és a lengyelek már több más EU-tagországhoz hasonlóan megtették.
Calypso (social tourism), http://ec.europa.eu/enterprise/sectors/tourism/calypso/index_en.htm
Eurostat, 2010: Tourism statistics in theEuropean Statistical System, http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_OFFPUB/KS-RA-10-010/EN/KS-RA-10-010-EN.PDF
KSH, 2011: Nemzetközi turisztikai kereslet, 2010. I–IV. negyedév, http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/gyor/nku/nku21012.pdf
A szociális turizmus az EU turizmuspolitikájában kiemelt szerepet kap. Erre jött létre a Calypso program, mely lehetővé teszi az idősek, fiatalok, szegények és fogyatékkal élők bevonását. A társadalmi kiegyenlítésen túl azonban két másik dimenzióban is eredményt érhetünk el segítségével: a kereslet időbeli kisimításával és a földrajzi egyenlőtlenségek kiküszöbölésével szolgálhatja a gazdaságfejlesztést. Így a szezonalitás és a regionális egyensúlytalanság is leküzdhető.
A Calypso program lényege, hogy a fenti négy hátrányos helyzetű réteget elő- és utószezonban üdülteti, valamint kevésbé frekventált földrajzi régiókban. Ezzel kapcsolódik egymáshoz a turizmuspolitika három dimenziója: a szociális, a temporális és a regionális dimenzió. Az EU támogatja Calypso programirodák létrejöttét, és ezek általában a nemzeti turisztikai marketingszervezetek bázisán jönnek létre, mint a Magyar Turizmus Zrt.
A magyarországi szociális turizmusban szerepet játszó MNÜA (NÜSZ) bázisán évente megjelenő ilyen pályázatok kiírására idén nem került sor. Ugyanakkor megjelent a Széchenyi Pihenő Kártya, mely középtávon szintén eszköze lehet a gazdaságfejlesztést szolgáló szociális turizmusnak, amennyiben a kormányzati célok alá rendelődik bevezetése. Mivel azonban a Calypso, a NÜSZ és a SZÉP Kártya több különböző kormányzati felelősségi területet érint, jó lehet összkormányzati figyelmet fordítani a kedvezményes üdültetésre.
Magyarország lakosságának 65%-a nem engedheti meg magának az egyhetes üdülést lakóhelyén kívül (Eurostat, 2010:16). Ez az EU átlagában 34% a 2007-es évre vonatkozólag. Ez az adat a teljes lakosságra vonatkozik. A négy kiemelt csoport, az idősek, fiatalok, fogyatékosok és szegények körében nem áll rendelkezésre vonatkozó információ.
Területi megoszlásban azt találjuk, hogy 2010-ben Magyarország 9 turisztikai régiója közül 3-ban (Budapest-Közép-Dunavidék, Balaton, Nyugat-Dunántúl) jelenik meg a külföldi látogatók 83,4%-a (KSH, 2011:11). Ugyanakkor az időbeli megoszlás is egyre erősebb koncentrációt mutat. 2010-re az egy évvel korábbi 58,7%-ról 60,1%-ra nőtt a II-III. negyedévi összes költés aránya a Magyarországra látogató külföldiek körében. Fordítva megfogalmazva 40% alá esett a szeptembertől márciusig tartó félév forgalma.
Ezek azok a tények és tendenciák, amelyek nemcsak lehetővé, de szükségessé is teszik, hogy a pihenéshez való jogot támogassuk kedvezményes üdültetéssel. A szociális turizmus olyan megvalósítására van szükség, amely keresletet teremt az üdülésből kimaradó lakosság, a 65% támogatott pihenésére elsősorban a külföldi kereslet kevesebb, mint hatodában részesülő 6 turisztikai régióban a szeptembertől márciusig tartó elő- és utószezonban.
A sikeres megvalósításhoz rendelkezésre állnak a statisztikák mellett az intézmények és az eszközrendszer is, beleértve az üdülési csekket, a nemzeti turisztikai marketing forrásait, a pihenőkártyát és az ezeket felügyelő állami szervezeteket. Hasznos lehet mindezeket összefogni a Calypso program keretében, ahogy a csehek és a lengyelek már több más EU-tagországhoz hasonlóan megtették.
Calypso (social tourism), http://ec.europa.eu/enterprise/sectors/tourism/calypso/index_en.htm
Eurostat, 2010: Tourism statistics in theEuropean Statistical System, http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_OFFPUB/KS-RA-10-010/EN/KS-RA-10-010-EN.PDF
KSH, 2011: Nemzetközi turisztikai kereslet, 2010. I–IV. negyedév, http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/gyor/nku/nku21012.pdf
A Speech by Dr. Endre Horváth
Cultural Diplomacy Lecture Video: A Speech by Dr. Endre Horváth - Deputy State Secretary Minister for National Economy, Hungary - Nuestra America/ The Berlin International Economics Congress 2011 (The Institute for Cultural Diplomacy, Berlin, March 9th - 12th 2011)
2011. május 24., kedd
Interjú Szatmáry Kristóf államtitkárral
Minden válasz a turizmus törvényhez vezet
Stabil struktúrájú, ütőképes szervezetként jellemezte szerkesztőségünknek a turizmusért is felelős helyettes államtitkárságot, illetve az annak kötelékében működő, s a közelmúltban létszámában megcsappant turizmus főosztályt a Nemzetgazdasági Minisztérium belgazdaságért felelős államtitkára. Ennek kiteljesítése érdekében – az egészségturizmusért és a turizmusfejlesztésért felelős osztályvezető mellett egy, a vendéglátással foglalkozó osztályvezető kinevezésében gondolkodik Szatmáry Kristóf.
