Szászi értékek - leirat

Jó estét kívánok, Horváth Endre vagyok, turizmusról fogok beszélni, a Szászi értékekről is fogok beszélni, arról, hogy az, amit eddig elhelyeztek, elkezdtek az évszázadok alatt itt fölhalmozott értékek ezek hogyan tudnak hasznosulni – idézőjelben - , hogyan tud ebből profitálni Szászvár, nem feltétlenül egyébként gazdasági értelemben, hanem inkább a hagyományőrzés, a kultúra megőrzése, a környezet megőrzése szempontjából, tehát óhatatlanul közgazdászként a közgazdaság egészéről is fogok ennek a jelenségnek a turizmuson kívül beszélni, és arról a folyamatról, amit én javasoltam a jövőben. Ez egy olyan bevált módszertan, ami talán használható itt is. Azért mondom hogy talán, mert az hogy Alsómocsoládon, illetve a Hegyháton mi az a munka, amit végeztünk, mert nem pont ugyanazt kell elvégezni, és nem is az a helyes, hogy ha egy külső szakértő mondja meg, hogy merre kell tovább haladni, hanem úgy gondolom, hogy a szakértő szerepe az az lehet, hogy segít ezt a folyamatot mederben tartani, és a jövőre nézve egy kicsit tovább segíteni. Én a ’90-es évek végén, az első Széchenyi tervhez odaadtam néhány olyan gondolatot, amiből az jött ki, hogy Magyarországon nem általában kellene foglalkozzunk azzal, hogy a turizmust fejlesszük, aminek az értelme persze az, hogy a máshol megtermelt jövedelmeket vonzzuk be az országba, vagy egy adott kis területre, hanem meg kell határozni azokat a célcsoportokat, azokat a szegmenseket, azokat a látogatói csoportokat, akiket el akarunk érni. És nem mindenkit várunk persze – idézőjelben mondom ezt csak, hiszen mindenkit várunk – hogy ha vendéglátók vagyunk, vagy meg akarjuk mutatni az értékeinket, de mégis jó az, hogy ha valamilyen konkrét irányba mutatjuk meg és konkrét irányba keressük a látogatókat. Úgyhogy én a turisztikai hasznosításról fogok beszélni, de a szászi értékekről van itt szó, mint ahogy egész este e körül járunk és a turisztikai megközelítés az csak azt mondja, hogy a nyolc különböző kategória, ugye a hét alapkategória és maga a turizmus, vendéglátás kategória rendkívül sok értéket sorol föl. Nagyon szép volt a kisfilm és bennem az motoszkált, hogy vajon mi lenne az a dolog, ami egy percbe beleférhet Szászvárról. Hiszen 136 érték közül kell majd valószínűleg kiválasztani azt, ami egy percbe belefér egy ilyen kisfilmbe, de lehet, hogy csak egy témát, vagy tematikát kell majd kiválasztani, biztos, hogy nem sorolható fel az összes, hiszen éppen csak annyi férne bele, hogy megmutatjuk azt a felsorolást, amit a falon is látunk, úgyhogy erről is fogok majd egy kicsit beszélni, azokról a megfontolásokról, amelyeket érdemes együtt végiggondolni. Akár ma este, akár a jövőben. A füzéri képet tettem ide. Füzéren Horváth Jenő polgármester sokat gondolkozott azon, hogy hogy keltse életre a várat. A program, amit fölhasznált segített abban, hogy újjáépítsék a várat, segített abban is, hogy a konyhát is újra létrehozzák. Füzér tudjátok merre van? Borsod-Abaúj-Zemplén, igen. Egészen fönt a … alatt van.

Nézünk át Szlovákiába. Én négykézláb másztam meg a várat, mert annyira le volt kopva a mészkő lépcső, de megjegyzem én most a facebook-on követem az építkezést, de nem vagyok tőle elragadtatva. Nagyon nagy monstrumot építettek oda föl.

Na most pont ezzel akartam folytatni. Az rendben van, hogy kapunk arra lehetőséget, hogy újjáépítsük a várakat, az a vita most már a múlté, hogy újjá kell-e építeni, vagy hagyjuk, ahogy vannak. Diósgyőrben is az történ, hogy újjá építették. Az igazi kérdés az volt, hogy újjáépült a konyha is újjá épült, de attól vált élővé az egész, hogy ott látogató menedzsmentet – ezt így hívják szakmailag – terveztek, tehát a látogató útját megtervezték a belépéstől egészen végig és azt is megtervezték, hogy hogyan fogják bevonni a vár életébe, hogyan keltik ezt újra életre ezt az egészet, hogyan lesz egyfajta kölcsönhatás egy oda-vissza kommunikáció, tehát nem csak az, hogy mutatunk valamit, mint ahogy én sem csak mondok valamit, hanem örülök az ilyen kiegészítéseket – tehát hogy hogy történik ez a látogatóval. Mert az rendben van, hogy tárolókban mutatunk tárgyakat, az is rendben van, hogy beöltöznek régi – mint ahogy a visegrádi várjátékok … beöltöznek és előadnak különböző lovagi játékokat, tudunk-e még tovább menni? És Füzéren is az történt, hogy beöltöznek a gyerekek, az én lányaim is mikor ott jártunk beöltöztek az apropója persze az volt, hogy valakinek sikerült ebben is segíteni a munkát, és ezzel sokkal jobban bevonják a gyerekeket az ottani életbe, az ottani múltidézésbe. Tehát az a kérdés, hogy tudunk-e egy picit tovább menni és olyat mutatni, ami máshol nincs. Hiszen ahogy említette, újjáépített hatalmas várak ezek, újjáépítik a várat hogyan telik meg élettel.

…ott például minden zsebkendőnyi helyen különleges alji növényzet volt. Én azokat lestem, azért másztam négykézláb. Mohafélék, millió és most azokkal mi történik vajon?

Hát ez egy speciális érdeklődést ... ez egy teljesen tudatos döntés volt, hogy nem úgy általában mutatja a várat, hanem valamit, valami speciálisat, érdeklődést akart kielégíteni. Itt a rajzon egyébként a látogatóközpontnak a rajzát látjuk, ezt 2010. pünkösdkor adták át és a látogatóközpont és a falu helyi márkája és ezt úgy is mondják, hogy szól a brand ez erre épült, egy jól látható dolog, messziről látható dolog. Hogyha megyünk egy picikét tovább, miért érdemes a turizmussal foglalkozni, miért érdemes az értékeket, az értéktárat, az értékőrzők által összegyűjtött, már meglévő értékeket turisztikai szempontból is nézni és ahogy elöljáróban mondtam, ennek három oldala van, az egyik maga a gazdasági előny. A gazdasági előnyök között elsősorban az, hogy a jövedelem emelkedik. Nagyon egyszerű a dolog, máshol megkeresett pénzt hoznak be és költik el Szászváron. Tehát ezáltal egy olyan plusz forráshoz jutunk, ami nem azt jelenti, hogy újra el kell osztanunk azt, amit megkerestünk és a lehető legjobban gazdálkodunk azzal, amink van, hanem én azt mondom, és ez lehet egy cél, ez csak egy általam kigondolt dolog, ezt valószínűleg meg kellene beszélni, hogy lehet-e az cél, hogy ha országosan a munkahelyek 10 %-a jön a turizmusból, akkor egy olyan településen, ahol 400-500 munkahely van lehet-e megcélozni azt, hogy negyven-ötven munkahely folyamatosan a turizmusból legyen, működhessen. Csak az a probléma, hogy ha nem tervezzük a turizmust, akkor nagyon szezonális. Rázúdulnak a településre egy nagy rendezvény alkalmával, majd utána nem történik semmi és egy év múlva megint jönnek a tömegek. Én úgy gondolom, hogy lehetséges ezt kitűzni, csak nem rövid távon, tehát nem lehet egy, kettő, három év alatt ezt elérni, de megfelelően hosszú távra, szerintem tíz évre ki lehet ezt tűzni, egy nagyon ambiciózus célként, akkor, hogy ha ezt akarjuk. Ha akarjuk, hogy a megtartó ereje a településnek növekedjen. Nem mindre megoldás a turizmus, de én azt hiszem, s abban vagyok biztos, hogy 10 %-ban megoldás az olyan ág, mint az egyéb a termelés, a kereskedelem, a szolgáltatások adják teljes működést, de ebből egy pici részt … a turizmus. És ebben az a jó, hogy ezek mind helyben megteremthetők. A másik ilyen társadalmi elem egyébként, amit felírtam a hagyományok megőrzése, de erről nem sok szó esett. Egyszerűen attól, hogy ezt megmutatjuk, és ráébredünk arra, hogy ez érdekes lehet valaki másnak, nekünk is az az érzésünk keletkezik, hogy ezt érdemes volt idehozni, érdemes volt megmutatni, mert ez egy olyan érték, amit mi természetesnek veszünk. A bányász életről szóló beszámoló az nem csak hogy megható volt, de egy olyan dolog, ami Magyarországon kevés helyen élt így tovább. Én azért értek ezzel egyet, hogy továbbvigyük, hiszen erről beszélünk, ezt látjuk, ezt visszük tovább. Egy biztos, Lengyelországban én voltam olyan turisztikai konferencián, ott a föld alatt rendeztek, ott esküvőket rendeznek, mert ott szerencsés helyzet van, hogy megvannak még ezek a helyek és nincsenek betömve, és megvannak azok a helyek, ahova le lehet menni és körül lehet nézni. Ezt ugyanígy itt nem lehet megcsinálni, de nem is szabad ugyanazt megcsinálni, mint máshol csináltak. Én úgy gondolom, hogy ez egy olyan hagyomány, a bányász hagyomány, ami megmutatható, és hogyha azt gondoljuk, hogy ilyen van máshol nem hiszem, hogy van máshol ilyen hagyomány. Lehet, hogy a tárgyi emlékek nincsenek, de bennünk megvannak az emlékek és a hagyományok bennünk mindig megvannak, a saját hagyományaink. A következő a környezeti értékek. Az érték listán az első talán a falon a bor, a sajt, a méz és elfelejtettem a negyediket. Az elsőt. Igaz. Valahol ott van az elején. A szóda, elfelejtettem a negyediket. A szóda. A szódának van egy nagyon erős kampánya Budapesten. A fröccsnek van egy nagyon erős kampánya, ezért egyre több fiatal és külföldi - ahogy a pálinka is visszajött a nem megbecsült hagyományok közül egy megbecsült hagyománnyá - ugyanúgy a fröccs és a szóda is elkezdett visszajönni, tehát ezek is olyan értékek, amelyek megint meglévő értékek, csak valahogy nem gondoltuk azt, hogy ez valami különleges lenne. És újra kezdünk erre ráébredni, hogy ez különleges. Én majd egy kicsit mélyebben azért fogom ezt elemezgetni, hogy persze van máshol is van méz, máshol is van sajt, máshol is van szóda, vajon ez egy olyan érték, amire lehet építeni? Ez egyedi, hát ez annyira azért nem egyedi, de biztos valahol lehet találni amiben egyedi. A Hegyháton dolgozva ott is találunk olyan dolgokat, amik egyediek, vagy Budakeszin is találtunk olyan recepteket, mint ahogy itt is megjelent egy korabeli recept, lehet, hogy itt már ez elindult a recept gyűjtés Budakeszin, ez megint nem az én ötletem volt, de az ő egyik ötletük ez volt, hogy gyűjtsük össze a recepteket és adjuk ki. Ami a kiadást azt is jelentette, hogy egyszerűen megjelenítjük valahol. Nem tudom ez elindult már egy ilyen fajta gondolkodás?