A turizmusirányítás szervezete
Mennyiben tekinthető véglegesnek a helyettes államtitkárság munkaszervezete, és lehet-e már tudni valamit Horváth Endre utódlásáról?
Nevet még nem mondanék, ám annyit már elárulhatok, hogy az új helyettes államtitkár a versenyszféra területéről jön. Azt nem ígérhetem, hogy kifejezetten turisztikai szakember lesz az illető, hiszen felügyelnie kell majd a kereskedelmet és a fogyasztóvédelmet is. Egyébként a Nemes Andrea vezetésével működő turisztikai főosztályt ütőképes csapatnak tartom, minőségi szakemberek dolgoznak ott, egyetlen bővítésben gondolkodom, mégpedig egy, a vendéglátásért felelős osztályvezető kinevezésében.
Ez utóbbit az is indokolja, hogy hamarosan a kormány elé kerül a vendéglátóipar helyzetét áttekintő anyag, amelyben javaslatot teszünk többek között a szerzői jogdíj rendszerének átalakítására, a havi standolás eltörlésére, valamint az alkalmi foglalkoztatás szélesebb kiterjesztésére a vendéglátóiparban.
Sokan találgatják Önnel kapcsolatban, hogy vajon kinek a tanácsaira hallgat? A főosztály munkatársain kívül kivel konzultál, hiszen továbbra sem működik a Nemzeti Turisztikai Bizottság.
Szakmailag rendkívül ütőképes a turisztikai főosztály állománya, ez látszik az általuk készített előterjesztésekből, javaslatokból. Ezen kívül a kamarai előéletemben (Szatmáry Kristóf évek óta a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke – a szerk.), sőt, korábban családi vállalkozásban is foglalkoztam turizmussal, vendéglátással. Az MT Zrt-n keresztül is érnek információk, impulzusok. De nem zárkózom el egy tanácsadói grémium felállításától, azonban ennek csak konkrét gyakorlati ügyekben látom értelmét. Sohasem voltam híve az öncélú bizottságosdinak.
Végül egy utolsó szervezeti kérdés: a RIB-eket feloszlatta a kormány, de nem látszanak helyettük a szakmai irányítás meghosszabbított karjaiként a régiókban működő szervek. Tervezi-e hasonlók létrehozását?
Nem látom a létjogosultságukat. Az állam ezekre a szintekre a TDM-szervezetek révén gondolja eljuttatni a törekvéseit. Az egy további kérdés persze, hogy a TDM-eket regionális vagy országos szinten hogyan kell majd összefogni. Azonban a RIB-eknél talán életképesebb ötlet, hogy az MT Zrt. regionális marketingigazgatóságai bázisán alakuljanak ki a regionális TDM-ek.
Elképzeléseinkről egyébként bárki olvashat a május 11-én a NGM honlapján is közzétett turizmuskoncepcióban. Ezekről a szervezeti kérdésekről is szeretnénk a szakmával párbeszédet folytatni a nyár folyamán. Ennek érdekében a tárca internetes szakmai konzultációt kezdeményezett, s elképzelhető, hogy lesznek egyéb fórumok is a koncepció megvitatására.
Turizmustörvény még ebben az évben
Hogyan képzeljük el a turizmustörvény megalkotásának ütemezését?
Az előbb említett turizmus-koncepció vitájára azért fektet nagy hangsúlyt a tárca, mert az ennek során levont következtetésekből kívánunk kiindulni. Még a gyanúját is el akarjuk kerülni, hogy itt egy látszategyeztetés zajlik, miközben már kész van a törvény tervezete. A jogszabályt az egyeztetések lezárása után, az ősz folyamán nyújtjuk majd be a parlamentnek.
Tud-e valamilyen módon segíteni az NGM azon a helyzeten, hogy a kerületek puccsszerűen tető alá hozott IFA-kivetési joga gyakorlatilag eltüntette a budapesti turizmusmarketing forrását?
A konfliktus a helyi adókról szóló törvény első paragrafusának fővárosra és kerületekre is vonatkozó bekezdései módosításával keletkezett, ezért a megoldást is a fővárosnak és a kerületeknek kell megtalálni. Az NGM-nek nincs eszköze a helyzet megváltoztatására. Azonban a turizmustörvény keretében vállalkozunk ennek hosszú távú megoldására. Ugyancsak ez a jogszabály fog rendelkezni az IFA bevételekhez nyújtott költségvetési támogatásról és viszonyáról a TDM-rendszerhez.
A szakma bízik abban, hogy a törvény rendelkezik majd a turizmus támogatására és marketingjére szolgáló forrásokról. Most az sem világos, hogy ki diszponál a Turisztikai Célelőirányzat azon része felett, amely nem az MT Zrt. költségvetését szolgálja? Egyáltalán, mekkora a 2011. évi TC?
Határozott szándékunk a turizmustörvényben rögzíteni az ágazat állami forrásait. Jelenleg a TC felügyeletét ellátó Nemzeti Fejlesztési Minisztérium az illetékes, erről 2010 októberétől kormányhatározat rendelkezik. Annak egyébként van logikája, hogy a legkülönbözőbb ágazatokhoz rendelt fejlesztési források kiosztása egy tárca pályázatain keresztül történjen. Ugyanakkor az NGM és az NFM között folynak egyeztetések a források céljainak végleges meghatározásáról, s fontosnak tartom megjegyezni, hogy kifejezetten jó a munkakapcsolatunk az MT Zrt-vel.