Én a nőegyletnek javasoltam egyszer anno a dolgot.

Ezek a kézzel írott régi szakácskönyvek. Lehet, hogy van belőle egy-kettő.

Talán jövőre. …

És én úgy gondolom, sok ilyen hagyomány van, sok ilyen környezeti előny van, aminek az az előnye, hogy nem ide szállítunk máshonnan tehát nem növeljük a környezetterhelést, hanem védjük a környezetünket gyakorlatilag azzal, hogy vissza, hogy itt helyben fogyasztjuk el azokat a termékeket is, és idehozunk másokat, hogy ők is ezeket fogyasszák. A stratégia szó az néha azt kell, hogy mondjam lehet, hogy szitokszó. Méghozzá azért, mert a legtöbbször egy olyan dokumentumot jelent, ami nagyon hosszú, lehet, hogy több száz oldalas, elkészül hívják ezt koncepciónak is, aztán fölkerül a polcra. Az a baj vele, hogy általában nem kézzelfogható. Ahogy én használom a stratégia szót, az egy ilyen húsz évvel ezelőtt általam az amerikaiaknál megtanult lépéssorozatra bontás. Hogy valamit el akarok érni, kitűzünk egy célt, amiről beszéltem, tíz évre, és megnézzük hogy egy év alatt mit tudunk ezért tenni. Nagyon sok ilyen javaslat fog most elhangozni már, amik mind a négy irányba mutatnak, én azt tartom fontosnak, hogy ez kézzelfogható, mérhető legyen. Hogyan profitál belőle Szászvár, ha ezt és ezt megcsinálja. Sokszor előfordul az is, hogy nem fog előfordulni, hogy nem közösen készül. Illetve nem minden érdeket mérlegel, ez megint itt nem fog bekövetkezni. De volt olyan település, ahol egy ilyen együttgondolkodásnál találkozott először a kultúrház vezetője illetve a szálloda vezetője és aztán egy nagyon pici eredmény ott az volt, egymás prospektusait … Vagy egy másik településen egy festőművész kereste az életmű kiállításnak a helyét, közben a szálloda nem tudott mit kezdeni az üres előtérrel. Ezek olyan pici dolgok, amelyek itt valószínűleg sokkal jobban működnek, mint máshol, megyek is tovább. Nincs forrása …, hogy nincs felelősségvállalás. Hogyha jól csináljuk ezt a közös tervezést, akkor nem az van, hogy azt mondjuk, hogy mi kéne a hivatalnak csinálni, hogy mit kéne a vállalkozónak, a civileknek mit kéne, hanem a tervező csapatban mindenki eldönti azt, hogy a következő egy évig mi az az egy dolog, amit ő felvállal és végigvisz. És úgy gondolom, hogy fontos, hogy legyen mindig egy felelős, aki ezt fölvállalja, és legyen egy határidő is, hogy év végéig ő ezt végig viszi, és aztán a következő évben megint kitalálni olyan dolgokat, amik előre visznek. Ezért ez jelenti azt, hogy elérhető távolságon belül van, illetve itt valószínűleg szintén nem fordulhat elő, hogy nem ismert a stratégia. Tehát stratégia alatt én egy közösen végiggondolt lépéssorozatot gondoltam ahol is összehangoljuk a különféle erőfeszítéseket, tervezhetővé tesszük az értékeink turisztikai szempontból a bemutatását. És egész évben tudunk valamilyen kínálatot nyújtani a gazdasági, a kultúra a hagyományőrzési, illetve a munkahely teremtési előnyökkel együtt. Tehát ez akkor tud működni, ha nem egy külső tanácsadóé a stratégia, hanem az …. döntéssorozat, nem is az önkormányzaté, a nagyvállalkozóé, a kisvállalkozóé, a civileké, vagy a lakosságé, hanem ezek mind együtt….. Az eredmény. Én azt gondolom, hogy a legapróbb trükk, de mégis a fönntarthatóságot az alapozza meg, hogy sokszor értem ezt a szót, hogy … az alapozza meg, hogy ha az előbb elmondottak szerint úgy állunk föl egy tervezési alkalomból, hogy azt mondjuk, hogy én ezt és ezt fogom végig csinálni. Ettől lesz fönntartható. Ez nem magamnak kívülről jön, valamilyen indikátor idézőjelben a fenntarthatóság, hanem belülről fog jönni. És hát aztán visszatérve arra, hogy 136 érték van legalább a kezünkben, de szerintem 1360 értéket is össze lehetne gyűjteni a következő években, de mégis, amikor kifelé kommunikálunk, ez túl sok. Miskolc példája szerintem nagyon jó. Miskolcon nőttem egyébként föl, és mindig kérdezték, hogy milyen Miskolc. És mondtam, hogy hát a környéke szép. Mert ott van Lillafüred, a kisvasút, ott van Miskolc-Tapolca. Vagyunk miskolciak a nézőtéren, rajtam kívül is. Ugye azt szoktuk mondani, hogy szép a környéke. És akkor Ómassa és Bánkútról nem is beszéltem. És amikor a miskolciak elkezdtek dolgozni pár évvel ezelőtt azon, hogy kitaláljanak egy logot, akkor nem a logoról volt szó és nem is adták ki egy külső tervezőnek, vagy nem is az interneten keresgéltek logot, hanem valami egy dolgot akartak kiragadni, ami nincs máshol. Vajon mi lehet az a dolog? És most kérdezném a miskolciakat. Ez a barlangfürdő. Ugye ezt fejezi ki. Mert mennyi minden van ott is, rengeteg, területileg is óriási város és …, de egy dolgot ragadott ki. Tehát a gond az a sok értékkel, hogy nem tudjuk egyszerre mindet megmutatni akár egy filmen belül, akár egy bármilyen grafikus megjelenítésen, valahogy meg kell találni azt az egy témát, ami köré aztán