A TC egyébként 10,9 + 1 milliárd forinttal rendelkezik, mivel a költségvetésben szereplő 13,5 milliárdból a tartalékalap képzésekor 2,6 milliárdot elvont a kormány, viszont, a fogászati turizmus fejlesztésére adott is plusz egy milliárdot (a 10,9 milliárdból 5,2 milliárd állami támogatással gazdálkodhat az MT Zrt. – a szerk.)
Nagy várakozás előzte meg a Széchenyi Pihenő Kártyáról (SZÉP) szóló kormányrendeletet. A szállás igénybevételéhez kötött új cafeteria eszközzel kapcsolatban leginkább a vendéglátóhelyek és a fürdők adtak hangot csalódásuknak. Sokan most a jogszabály végrehajtási rendeletétől várják ennek orvoslását, amire az adhatott alapot, hogy több fórumon is elhangzott: a tárca dolgozik a vendéglőket, illetve a fürdőket helyzetbe hozó megoldásokon. Hogyan kell ezt elképzelni?
A SZÉP Kártyáról szóló kormányrendelethez nem tervezünk végrehajtási utasítást. A kérdést a cafeteriarendszer átalakításának folyamatában rendezzük. Ennek zászlóshajójával, a SZÉP Kártyával el kellett indulni, ezzel egyelőre a rendeletben foglalt módon vehetők igénybe az üdüléshez kapcsolódó egyéb szolgáltatások. Azonban a cél az, hogy ennek az olcsó és hatékony elektronikus eszköznek a felhasználási köre kibővüljön. Technikailag semmi akadálya, hogy a kártyán külön egyenlegként kezelve megjelenhessenek további elemek, pl. vendéglátás, vagy gyógyászati szolgáltatások. Ez majd azt a dilemmát is megoldja, hogy hogyan tud megegyezni a fürdő vagy az étterem a közeli szállodával.
Fekete utaztatás elleni lépések, árrés adózás
Február elején az utaztatói szakma nagy örömmel üdvözölte, hogy az NGM átfogó akciót hirdetett a fekete utazásszervezés felszámolása érdekében. A megoldást eddig nehezítő problémákra milyen válaszai vannak az NGM-nek?
Matolcsy György miniszter a jogosulatlan utazásszervezői és utazásközvetítői tevékenységre vonatkozóan március 7-én soron kívüli ellenőrzés lefolytatását rendelte el a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal és a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság bevonásával. A vizsgálatok április végéig tartottak, így azok eredményéről és a konkrét intézkedésekről csak a későbbiekben tudunk felvilágosítást adni.
Az illegálisan működő utazási irodák célellenőrzéseinek tapasztalatai alapján lehet majd megalapozottan megítélni, hogy szükséges-e további jogszabályi szigorításokat bevezetni. A turizmustörvénynek és az azzal összhangban kialakítandó új utazásszervezői és utazásközvetítői kormányrendeletnek ugyanis nem lehet célja a legálisan működő és adózó vállalkozások adminisztratív terheinek növelése.
Az utaztatók a fordított adózás bevezetését megelőzően is jelezték, hogy az egyoldalú lépés komoly versenyhátrányba taszítja az utaztatói szektort. Az uniós ÁFA-irányelv folyamatban lévő reformja közepette most Magyarország EU elnöksége is kedvező lehetőséget biztosítana arra, hogy hazánk kezdeményezze: az unióban térjenek vissza minden országban az utazásszervezők esetében a fordított adózásról a korábbi árrés áfázásra. Ezzel kapcsolatban az NGM február óta folytat egyeztetéseket. Hallhatnánk valamit ennek eredményéről?
A magyar elnökség ECOFIN munkaprogramjának részét képezi az utazási szolgáltatások ÁFA kezelésére vonatkozó javaslat tárgyalása. A témának a magyar elnökség ez idáig két munkacsoport ülést szentelt. Azonban a delegációk álláspontja nem közeledett, a téma lényegében holtponton van. Ennek alapvető oka, hogy egyes tagállamok teljes mértékben elzárkóznak a jelenlegi szabályok bármilyen irányú módosításától, arra hivatkozva, hogy az Európai Bizottság e javaslatát 2002-ben, tehát idestova több mint 8 éve nyújtotta be, így bárminemű változtatás friss hatástanulmányt igényel.
Azt, hogy az EB is azonosan ítéli meg a helyzetet, mi sem mutatja jobban, minthogy folytatta az ezen a téren megindított, de a javaslat tárgyalása miatt felfüggesztett kötelezettségszegési eljárásokat, és 8 tagállamot az Európai Bíróság elé citált. A magyar elnökség mindezek ellenére kísérletet tesz a tárgyalások folytatására.
Szálláshelyek és védjegyek
A szálláshelyek üzemeltetéséről szóló kormányrendelet tervezetéből az olvasható ki, hogy azon szállástípusoknál (szálloda, panzió, közösségi szálláshely), melyek esetében nem jegyeztettek be nemzeti tanúsító védjegyet, a fennálló átmeneti szabályozást 2012. június 30-ig meghosszabbítják. Elképzelhetőnek tartja-e, hogy a szállodák esetében a Hotelstars Union rendszert vegyék át és fogadják be nemzeti minősítési rendszerként?
Egyetértünk a Magyar Szállodaszövetséggel abban, hogy a Hotelstars Union minősítési rendszer erőssége, hogy több ország együttműködésével készült, ezért a résztvevő országokból érkező turisták számára jól ismert minőségi kategóriákat jelent.