építjük a többi programot, látnivalót, ami egy ilyen meghívó levélként tud működni. Mi bennünk a különleges? Mi az egyedi adottság? Én azt szoktam javasolni, hogy a munka az úgy folyjon, hogy a csapat két napra üljön össze, és gondolja ezt végig, és mindjárt mondom a részleteket, hogy miért érdemes végiggondolni. Teljes elszigeteltségben gondoljuk ezt ki. Elmondtam, hogy vegyen benne részt mindenki és hát ennek négy szakasza van. És az első szakaszhoz, a helyzetértékeléshez tartozik, valójában az, amikor fölsoroljuk az értékeinket és egy leltárt hozunk létre, és azt mondjuk, hogy ezek azok az értékek, amelyeket szeretnénk megmutatni. De olyan értelemben is helyzetértékelés a turizmus szempontjából, a turizmus szakma szempontjából, hogy szeretnénk-e egyáltalán a turizmust. Azért nem hívjuk idegenforgalomnak, mert nem csak az idegeneknek szól, hanem nekünk is szól, tehát ahogy létrehozunk valamit az nekünk is szól, nekünk is programot jelent nem csak munkát, hanem szórakozást és elfoglaltságot, és közösségi lehetőséget. De a kérdés az, hogy ha akarunk vendégeket, akkor hol tartunk most, mennyi vendég érkezik most hozzánk? Hány napot töltenek itt? Ezt hívják vendég éjszakának. És mit akarunk elérni? Mennyi kínálatunk van egyáltalán? Van 17 helyünk itt helyben, önkormányzati helyszín van tíz panzióban, ezen kívül van egy csomó lehetőség, amit vagy kihasználunk, vagy nem. Ezeket a saját helyszíneink. Én csak példaként hozom a falusi turizmust, de falusi turizmusnak hívnak minden olyan lehetőséget, ami falun történik, és nagyon sokszor magánszállásokon, például a saját szálláshelyeiken és meg is jelenítik az úgynevezett airbnb portálon amire most vagy lecsap a NAV vagy nem, de tény, hogy ha valaki oda felrakja a saját házáról azt az egy szobát, vagy egy ágyat, akkor az ott fönt van a kínálatban. Most megnéztük délután, a legközelebbi az hol is volt? Mit találtunk? Kárászon. Ők csinálják. Tehát ha valaki idejön, akkor marasztaljuk-e vagy csak ugorjon ide egy napra, nem baj az, ha csak azt mondjuk hogy kirándulók, úgy hívják ezt a statisztikába, kiránduló az, aki idejön, de aztán máshol száll meg, de biztos hogy jobb a hatása, és több a hatása, jobban megismerkedik a helyszínnel, hogyha nem megy haza. Még csak akkor is, ha csak két órát …, mint én, de biztos, hogy érdemes itt maradni és jobban megismerni, hogy kicsoda. De ehhez kínálat kell. Tehát hol tartunk most ebben. Aztán mi a cél? Van-e ilyen közös célunk? Akarunk mi ezzel foglalkozni és ezt is végig kell rágni, meg kell beszélni, mindenkinek  a bevonásával? Akarunk-e ide idegeneket? Az biztos, hogy nem akarjuk azt az utat végigjárni, hogy egy nagy rendezvény, idezúdulnak több ezren, majd rájövünk, hogy inkább csináljunk évente 4 rendezvényt, vagy rájövünk pár év múlva, hogy inkább csináljunk évente pici dolgokat és akkor nagyon egyenletesen jöjjenek, mert akkor lesz elég parkolóhely, lesz elég asztal, ahova le lehet ülni, és lesz elég szálláshely. Mi a célunk? Ez mind szép, de … és ők is valamit csinálnak. Nézzük meg azt, hogy mi miben különbözünk tőlük. S a negyedik, ez, amiről már beszéltem írjuk le, hogy mi az ami jól lehetne csinálni, mit tegyünk most. Van egy kis falu a Zalában, Zalaszentmárton és hát ők nagyon nem … nem talált túl sok egyedit, de rájött arra, hogy a Szent Márton úton fekszik, ismerős? És ő azt monda, oké rendben, de hát ez egyedi? Hát annyi település fekszik Szent Márton útján, meg van mondjuk Mária út, nagyon sok zarándok út van. Ő azt találta ki, hogy legyen a Szent Márton út horvát és szlovén irányba történő elágazása az legyen Zalaszentmárton határában. Egy nagyon egyszerű ötlet és innentől valamennyire kicsit különlegesebb az egy. Ott ágazik el a horvát irányba menő és a szlovén irányba menő két útvonal. Tematikus utak vannak persze a Mecsekben is megvannak, … de mitől lesz különleges Szászvár? Hiszen mások is ott vannak ezen az úton. Ez egy kérdés, ezt nem én akarom megválaszolni, én csak mondtam egy példát, hogy mindig lehet egy picit tovább menni. Az első lépés tehát, ha azt mondom, hogy négy szakasza van egy ilyen tervezésnek, kicsit jobban kibontva, hogy hol tart most ez a helyzetértékelés fázisa. A helyzetértékelés fázisa az az, hogy mi az, ami most sürgős nekünk, és mi az, ami fontos, tehát ezekről … beszélünk. Mi az, kiket vonjunk be? Következő szakasz, hová jussunk el, mik az érdekeink, miben vagyunk jobbak, hogyan tudjuk ezt megfogalmazni, ez lehet praktikus megfogalmazás, lehet mint ahogy halljuk, online módon is meg tudjuk fogalmazni. De a lényeg az, hogy belülről kell, hogy jöjjön az egésznek a mozgató ereje. Tehát ez nem egy külső motiváció, ezt ne pénzért csináljuk igazából, hanem bennünk vannak olyan értékek, lehet, hogy csak a gondolatainkban, mert amikor beszéltünk itt a