Azonban az MSZSZ által bejegyeztetett védjegyrendszerrel kapcsolatos szakmai fenntartásaink egy része továbbra is fennáll. Például nem értünk egyet azzal, hogy nincs lényeges különbség a kisméretű, és kicsi forgalmú szálláshelyek, valamint a milliárdos forgalmat bonyolító nagy szállodák védjegy-díja között. Kifogásoljuk, hogy a wellness szálloda mint önálló kategória hiányzik a Hotelstars palettájáról. (E kategória bevezetését időközben a Magyar Szállodaszövetség sikerrel fogadtatta el a Hotelstars rendszerrel – a szerk.)
Azt is tudni kell, hogy azon szállodák részéről, amelyek nem tagjai a szervezetnek, igényként merült fel egy nemzeti védjegy kidolgozása. Abban egyébként szakmai konszenzus van, hogy Magyarországon minden szállástípusra legyen nemzeti védjegy.
Nem zárkózunk el attól, hogy a Hotelstars rendszerét úgy alakítsuk át, hogy alkalmas legyen nemzeti védjegynek is. Akkor lehet erről szó, ha sikerül elérni, hogy a Hotelstarshoz csatlakozni nem kívánó piaci szereplőknek is megfeleljen, ráadásul a nemzetközi rendszer számára is elfogadható feltételeket tartalmazzon.
Egyébként hosszútávon kötelező és önfenntartó védjegyrendszerben gondolkodunk.
2011.05.23. 22:07 | Turizmus Panoráma Bulletin
Stabil struktúrájú, ütőképes szervezetként jellemezte szerkesztőségünknek a turizmusért is felelős helyettes államtitkárságot, illetve az annak kötelékében működő, s a közelmúltban létszámában megcsappant turizmus főosztályt a Nemzetgazdasági Minisztérium belgazdaságért felelős államtitkára. Ennek kiteljesítése érdekében – az egészségturizmusért és a turizmusfejlesztésért felelős osztályvezető mellett egy, a vendéglátással foglalkozó osztályvezető kinevezésében gondolkodik Szatmáry Kristóf.
A turizmusirányítás szervezete
Mennyiben tekinthető véglegesnek a helyettes államtitkárság munkaszervezete, és lehet-e már tudni valamit Horváth Endre utódlásáról?
Nevet még nem mondanék, ám annyit már elárulhatok, hogy az új helyettes államtitkár a versenyszféra területéről jön. Azt nem ígérhetem, hogy kifejezetten turisztikai szakember lesz az illető, hiszen felügyelnie kell majd a kereskedelmet és a fogyasztóvédelmet is. Egyébként a Nemes Andrea vezetésével működő turisztikai főosztályt ütőképes csapatnak tartom, minőségi szakemberek dolgoznak ott, egyetlen bővítésben gondolkodom, mégpedig egy, a vendéglátásért felelős osztályvezető kinevezésében.
Ez utóbbit az is indokolja, hogy hamarosan a kormány elé kerül a vendéglátóipar helyzetét áttekintő anyag, amelyben javaslatot teszünk többek között a szerzői jogdíj rendszerének átalakítására, a havi standolás eltörlésére, valamint az alkalmi foglalkoztatás szélesebb kiterjesztésére a vendéglátóiparban.
Sokan találgatják Önnel kapcsolatban, hogy vajon kinek a tanácsaira hallgat? A főosztály munkatársain kívül kivel konzultál, hiszen továbbra sem működik a Nemzeti Turisztikai Bizottság.
Szakmailag rendkívül ütőképes a turisztikai főosztály állománya, ez látszik az általuk készített előterjesztésekből, javaslatokból. Ezen kívül a kamarai előéletemben (Szatmáry Kristóf évek óta a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke – a szerk.), sőt, korábban családi vállalkozásban is foglalkoztam turizmussal, vendéglátással. Az MT Zrt-n keresztül is érnek információk, impulzusok. De nem zárkózom el egy tanácsadói grémium felállításától, azonban ennek csak konkrét gyakorlati ügyekben látom értelmét. Sohasem voltam híve az öncélú bizottságosdinak.
Végül egy utolsó szervezeti kérdés: a RIB-eket feloszlatta a kormány, de nem látszanak helyettük a szakmai irányítás meghosszabbított karjaiként a régiókban működő szervek. Tervezi-e hasonlók létrehozását?
Nem látom a létjogosultságukat. Az állam ezekre a szintekre a TDM-szervezetek révén gondolja eljuttatni a törekvéseit. Az egy további kérdés persze, hogy a TDM-eket regionális vagy országos szinten hogyan kell majd összefogni. Azonban a RIB-eknél talán életképesebb ötlet, hogy az MT Zrt. regionális marketingigazgatóságai bázisán alakuljanak ki a regionális TDM-ek.
Elképzeléseinkről egyébként bárki olvashat a május 11-én a NGM honlapján is közzétett turizmuskoncepcióban. Ezekről a szervezeti kérdésekről is szeretnénk a szakmával párbeszédet folytatni a nyár folyamán. Ennek érdekében a tárca internetes szakmai konzultációt kezdeményezett, s elképzelhető, hogy lesznek egyéb fórumok is a koncepció megvitatására.
Turizmustörvény még ebben az évben
Hogyan képzeljük el a turizmustörvény megalkotásának ütemezését?
Az előbb említett turizmus-koncepció vitájára azért fektet nagy hangsúlyt a tárca, mert az ennek során levont következtetésekből kívánunk kiindulni. Még a gyanúját is el akarjuk kerülni, hogy itt egy látszategyeztetés zajlik, miközben már kész van a törvény tervezete. A jogszabályt az egyeztetések lezárása után, az ősz folyamán nyújtjuk majd be a parlamentnek.
Tud-e valamilyen módon segíteni az NGM azon a helyzeten, hogy a kerületek puccsszerűen tető alá hozott IFA-kivetési joga gyakorlatilag eltüntette a budapesti turizmusmarketing forrását?
A konfliktus a helyi adókról szóló törvény első paragrafusának fővárosra és kerületekre is vonatkozó bekezdései módosításával keletkezett, ezért a megoldást is a fővárosnak és a kerületeknek kell megtalálni. Az NGM-nek nincs eszköze a helyzet megváltoztatására. Azonban a turizmustörvény keretében vállalkozunk ennek hosszú távú megoldására. Ugyancsak ez a jogszabály fog rendelkezni az IFA bevételekhez nyújtott költségvetési támogatásról és viszonyáról a TDM-rendszerhez.
A szakma bízik abban, hogy a törvény rendelkezik majd a turizmus támogatására és marketingjére szolgáló forrásokról. Most az sem világos, hogy ki diszponál a Turisztikai Célelőirányzat azon része felett, amely nem az MT Zrt. költségvetését szolgálja? Egyáltalán, mekkora a 2011. évi TC?
Határozott szándékunk a turizmustörvényben rögzíteni az ágazat állami forrásait. Jelenleg a TC felügyeletét ellátó Nemzeti Fejlesztési Minisztérium az illetékes, erről 2010 októberétől kormányhatározat rendelkezik. Annak egyébként van logikája, hogy a legkülönbözőbb ágazatokhoz rendelt fejlesztési források kiosztása egy tárca pályázatain keresztül történjen. Ugyanakkor az NGM és az NFM között folynak egyeztetések a források céljainak végleges meghatározásáról, s fontosnak tartom megjegyezni, hogy kifejezetten jó a munkakapcsolatunk az MT Zrt-vel.
A TC egyébként 10,9 + 1 milliárd forinttal rendelkezik, mivel a költségvetésben szereplő 13,5 milliárdból a tartalékalap képzésekor 2,6 milliárdot elvont a kormány, viszont, a fogászati turizmus fejlesztésére adott is plusz egy milliárdot (a 10,9 milliárdból 5,2 milliárd állami támogatással gazdálkodhat az MT Zrt. – a szerk.)
Nagy várakozás előzte meg a Széchenyi Pihenő Kártyáról (SZÉP) szóló kormányrendeletet. A szállás igénybevételéhez kötött új cafeteria eszközzel kapcsolatban leginkább a vendéglátóhelyek és a fürdők adtak hangot csalódásuknak. Sokan most a jogszabály végrehajtási rendeletétől várják ennek orvoslását, amire az adhatott alapot, hogy több fórumon is elhangzott: a tárca dolgozik a vendéglőket, illetve a fürdőket helyzetbe hozó megoldásokon. Hogyan kell ezt elképzelni?
A SZÉP Kártyáról szóló kormányrendelethez nem tervezünk végrehajtási utasítást. A kérdést a cafeteriarendszer átalakításának folyamatában rendezzük. Ennek zászlóshajójával, a SZÉP Kártyával el kellett indulni, ezzel egyelőre a rendeletben foglalt módon vehetők igénybe az üdüléshez kapcsolódó egyéb szolgáltatások. Azonban a cél az, hogy ennek az olcsó és hatékony elektronikus eszköznek a felhasználási köre kibővüljön. Technikailag semmi akadálya, hogy a kártyán külön egyenlegként kezelve megjelenhessenek további elemek, pl. vendéglátás, vagy gyógyászati szolgáltatások. Ez majd azt a dilemmát is megoldja, hogy hogyan tud megegyezni a fürdő vagy az étterem a közeli szállodával.
Fekete utaztatás elleni lépések, árrés adózás
Február elején az utaztatói szakma nagy örömmel üdvözölte, hogy az NGM átfogó akciót hirdetett a fekete utazásszervezés felszámolása érdekében. A megoldást eddig nehezítő problémákra milyen válaszai vannak az NGM-nek?
Matolcsy György miniszter a jogosulatlan utazásszervezői és utazásközvetítői tevékenységre vonatkozóan március 7-én soron kívüli ellenőrzés lefolytatását rendelte el a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal és a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság bevonásával. A vizsgálatok április végéig tartottak, így azok eredményéről és a konkrét intézkedésekről csak a későbbiekben tudunk felvilágosítást adni.
Az illegálisan működő utazási irodák célellenőrzéseinek tapasztalatai alapján lehet majd megalapozottan megítélni, hogy szükséges-e további jogszabályi szigorításokat bevezetni. A turizmustörvénynek és az azzal összhangban kialakítandó új utazásszervezői és utazásközvetítői kormányrendeletnek ugyanis nem lehet célja a legálisan működő és adózó vállalkozások adminisztratív terheinek növelése.
Az utaztatók a fordított adózás bevezetését megelőzően is jelezték, hogy az egyoldalú lépés komoly versenyhátrányba taszítja az utaztatói szektort. Az uniós ÁFA-irányelv folyamatban lévő reformja közepette most Magyarország EU elnöksége is kedvező lehetőséget biztosítana arra, hogy hazánk kezdeményezze: az unióban térjenek vissza minden országban az utazásszervezők esetében a fordított adózásról a korábbi árrés áfázásra. Ezzel kapcsolatban az NGM február óta folytat egyeztetéseket. Hallhatnánk valamit ennek eredményéről?