bányáról, nem látszik sok tárgyi emléke a helyszínen, ugye ’97 óta benőtte az erdő, ahogy itt beszélgettünk a szünetben, de bennünk ott van. És ugyanúgy bennünk vannak azok a mozgató erők, hogy akarunk-e kezdeni ezeknek az értékeknek a hasznosulásával idézőjelben. Akarjuk-e hasznosítani? A jövőkép küldetés az csak azt jelenti, hogy tíz év múlva mit szeretnénk látni, hogyan képzeljük el Szászvárt? Milyen lesz tíz év múlva? És ha előre gondolunk, ez a vissza a jövőbe című dolog, hogy 2025-ben hogy fog ez kinézni. A gyerekeink mit fognak látni? Miben fognak ők élni? Milyen lesz, milyen érzés lesz Szászváron? Egy biztos, hogy ha jól csináljuk a turizmust, akkor magunk elé olyan célokat tűzünk ki, amitől kellemes lesz itt lenni. Nem a turizmusért csináljuk, hanem azért mert kellemes. És bocsánat kellemes , de még kellemesebb legyen. Mi bennünk a különleges? Kihez hasonlítjuk magunkat? Mik az erősségeink? És ez még mindig kevés. Mitől különbözik ez másoktól? Mindjárt mutatok egy pár olyan dolgot, ami erre rávilágít, hogy hogyan is érdemes feltennünk magunknak ezt a kérdést, hogy van-e ebből más az országban, vagy nem annyira különleges, de mégis egy olyan érték, amit szeretnénk megmutatni. A kemény célok csak annyit jelentenek, hogy valahogy számszerűsítsük őket, akár időben is próbáljunk magunkkal szemben is kemények lenni. Mutatok még egy példát, és akkor utána a szászvári listát is elő lehet venni, és kilenc dolgot kiragadva belőle, ami picit…. itt az utolsó néhány percben. Veszprém logója ez mit tükröz, ahogy így ránézünk erre a logóra? Fölül ez micsoda? Egy korona és völgy meg egy bástyát is mutathat tehát ők nem egy dolgot választottak ki, mint Miskolcon, hanem ők több dolgot össze. Szóval mitől fog ez működni? Alul van a szöveges rész, fölül három dolgot írtam föl. Akkor fog működni, ha meg tudjuk mutatni, hogy ez egyedi. Ami itt nálunk van, el kell jönni ide ahhoz, hogy lássuk élőben, kézzel fogható anyagokat, amit máshol nem látunk. A másik, hogy ehhez ne kelljen nekünk rengeteg pénzt beletenni, hanem a meglévő dolgokat gyűjtsük össze és azokat mutassuk meg és a harmadik, hogy nem mindenkit várunk, hanem nem lemondva bizonyos csoportokról, mégiscsak megmondjuk, hogy elsősorban kiket várunk ide. És akkor nézzük meg, néhány elemét, a 136-ot nem hoztam ide, de ezt a munkát szerintem érdemes elvégezni. Nézzünk meg néhány elemet abból, hogy, abból a 136-os listából, hogy hogyan megy át ezen a szűrőn, mert akkor jó a versenystratégiánk, akkor leszünk sikeresek, és akkor lesz hasznos …. a tömeg, azt kell, hogy mondjam, ez a felsorolás, ez a rengeteg érték, hogyha ezeken a szűrőkön átkerül. Ahogy mondtam a méz, sajt, bor, szóda példáját, van máshol is, de egy biztos, hogy a gasztro turizmus irányára fókuszál, tehát az … azért írtam mellé, hogy van egy fókusz terület, illetve költségben ezeknek az előállítása nem sok, ezért írtam oda, hogy …. Ha a D betű nincs ott, ha nem tudunk valamit hozzá tenni, milyen bor? Megnéztem a kis… tehát tudom, hogy a cuvee szokott nyerni díjakat, de hogy kitalálták sokan azt, hogy elkezdik Magyarországon is a jégbort megmutatni, hogy az aszú különlegességéről ne is beszéljek, ha a bor mellé valamit oda tudunk tenni, ami azt mutatja, hogy ez valamiben különleges, már jelzi, hogy a nevében is meg tud jelenni, akkor biztos, hogy egy D betűt oda lehet tenni és érdemes ezt a középpontba állítani. A strand az értékek között szerepel. A termálvíz azt hiszem, hogy csak zárójelben szerepel netalán? De a termál valahol megjelenik valamelyik anyagban. Tehát a kérdés. A D betű akkor kerül oda, persze elég sok van Harkány, nagyon egyszerű elmondani egy külföldinek, hogy van ezer különböző vizünk és mindegyik másfajta betegségre jó, de például nem köztudott, hogy Harkány az melyikre is jó, melyik betegségre? Pikkelysömörre is jó. A britek azért jönnek ide, hogy a pikkelysömört gyógyítsák. Igaz? Tehát mindegyik más. Ha van olyan vizünk, mert nem elég, hogy termál legyen. Ha van olyan víz, ami kifejezetten valamilyen klinikai … fázist mutatni akkor a D betű odakerülhet a strand mellé, de kérdés, hogy érdemes-e itt tízmillióért fúratni kutat, vagy nem. Ez egy mérlegelhető döntés. Tehát önmagában a strand az jó hogy van, de nem az a húzóerő szerintem, mert a D betű nem szerepel, nem egyedi, nincs differenciálva, megkülönböztetve. A vár. Én odaírtam a D betűt, mert kevés van, kevés ilyen van Magyarországon. A régi malmok, ezek mitől egyediek? Kötődik ezekhez valamilyen történet? Valamilyen legenda? Mint ahogy a palacsintás király Alsómocsoládon kötődik a településhez, vagy Gárdonyi Géza a legjobb turizmus marketinget csinálta, amikor megírta az Egri csillagokat. Vannak ilyen történetek? Mert azok is a hagyomány részét, tehát azok a történetek. Vannak ilyenek? Biztos vannak.