A magyar elnökség ECOFIN munkaprogramjának részét képezi az utazási szolgáltatások ÁFA kezelésére vonatkozó javaslat tárgyalása. A témának a magyar elnökség ez idáig két munkacsoport ülést szentelt. Azonban a delegációk álláspontja nem közeledett, a téma lényegében holtponton van. Ennek alapvető oka, hogy egyes tagállamok teljes mértékben elzárkóznak a jelenlegi szabályok bármilyen irányú módosításától, arra hivatkozva, hogy az Európai Bizottság e javaslatát 2002-ben, tehát idestova több mint 8 éve nyújtotta be, így bárminemű változtatás friss hatástanulmányt igényel.
Azt, hogy az EB is azonosan ítéli meg a helyzetet, mi sem mutatja jobban, minthogy folytatta az ezen a téren megindított, de a javaslat tárgyalása miatt felfüggesztett kötelezettségszegési eljárásokat, és 8 tagállamot az Európai Bíróság elé citált. A magyar elnökség mindezek ellenére kísérletet tesz a tárgyalások folytatására.
Szálláshelyek és védjegyek
A szálláshelyek üzemeltetéséről szóló kormányrendelet tervezetéből az olvasható ki, hogy azon szállástípusoknál (szálloda, panzió, közösségi szálláshely), melyek esetében nem jegyeztettek be nemzeti tanúsító védjegyet, a fennálló átmeneti szabályozást 2012. június 30-ig meghosszabbítják. Elképzelhetőnek tartja-e, hogy a szállodák esetében a Hotelstars Union rendszert vegyék át és fogadják be nemzeti minősítési rendszerként?
Egyetértünk a Magyar Szállodaszövetséggel abban, hogy a Hotelstars Union minősítési rendszer erőssége, hogy több ország együttműködésével készült, ezért a résztvevő országokból érkező turisták számára jól ismert minőségi kategóriákat jelent.
Azonban az MSZSZ által bejegyeztetett védjegyrendszerrel kapcsolatos szakmai fenntartásaink egy része továbbra is fennáll. Például nem értünk egyet azzal, hogy nincs lényeges különbség a kisméretű, és kicsi forgalmú szálláshelyek, valamint a milliárdos forgalmat bonyolító nagy szállodák védjegy-díja között. Kifogásoljuk, hogy a wellness szálloda mint önálló kategória hiányzik a Hotelstars palettájáról. (E kategória bevezetését időközben a Magyar Szállodaszövetség sikerrel fogadtatta el a Hotelstars rendszerrel – a szerk.)
Azt is tudni kell, hogy azon szállodák részéről, amelyek nem tagjai a szervezetnek, igényként merült fel egy nemzeti védjegy kidolgozása. Abban egyébként szakmai konszenzus van, hogy Magyarországon minden szállástípusra legyen nemzeti védjegy.
Nem zárkózunk el attól, hogy a Hotelstars rendszerét úgy alakítsuk át, hogy alkalmas legyen nemzeti védjegynek is. Akkor lehet erről szó, ha sikerül elérni, hogy a Hotelstarshoz csatlakozni nem kívánó piaci szereplőknek is megfeleljen, ráadásul a nemzetközi rendszer számára is elfogadható feltételeket tartalmazzon.
Egyébként hosszútávon kötelező és önfenntartó védjegyrendszerben gondolkodunk.
2011.05.23. 22:07 | Turizmus Panoráma Bulletin
2011. május 23., hétfő
Limited space
On 18 April the 8 most important professional organisations of the hotel, catering and tourism sector were represented and then-deputy minister of state Dr Endre Horváth and his colleagues represented the ministry. Professional organisations emphasised that they considered it desirable to adopt legislation that would exclusively regulate the sector as soon as possible.
Szerző: trademagazin | Dátum: 2011. 05. 21. 00:33 | Utolsó módosítás: 2011. 05. 21. 00:33
Szerző: trademagazin | Dátum: 2011. 05. 21. 00:33 | Utolsó módosítás: 2011. 05. 21. 00:33
2011. május 22., vasárnap
Szűkre szabott keretek
Április 18-án másodszor ült össze a szakmaközi egyeztető fórum, amelyen a magyar vendéglátás 8 legjelentősebb szakmai szervezete képviselteti magát. Az ülésen részt vettek az egyeztető fórum megalakításának szükségességét felvető kormány, illetve az NGM képviseletében Dr. Horváth Endre, akkor még regnáló helyettes államtitkár és munkatársai. A turizmustörvény előterjesztésével kapcsolatos egyeztetésen a szervezetek képviselői a vendéglátást érintő legfontosabb kérdések törvényi szabályozásának előkészítéséről ütköztették véleményüket. Dr. Horváth Endre világossá tette, hogy a törvényhozás jelenlegi fázisában a szakmai konzultáció a szakmai vezetők állásfoglalását jelenti abban a kérdésben, hogyan definiálják a turizmussal kapcsolatos vendéglátás fogalmát. A mondat megfogalmazása után a szervezetek képviselői kihangsúlyozták: a vendéglátó-ipari szervezetek közötti kerekasztal kívánatosnak tartja azt is, hogy a vendéglátást belátható időn belül önálló törvény szabályozza. A volt helyettes államtitkár megerősítette, hogy kormányzati szándékként fogalmazódik meg egy „vendéglátós kártya” kidolgozása az éttermek támogatásának céljával.