A pacsker malom, én arról írhatok történtet. Mert például a strand annak biztos, hogy odatenném a D-t, mert ott olyan természeti környezet Szászváron és a környéken, hogy ilyen sehol nincs. Mert Bonyhádon tessék megnézni a strandot. Olyan helyre tették, ahol egy fa nincs, egy bokor nincs mindenki gutaütést kap nyáron. Nálunk nem.

Akkor a D betű odakerül. Budapesten egyetlen ilyen strand van, fönt a Budakeszi úton van egy … strand, ahol fák között úszkál az ember. Van ott rá ok, hogy a D betű odakerül? Vagy nem?

Nem látogatható és nagyon rossz állapotban van. Életveszélyes állapot van, tehát ott …

Arról beszélünk, hogy ez most… Következő a bútorkészítés. Idevettem. Ez egyedi? Differenciál minket? Megkülönböztet minket, hogy itt van a bútorkészítés? Ezek különlegesek valamilyen szempontból?

Botéknak a műhelyére gondoltunk. Ők Svájcba viszik a bútorokat.

Én a D betűt odaírtam, mert én nem sok helyen hallottam, hogy a bútorkészítést az értéktárba beteszik. Hogyha a bánya, a bútorkészítés, a kézművesség, ha ezen a vonalon gondolkozunk, én nem vállalom azt föl, hogy egy csapatot abba az irányba kényszerítsek, de nekem igazából ez jelenti a különlegességet. Ez a fajta antik, ez az iparos a szó szerinti értelmében. Akár a várról beszélünk, akár a bútorkészítésről. És adhat helyszínt a vár és adhat kikapcsolódási lehetőséget a strand talán, de lehet, hogy ez az a tematika, hogy ha tematikázásról beszélünk, amire fölfűzhető a településnek a megjelenítése. De lehet, hogy nem. Lehet, hogy tévedünk, ezért jók az ilyen kiegészítések… mert kívülről nézve egyszerű, tehát sokkal több dolog van e mögött, mint amit én tudok. A bánya Szászvár pokla ez például ugyanaz, de azért írtam a D betűt a Szászvár poklához, megnéztem a térképet, mert pokoli lehet azt a kört megtenni. Ez önmagában ez a név ez figyelem felhívó, és egyedi. Kíváncsivá teszi az embert. …csiszár tető. Több mint száz éves?