Haász Ákos
gasztronómiai
vevőcsoport-vezető
METRO
Haász Ákos
gasztronómiai
vevőcsoport-vezető
METRO
Bükkszék - Echo TV Video
Agrár magazin. Műsorvezető: Horváth Katalin. Vendég: Vancsura Miklós elnök, Magyar Fürdőszövetség; Horváth Endre docens, Kodolányi János Főiskola. Téma: Vidéki gyógyfürdők helyzete.
2011. május 20., péntek
Gazdafórum - 2011. május 21. 07:00 ECHO TV
agrár magazin. Műsorvezető: Horváth Katalin. Vendég: Vancsura Miklós elnök Magyar Fürdőszövetség Horváth Endre docens Kodolányi János Főiskola. Téma: vidéki gyógyfürdők helyzete.
2011. május 5., csütörtök
Még az idén megszületik az új fogyasztóvédelmi törvény
Még az idén megszületik az új fogyasztóvédelmi törvény, és számos jogszabályt is módosítani kíván a kormány az internetes kereskedelemben uralkodó viszonyok jobbítása érdekében derült ki a parlament fogyasztóvédelmi bizottságának 19-ei ülésén. A változásokat megelőző első szakmai konzultációs tanácskozáson a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) és Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság (NFH) képviselői mellett civil szervezetek is részt vettek. Horváth Endre, az NGM helyettes államtitkára kifejtette: az NFH-val közösen 2004 óta vizsgálják a webáruházak működési gyakorlatát, és volt olyan év, hogy az üzletek 97 százalékánál találtak visszaélést vagy szabálytalanságot, de a "legjobb" időszakban is 86 százalékos volt a problémás vállalkozások aránya.
Horváth közlése szerint a legtöbb gond az árukkal kapcsolatos előzetes tájékoztatással, a termék és szállítás árának feltüntetésével, valamint a vásárlástól való visszalépéssel kapcsolatban merült fel.
- Hiába köteles a kereskedő nyolc napon belül visszavenni a terméket és visszafizetni annak árát és a postázási díjat, ez sokszor nincs így - emelte ki a helyettes államtitkár, hozzátéve: komoly gondok vannak a jótállás érvényesítésével is. Mint mondta, a tárca őszre készíti el törvénytervezetét, amelynek célja az e-kereskedelem szabályozása.
Dr. Kriesch Attila, az Európai Fogyasztói Központ igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a rendkívül dinamikusan fejlődő e-kereskedelem uniós szinten is megkülönböztetett figyelmet érdemel; tavaly a közösségben összesen 18 ezer fogyasztói panaszról tudni. - Hazánkban jelenleg egy 1999es, csomagküldést szabályozó előírást alkalmaznak az internetes kereskedelemre, tehát megérett az idő egy új törvényre - fogalmazott Kriesch Attila.
A Szövetség az Elektronikus Kereskedelemért felmérése szerint az ágazat 2010-es forgalma százharmincmilliárd forintra tehető, a forgalomnövekedés dinamizmusát pedig jól mutatja, hogy éves szinten ötven százalékkal emelkedik a piacra lépők száma. Érdekes adat, hogy a forgalom közel kétharmadát a webáruházak három százaléka bonyolítja.
Szerző: Bodacz Péter
Forrás: Magyar Nemzet
Horváth közlése szerint a legtöbb gond az árukkal kapcsolatos előzetes tájékoztatással, a termék és szállítás árának feltüntetésével, valamint a vásárlástól való visszalépéssel kapcsolatban merült fel.
- Hiába köteles a kereskedő nyolc napon belül visszavenni a terméket és visszafizetni annak árát és a postázási díjat, ez sokszor nincs így - emelte ki a helyettes államtitkár, hozzátéve: komoly gondok vannak a jótállás érvényesítésével is. Mint mondta, a tárca őszre készíti el törvénytervezetét, amelynek célja az e-kereskedelem szabályozása.
Dr. Kriesch Attila, az Európai Fogyasztói Központ igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a rendkívül dinamikusan fejlődő e-kereskedelem uniós szinten is megkülönböztetett figyelmet érdemel; tavaly a közösségben összesen 18 ezer fogyasztói panaszról tudni. - Hazánkban jelenleg egy 1999es, csomagküldést szabályozó előírást alkalmaznak az internetes kereskedelemre, tehát megérett az idő egy új törvényre - fogalmazott Kriesch Attila.
A Szövetség az Elektronikus Kereskedelemért felmérése szerint az ágazat 2010-es forgalma százharmincmilliárd forintra tehető, a forgalomnövekedés dinamizmusát pedig jól mutatja, hogy éves szinten ötven százalékkal emelkedik a piacra lépők száma. Érdekes adat, hogy a forgalom közel kétharmadát a webáruházak három százaléka bonyolítja.
Szerző: Bodacz Péter
Forrás: Magyar Nemzet
2011. május 1., vasárnap
2011. április 29., péntek
Távozik posztjáról Horváth Endre, az NGM helyettes államtitkára
A nemzetgazdasági miniszter javaslatára a miniszterelnök 2011. április 30-i hatállyal felmentette Horváth Endrét, a Nemzetgazdasági Minisztérium helyettes államtitkárát - közölte a tárca az MTI-vel pénteken.
A turizmusért és kereskedelemért felelős helyettes államtitkár menesztésének okait a Nemzetgazdasági Minisztérium sajtóosztályán nem közölték az MTI kérdésére. A közgazdász végzettségű és 2000-ben a közgazdaságtudományok doktora (PhD) fokozatot szerzett szakember tavaly júliusban az MTI-nek még arról nyilatkozott, hogy a turizmus segítségével a gazdasági növekedést kívánják szolgálni. A turizmusban a kitörési irányok között akkor a fogturizmus fejlesztését, a rehabilitációt, az allergológiát és a wellness-központok fejlesztését jelölte meg.
(MTI-fidesz.hu)
A turizmusért és kereskedelemért felelős helyettes államtitkár menesztésének okait a Nemzetgazdasági Minisztérium sajtóosztályán nem közölték az MTI kérdésére. A közgazdász végzettségű és 2000-ben a közgazdaságtudományok doktora (PhD) fokozatot szerzett szakember tavaly júliusban az MTI-nek még arról nyilatkozott, hogy a turizmus segítségével a gazdasági növekedést kívánják szolgálni. A turizmusban a kitörési irányok között akkor a fogturizmus fejlesztését, a rehabilitációt, az allergológiát és a wellness-központok fejlesztését jelölte meg.
(MTI-fidesz.hu)
Afrikai üzleti fórum - MGYOSZ – Business Hungary
Időpont: 2011. május 2, hétfő, 13.00 órától
Helyszín: Kempinski Hotel Corvinus Budapest (1051 Budapest, Erzsébet tér 7-8.)
Regina Bálterem
PROGRAM
Levezető elnök: Radetzky Jenő, az MKIK alelnöke
12.30-13.00 Regisztráció
13.00-13.30 Köszöntő
Radetzky Jenő, az MKIK alelnöke
Gál József és dr. Kondricz Péter, Africa-Europe Challenge projektigazgatók
Szekeres Pál, az NFM helyettes államtitkára
Dr. Horváth Endre, az NGM helyettes államtitkára
Öexc. Joao Miguel Vahekeni, az afrikai nagykövetek doyenje, az Angolai Köztársaság nagykövete
dr. Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke (videóüzenet)
13.30-13.45 Afrika a külkapcsolatok rendszerében - Dr. Jungbert Béla, főosztályvezető, Afrikai és Közel-Keleti Főosztály, Külügyminisztérium
13.45-14.00 Az Európai Fejlesztési Alap által nyújtott támogatások rendszere – Külügyminisztérium, Nemzetközi Fejlesztési Együttműködési és Humanitárius Segítségnyújtási Főosztály
14.00-14.15 Business Network hálózat Afrikában – Dr. Mészáros Kálmán, a hálózat magyar kezdeményezője
14.15-14.30 Az Africa-Europe Challenge Business Forum sorozat - Gál József és dr. Kondricz Péter Africa-Europe Challenge projektigazgatók
14.30-14.45
Kávészünet a Kempinski Hotel Corvinus Budapest, valamint a Lipóti Pékség támogatásával
14.45-15.00 Gyakorlati cégtapasztalatok Afrikából
15.00-15.10 Magyar vállalati lehetőségek és best practice-ek Afrikában – Dr. Orosz Csaba, az MGYOSZ alelnöke
15.10-15.20 Kiemelt sportesemények gazdasági hatásai - Wossala György, az Európai Vitorlás Szövetség elnöke
15.20-16.00 Üzleti lehetőségek Afrikában – az afrikai diplomáciai képviseletek bemutatják országaik lehetőségeit
16.00-17.30 Kétoldalú tárgyalási lehetőségek az afrikai országok diplomatáival
Helyszín: Kempinski Hotel Corvinus Budapest (1051 Budapest, Erzsébet tér 7-8.)
Regina Bálterem
PROGRAM
Levezető elnök: Radetzky Jenő, az MKIK alelnöke
12.30-13.00 Regisztráció
13.00-13.30 Köszöntő
Radetzky Jenő, az MKIK alelnöke
Gál József és dr. Kondricz Péter, Africa-Europe Challenge projektigazgatók
Szekeres Pál, az NFM helyettes államtitkára
Dr. Horváth Endre, az NGM helyettes államtitkára
Öexc. Joao Miguel Vahekeni, az afrikai nagykövetek doyenje, az Angolai Köztársaság nagykövete
dr. Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke (videóüzenet)
13.30-13.45 Afrika a külkapcsolatok rendszerében - Dr. Jungbert Béla, főosztályvezető, Afrikai és Közel-Keleti Főosztály, Külügyminisztérium
13.45-14.00 Az Európai Fejlesztési Alap által nyújtott támogatások rendszere – Külügyminisztérium, Nemzetközi Fejlesztési Együttműködési és Humanitárius Segítségnyújtási Főosztály
14.00-14.15 Business Network hálózat Afrikában – Dr. Mészáros Kálmán, a hálózat magyar kezdeményezője
14.15-14.30 Az Africa-Europe Challenge Business Forum sorozat - Gál József és dr. Kondricz Péter Africa-Europe Challenge projektigazgatók
14.30-14.45
Kávészünet a Kempinski Hotel Corvinus Budapest, valamint a Lipóti Pékség támogatásával
14.45-15.00 Gyakorlati cégtapasztalatok Afrikából
15.00-15.10 Magyar vállalati lehetőségek és best practice-ek Afrikában – Dr. Orosz Csaba, az MGYOSZ alelnöke
15.10-15.20 Kiemelt sportesemények gazdasági hatásai - Wossala György, az Európai Vitorlás Szövetség elnöke
15.20-16.00 Üzleti lehetőségek Afrikában – az afrikai diplomáciai képviseletek bemutatják országaik lehetőségeit
16.00-17.30 Kétoldalú tárgyalási lehetőségek az afrikai országok diplomatáival
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)