Biztos.

Én odaírtam a D betűt. Én úgy gondolom, hogy azokat érdemes kiválasztani, amelyek egyediek, tehát differenciálnak minket, tehát megkülönböztetnek minket, és ugyanakkor valamilyen konkrét célcsoportra, gyerekesekre, vagy az aktív turizmusra, vagy ahogy hívják ezt, az ezüst gazdaságra, hatvan fölöttiek, lehet hogy ezeket kellene keresni. Tessék.

Én vezetem a szászvári horgász egyesületet. Sok helyről hiányolom. Nagyon sok helyen mostohák a horgászat területén, de turizmus szempontjából számokkal, adatokkal tudjuk biztosítani, vagy bizonyítani, hogy mennyien jönnek ide.

Én 136-ból kilencet tettem fel erre az oldalra.

Így van. Ott is minimális fejlesztéssel én úgy gondolom, hogy jóval nagyobb látogatottságot is el lehetne érni.

Budakeszin, amikor ezt csináltuk, ott volt a helyi tv, abból is kettő. Volt egy kormánypárti és egy ellenzéki tv, az egészet fölvették, amit csináltunk, ráadásul nyitott volt, és óriási viták voltak. Heteken át csináltuk ezt a dolgot. És ilyeneken vitatkoztunk. Mi kell, hogy bekerüljön? Mi az, amit meg akarunk mutatni? Mi az, ami egyedi lesz?

És ott például a horgász tónál forrást találtak.

Így van. Van ott például egy olyan forrás, ami iható vizű, többek közt úgy tudom, hogy tőletek is járnak oda, meg a környékbeliek, akik arra kerékpároznak, járnak arra, bevizsgált vize van neki, és non-stop folyik. Tehát pozitív forrás.

Ez annyira pozitív forrás, hadd mondjam el, hogy kedves nővéremmel oda jártunk kukoricakapálás közben ugye gyerek korunkban, ahhoz a forráshoz lent a réten.

Az nem az. Mostanában akkor nem jártál kinn a tónál. Ki van építve ott egy kút, és nagyon jó ivóvíz folyik belőle.

Ha így csináljuk a tervezést, akkor így önmagától működik. Ez a rendezvény ez valaminek a lezárása, és valaminek a kezdete is, hiszen az alapok ott vannak, de érdemes végigjárni ezt a körforgást, újra meg újra évente. Most nem tudunk belekezdeni, mert a negyven percből már csak három percem van … de azért mutatom meg ezt az ábrát, mert itt ugyanazt a lépésekre bontva látjuk, tehát az értékek a kultúrával értem a közös értékeket. Ez valahol az elején van a folyamatnak. És utána jön egy kevésbé szép része, amikor konkrét lépésekre akarjuk lebontani és vállalni akarunk valamit és abba a kényszerítő helyzetbe akarjuk magunkat hozni, hogy ami fontos és egyben sürgőssé is tesz. Hiszen olyan sok sürgős dolgunk van igaz? Amik elviszik a figyelmünket az ilyen stratégiai jó értelemben … Azzal, hogy azt mondjuk, hogy egy éven belül akarunk elmozdulni egy tíz év távlatába, egy elképzelt jövő felé ez az a része, ami egy kicsit olyan nehezebb és jobban le kell moderálni, mert a beszélgetésből ki kell jönni. Én ezeket a lépéseket tettem ide föl, ezeket javaslom. Most ezt a részét nem csináljuk meg, hogy hogyan is működik ez valójában, de igazából ez tulajdonképpen ez már megtörtént, csak más formában, tehát én visszafogom mindjárt adni a szót, de pontosan amit én szoktam ilyenkor csinálni, az ami most fog történni, tehát javaslatokkal jönnek már az értékőrzők és hát én ezt leírtam táblázatos formában is, és hát kapcsolatban maradunk és folytatjuk a beszélgetést. Amiket mutattam példákat még nem mutattam igazán Alsómocsoládot példaként. Szászvár ugyebár egészen más, bár nagyon közel van, mégis egészen más, Füzér ezért mondtam, hogy ennyire más, Budakeszi is mennyire más, illetve a déli határszéleken a turizmus ott most az egy kicsit háttérbe szorul. Gondoljuk végig mégis milyen … van Szászvár. Az elején elmondtam, hogy az első Széchenyi tervben részt vettem, részt vettem a második Széchenyi tervben, részt vettem a Szép Kártya nyújtásában vagy az Erzsébet utalvány nyújtásában szeretek együtt tervezni másokkal, és olyan dolgokat megcsinálni, amelyek működnek. És ebben a továbbiakban is szeretnék partner lenni. Azt hiszem, az időm majdnem lejárt, egy kérdésre, kettő kérdésre lehet, hogy van még idő. Nem tudom, van idő kérdésre? Én köszönöm a figyelmet, és akkor közben persze már voltak javaslatok, kérdések, de ha van hozzáfűzni valótok, azt hallgassuk meg.

A falusi turizmusról mondanék egy gondolatot. Ülünk itt hárman-négyen, akik körülbelül tíz évvel ezelőtt igen aktívan csináltuk a falusi turizmust. Kicsit segített rajtunk annak idején… A mai napra kettő vendégfogadóról tudok, aki még csinálja. Tehát valamikor régen nem volt elég vonzerő, de volt szállás. Most meg úgy tűnik, hogy tudunk vonzerőt biztosítani, de nincs szállás. Érdekes helyzet.

A Szép kártya nem segített?

Igen, tudom, hogy Önnek de addigra már elsorvadt ez a dolog. Tehát

Ezt is igyekeztünk úgy kitalálni, hogy … úgy gondolja, hogy ott majd lesz … úgy találtuk ki az egészet, hogy telefonos nem kell hozzá internet kapcsolat sem.

Egyszerűsítette, csak addigra már megszűntek a helyek. Tehát a Kelet-Mecsek Egyesület igen sok vendégfogadót, hát tulajdonképpen egyesített, a környékbeli … Szászvár, amit nem Csak azért, hogy ezek szépen elsorvadtak. Néhány maradt csak.

Akkoriban mi csináltuk… tizenhárom település a Kelet-Mecsek Egyesület tagja, illetve … tovább is és akkor … Császár Levente vezetésével, de akkor úgy működött ez az egész dolog, úgy terveztük … és hogy részletesen minden, jó nem télre, de májustól őszig, mindig programok voltak. Ilyen hogy hívják vásár, ilyen kézműves tábor, olyan fajta színház, ilyen és az prospektusaink is voltak, színes prospektusaink és így tudtuk Szászvárt és környékét bevonni. Jó Szászvár mindig kicsit hátrább volt ebbe a dologba, … nem volt térképtár, de egyébként meg hát hogy mondjam, valahogy … a vendégeknek egy fokkal jobban tetszett. Hogy miért, azt nem tudom de ezt ugyanúgy föl lehetne most eleveníteni, mint annak idején volt elsődlegesen a vezetésnek és szerintem biztos, hogy vissza lehetne azt hozni, sőt most kibővíteni egy jobban Szászvár, főleg ha a vár is elkészül a látványosság, mert a püspöki vár országos szinten nem igen van egy még.

Én azt tudom mondani, tessék csinálni, tessék folytatni. Ennyi a szabott időnk, 40 perc. Ennyi fért bele negyven percbe, én nagyon köszönöm a figyelmet és …

Turisztikával, térségfejlesztéssel foglalkozó szakemberként mit gondol az értékőrzők által feltárt szászvári értékekről?

Az előadásomban is elmondom, hogy az értékek feltárása az egy első lépés. Tulajdonképpen ezután jön a turisztikai hasznosítás. Először azt kellene kitalálnunk, hogy milyen látogatókat akarunk itt Szászváron. Azért hívjuk turizmusnak, és nem idegenforgalomnak, mert igazából abból lesz látványosság, amiből a helyiek is azt gondolják, hogy megmutatásra érdemes. De ha egy kicsit jobban a mélyére nézünk, akkor érdemes azt is kitalálni, hogy mi az, ami egyedi, ami csak itt van? Egyáltalán milyen látogatókat akarunk, mert az hogy mindenkit várunk, az természetes, de meg kell határozni azokat a csoportokat, akiket a jól megfogalmazott üzenetekkel elérünk, illetve az is fontos, hogy helyi dolgokat mutassunk meg, amelyeknek a felépítése, megmutatása nem okoz nagy költséget, nagy terhet. A cél az az lehet szerintem, hogyha a turizmus országosan 10 százalékát adja az adóbevételek tíz százalékát, a jövedelem tíz százalékát, akkor célozzuk meg itt Szászváron is ezt az arányt.

Miként fog ebből profitálni a település?

Ha azt nézzük, hogy egy településen, egy hasonló településen van négyszáz-ötszáz munkahely, hogyha ennek arányában azt nézzük, hogy mondjuk negyven-ötven munkahelyet szeretnénk folyamatosan fenntartani, akkor ez egy jó cél lehet. Tehát ebből mindenki jól jön ki. Csak ehhez az kell, hogy ne szezonális legyen a dolog, ne legyen, hogy van egy nagy rendezvény, akkor mindenki eljön, megnézi a várat, megnézi a látványosságokat, megszáll, majd elmegy és aztán egy évig nem történik semmi. Hanem ezt valahogy jó tervezéssel, egész évre kellene elosztani. Ehhez szükséges egy további tervezési folyamat. Én ezt javasolom az előadásomban.

Turisztikában miként tudja hasznosítani Szászvár az adottságait, értékeit?

Föl kell azt mérni, hogy hova akarunk eljutni, mit akarunk csinálni? Ehhez viszont kell egy helyi egyetértés, tehát ezt kívülről nagyon nehéz megmondani. Én nekem az nem célom, hogy én kívülről mondjam meg, hogy mire van szüksége a településnek. Én azt szeretném, hogy ha összejön egy olyan csoport, aki folyamatosan a következő években dolgozik azon, hogy az értékeket megmutassuk, viszont ehhez a tervezés eszközét kell használni. Ezeket az eszközöket mutatom meg.